Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az első Magyar Kékkereszt Egyesület alapítója egy újvidéki, alkoholista iparos volt, aki a múlt század végén egy külföldi útja során került kapcsolatba a Nemzetközi Kékkereszt szervezettel. Miután az evangélium hatására megszabadult iszákosságától, Újvidéken megalapította a Kékkereszt Egyesületet.

Időközben a fővárosi evangéliumi körökben is megindult az iszákosmentő mozgalom, így 1899-ben Budapesten is megalakulhatott a Kékkereszt Egyesület. 1919-ben a kommunisták betiltották az egyesületet, de 1921-ben újraszerveződve tovább folytathatta munkáját egészen 1948-ig, amikor a hatalomra lépő kommunisták ismét betiltották.

A gyógyítómunka 1953-ig a Magyarországi Evangélikus Egyházban folytatódott, ezután azonban már csak 1981-ben kezdődhetett újra a Magyarországi Református Egyházon belül szerveződő Református Iszákosmentő Misszió (RIM) megalakulásával. 1989-ben - megintcsak a svájci szervezettel karöltve - ismét megalakult az első Kékkereszt-csoport a RIM-ben. 1993-tól újra önálló egyesületként folytathatja tevékenységét, szoros együttműködésben a RIM-mel oly módon, hogy az együttesen vállalt gyógyítómunka eredményeképpen "szabaduló" iszákosok és más szenvedélybetegek utógondozását a Magyar Kékkereszt Egyesület országos hálózata segíti.

Az mkke-rim.fw.hu honlap nyomán

::Nyomtatható változat::