e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Nagy örömmel és meglepetéssel fogadtam a hírt, hogy az általam szerkesztett honlap lett az evangélikus honlapverseny első helyezettje. Nem tekintem győztesnek magamat. Különösen azért nem, mert a többi pályamunkát is megnéztem, és elismerem, hogy még sok tanulnivalóm van, ami a technikai megoldásokat, a szerkesztési alapelvek és a tartalmi választékot illeti.

A kezdetek

Esperesi szolgálatom kezdete óta fontos feladatomnak tartottam, hogy egyházmegyénk híreit minél szélesebb körben ismertté tegyem. Éreztem, hogy ehhez kevés a megyei sajtó és az Evangélikus Élet. Egy ingyenes tárhelyet biztosító szolgáltatónál találtam lehetőséget arra, hogy megkíséreljem egy megyei honlap szerkesztését. Amikor első lépéseim eredményét megmutattam egyházmegyei tömegtájékoztatási megbízottunknak, Erdélyi Károlynak, bizonyára csöndesen mosolygott magában. Annyi hatást viszont gyakorolt rá munkám, hogy felajánlotta a segítségét. Valójában ő vette át a honlap gondozását. Így született meg a Vasi Evangélikus Egyházmegye honlapja (http://vasev.lutheran.hu).

Ezzel egy időre sok gyülekezet honlapkészítési gondja megoldódott, hiszen elegendő volt elküldeni az adatokat, a dokumentumokat és a képeket a szerkesztőnek; ő mindent feltöltött a megfelelő helyre. Így gyűlt az anyag az "Alsóság" címszó alatt is; e helyütt a gyülekezet története és a gyülekezeti újság, az Igazi Szőlőtő néhány számának digitalizált anyaga kapott helyet.

Mivel ez a forma teljesen megfelelt az általam kitűzött célnak, nem is gondolkodtam önálló honlap kialakításán. A lendületet az adta, hogy - az Internet Munkacsoport kezdeményezésének köszönhetően - lehetőség nyílt egy könynyen szerkeszthető keretprogram alkalmazására. Erdélyi Károly buzdítására részt vettem a kőszegi informatikai napon, amelyen sok hasznos tanácsot kaptam a program használatához. Így született meg az Alsósági Evangélikus Egyházközség honlapja (www.lutheran.Ź

hu/z/honlapok/alsosag).

Mit tartalmaz a honlap?

Mindenekelőtt a bemutatkozást. A kezdőoldalt igyekszem mindig úgy alakítani, hogy egy-egy nagyobb átszerkesztés után új arculatot mutasson, s ezzel felhívja a látogatók figyelmét a frissítésekre. Jelenleg egy tavaszi kép fogadja az olvasót (képünkön). A kezdőlapon megjelenő menü többféle lehetőséget kínál a barangolásra. Kezdhetjük a gyülekezet egyes részeihez tartozó anyagok olvasgatásával. Belenézhetünk a gyülekezet alkalmairól írt tudósításokba, de kiindulhatunk a még előttünk álló események felsorolásából is.

A kiemelten fontos információk között jelenik meg a honlap főmenüjében az Alsósági Evangélikus Nőegylet és az Alsósági Evangélikus Fiatalokért Alapítvány. Ezek az oldalak angol nyelven is olvashatóak ("Pages in English"). Reméljük, hogy ezeken keresztül távolba szakadt alsóságiak is felveszik velünk a kapcsolatot.

Azzal a reménységgel alakítottam ki a "Lelki táplálék" (virtuális kápolna) rovatot, hogy az interneten böngészők nem csupán a hírekre kíváncsiak, hanem a jó hírre, az evangéliumra is. Ezért számtalan igehirdetés, imádság, vers és lélekformáló gondolat olvasható ezen a helyen. Nagy öröm számomra, hogy sikerült az idei ökumenikus imahét celldömölki alkalmainak az anyagait is egy csokorba szerkeszteni. Már nem tekinthetők aktuális információknak, mégsem tettem az archívumba, mert az elhangzott igehirdetések mindig aktuális üzenetet fogalmaznak meg az egyház egységéről. Az imaheti alkalmak után tartott agapéról fotóalbum készült, amelyet tovább gazdagít egy letölthető kisfilm.

Mit nem tartalmaz a honlap?

Többek között a gyülekezet történetét - csupán egy link (kapcsolódás) jelzi, hogy hol található meg az egyházmegye honlapján. (A szerkesztésnél ügyeltem arra, hogy duplázva ne kerüljenek anyagok a világhálóra. Az adatbázisok közötti utalások elegendőek ahhoz, hogy ki-ki megtalálja a keresett információt.) Továbbá nem található a honlapon gyermekoldal, fiatal felnőtteknek szánt lelki táplálék sem. Ezek a "gyermekkori hiánybetegségek" jellemzik a honlapot; mégis dédelgetett gyermekem marad, "akinek" fejlődnie kell, és sosem lesz igazán "felnőtt". Gyermekségében mégis szeretni való - legalábbis a látogatók így gondolják.

Vető István

::Nyomtatható változat::