Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A 2005. esztendő gazdag a visszaemlékezésekben: nemrég emlékeztünk kétszáz évvel ezelőtt elhunyt nagy költőnkre, Csokonai Vitéz Mihályra, és egész éven át tart a József Attila születésének századik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezéssorozat. E sorok írója ehhez a sorhoz igyekszik csatlakozni egy viszonylag rövid időszakra, húsz évre visszatekintő szerény emlékezéssel. A visszapillantásra az ad alkalmat, hogy két évtizeddel ezelőtt indult útjára hazánkban - rendszeres, visszatérő formában - a világon már több mint százéves női imanapi ökumenikus mozgalom.

Kegyelettel emlékezünk Dobos Károly református lelkipásztorra, aki nemcsak a Lepramissziót indította el hazánkban, hanem az ökumenikus világimanapi mozgalom beindítása is a nevéhez fűződik. A szervezett munka 1985-ben kezdődött meg, bár különböző ökumenikus közösségekben már korábban is megtartották az imanapot.

A mozgalom története talán már ismerős olvasóinknak, mégsem haszontalan feleleveníteni. 1887-ben Amerikában református (presbiteriánus) asszonycsoportok kezdték el a misszióért folyó rendszeres imádkozást. Az évek során ez a kezdeményezés egyre terjedt, szélesedett, lassanként kontinenseket átfogó mozgalommá vált; ma mintegy százhetven ország asszonycsoportjai vesznek benne részt. A mozgalom mottója: "Informáltan imádkozni és imádkozva cselekedni." Az évenként márciusban megtartott imanap istentiszteletének témáját más-más országok egyházainak asszonyközösségei állítják össze. Így "utaztuk" be a világ különböző tájait, ismertünk meg számunkra idegen, ismeretlen népeket és egyházakat.

Nem véletlenül idéztem a címben megjelölt témát: "A mag fává növekszik." Ez volt az 1997-es világimanap Dél-Koreából érkezett témája. A példázatbeli mag gyökeret eresztett, növekedni és terjedni kezdett nálunk is. Az évek során megpróbáltuk a munkát egyre inkább szervezett formában végezni, bekapcsolódtunk az európai előkészítő munkába, sőt a New York-i központtal is kapcsolatba léptünk. Az általuk küldött anyagot lefordítjuk, illetve összeállítjuk, elkészítjük, és nyomdai úton sokszorosítjuk az imanapi istentisztelet menetét tartalmazó programfüzetet. Ez kezdetben ezer példányban jelent meg, ma pedig már a négyezres példányszámnál tartunk. Az istentiszteletek offertóriumait elküldjük az évenként megadott célra.

Munkánk része az is, hogy egyházi lapjainkon keresztül igyekszünk megismertetni az érdeklődőkkel az imanapot rendező országot. Ez egy hónapon keresztül történik; hazánkban az Evangélikus Élet után az idén először a Reformátusok Lapja is bekapcsolódott ebbe a munkába. Arra talán mindenki emlékszik, hogy idei "házigazdánk" Lengyelország volt. Törekedtünk arra, hogy a közeli országnak ne csak az egyházi életét idézzük fel, hanem történelmét, társadalmát, sőt a velünk sokszor közös múlt sok eseményét is bemutassuk.

Ennek a jubileumi esztendőnek az egyik feladata az lesz, hogy - az egyes felekezetek nőegyletei és szövetségei segítségével - számba vegyük az alkalmakon részt vevő gyülekezeteket. A következő lépés az, hogy közös, ökumenikus imanapi előkészítőket tartunk. Ezek is segítenek abban, hogy közelebb kerüljünk a témához és egymáshoz is. Ilyen előkészítők már az idén is voltak.

Örömmel látjuk, hogy a mozgalom terjed, bár ez korántsem azt jelenti, hogy országosan minden egyház és minden gyülekezet belekapcsolódik. Reményteljes jeleit látjuk mégis annak, hogy lassan a "mag fává növekszik" valóban. Reméljük, annak is eljön egyszer az ideje, hogy mi is bemutatkozhatunk mint az imanap házigazdái, és számos ország keresztényeit megismertethetjük magyarországi egyházainkkal, népünkkel, életünkkel.

Keveháziné Czégényi Klára

::Nyomtatható változat::