Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem hagyományosan áldozócsütörtök hetében sorra kerülő akadémiai napjait ebben az évben három fontos fogalom határozta meg: Európa: kisebbségek, identitás. Pontosabban: a 35. EPMSZ-konferencián a korábban többször is tárgyalt kérdéseket - kisebbségek, identitás - ezúttal az Európai Unió kelet-közép-európai bővítése kapcsán, illetve meghatározóan Kárpát-medencei nézőpontból vitatták meg.

A németországi Rheinfelden evangélikus konferencia-központjában, a Schloss Beuggenben, a Rajna partján rendezett találkozó határozottan pozitív választ adott a rendszerváltozás óta tartó, időről időre fellángoló vitára: van-e továbbra is létjogosultsága a szabadegyetemnek? Van-e igény az EPMSZ által képviselt európai, magyar, protestáns, értelmiségi értékrendre, a nyitott, toleráns, előítélet-mentes, szabadelvű szellemiségre, mely vallási téren ökumenikus, politikai téren pedig képes mások nézeteinek a tiszteletben tartására és - a szélsőségektől eltekintve - befogadására?

Utoljára 1999-ben Olaszországban, Torre Pelicében volt nyugaton a konferencia; azóta Magyarországon került sor az eseményre (2000-ben Tatán, 2002-ben Erdőbényén, 2004-ben Berekfürdőn), illetve Erdélyben (2001-ben Illyefalván) és a Vajdaságban (2003-ban Palicson) rendezték meg. A 120-150 fő részvételével tervezett konferenciára kétszáztízen jelentkeztek, így sajnos sokakat vissza kellett utasítani Magyarországról, illetve a Kárpát-medencéből egyaránt. Egyedül a nyugat-európai jelentkezőket - huszonkilencen voltak - tudták a szervezők teljes számban fogadni. A további résztvevők Magyarországról, Erdélyből, Kárpátaljáról, a Felvidékről és a Vajdaságból jöttek.

Ritka, amikor tartalmi kérdésekre releváns szervezeti válasz születik. A konferencia résztvevőinek összetétele üzenet a további útról. Szükség van továbbra is - úgymond - a bázeli anyaegyesületre, a nyugati magyarság bevonására, igényei figyelembevételére, de a hangsúly áttevődött - és ez a jövő garanciája - a Kárpát-medencére. Hogy szükség van erre, azt jelzi az érdeklődés, mely a távolság és a magasabb költségek ellenére tizenkét országból gyűjtötte egybe a magyarokat. Már egy évtizede működik az EPMSZ magyarországi egyesülete (EPMSZE néven), bejegyzés előtt áll az Erdélyi Kör, és megindult a vajdasági és a felvidéki egyesület szervezése. Jogilag és pénzügyileg minden egyesület önálló, a szakmai, szellemi tevékenység pedig közös - ennek csúcsa az évenkénti konferencia -, míg az egyesületek egyéb, egyeztetett alkalmakat is rendeznek. Így például a magyar egyesület havonként szabadegyetemi estéket tart.

Visszatérve Rheinfeldenbe: szembesülni kellett azzal, hogy számos kedvező tényező ellenére - a magyar kisebbség pártja mind Szlovákiában (itt hosszabb ideje), mind Romániában a kormánykoalíció része - távlatilag aggályos a magyarság helyzete, fenyegető realitás az asszimiláció. Ezért is vélik többen úgy, hogy - hiányosságai dacára - örvendetes lenne, ha a román parlament elfogadná a kisebbségi törvényt. Az Európai Uniónak ugyanis valójában nincs kisebbségi politikája, számára mindenki egy adott tagország polgára, a kisebbségi kérdés pedig az államok belügye. A megmaradást azonban csak az autonómia, a kisebbségi jogok szolgálják, ezért fontos a törvény, mely azután javítható.

Nem vitatható az anyaországnak a határokon túli magyarság iránti kiemelt felelőssége. Az uniós helyzet (Szlovákia, Ausztria és Szlovénia tag, Románia és - reméljük - Horvátország rövidesen tag lesz, Szerbia-Montenegró és Ukrajna tíz-tizenöt év múlva talán csatlakozhat) árnyalt megközelítést kíván az olykor nagyon szűk mozgásterű magyar politikától. Egyidejűleg van szükség - csak látszólag ellentmondás ez - olyan megoldásokra, amelyek a magyarság helyben maradását, helyben való boldogulását segítik elő, és olyanokra, amelyek meggyorsítják, megkönnyítik az áttelepülők beilleszkedését. A gondokat érzékeltetendő idézzük Szarka László jeles kisebbségkutató két szikár állítását: nincs kiérlelt, elfogadott nemzetstratégiánk; illetőleg szinte az egyetlen olyan ország vagyunk, amelynek nincs stabil stratégiai partnere, amellyel biztosan együttműködhet, amelyre építhet. Nagy Boldizsár nemzetközi jogász a mindig viszonylagos szuverenitás, Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor pedig a nyelv nézőpontjából elemezte az uniós perspektívákat.

Számomra a legnagyobb élményt Gánóczy Sándor Vallások együttélése Európában - teológiai szempontból című előadása jelentette. Nem hittem volna, hogy egy katolikus teológus lesz az, aki a legmarkánsabban képviseli a szabadegyetemi szellemiséget, az ökumenizmust, ráadásul a legmagasabb színvonalon. A keresztény egyházak mellett foglalkozott a zsidóság szerepével, az iszlámnak Európába vezető nehéz útjával. A előadó nem kerülte meg az uniós alkotmány sokat vitatott problémáját, a keresztény gyökerek megemlítésének az ügyét sem. Véleménye szerint a "vallási és humanista örökség" formula pontosabban fejezi ki a kereszténység és a felvilágosodás közös forrásértékét az uniós jogok és elvek létrejöttében.

Nagy hatást gyakorolt rám, hogy Gánóczy gondolkodásában meghatározó volt az 1999-ben Augsburgban aláírt katolikus-evangélikus Közös nyilatkozat a hit által való megigazulásról. Ennek kapcsán egyértelműen elvetette a Dominus Iesus elnevezésű iratot, mely a római egyház egyedüli egyház voltát hangsúlyozta.

De a legérdekesebb - különösen pünkösd közeledtével - a Szentháromság és a demokrácia közötti párhuzam felvázolása volt. A Szentháromság-hit, megfogalmazásától kezdve, társadalmi következményeket vont maga után. A háromságban a Teremtő, illetve egy Teremtő a többes egység paradigmájává lett. Több különböző, de egyenlő méltóságú, sajátosságát egymásnak köszönő alany uniójáé, amely közvetve kritikát is jelentett minden abszolút egyeduralomra és tekintélyelvűségre törekvő kormányformával szemben. Erik Peterson protestáns teológus bizonyította, hogy a demokrácia kifinomult formái joggal vezethetők vissza a Szentháromságba vetett hitre.

Az identitás kialakulásáról, a család, a nemzet szerepéről magas színvonalú pszichológiai előadások hangzottak el Bagdy Emőkétől és Pfitzner Rudolftól. Az utóbbi - Münchenben élő pszichoanalitikus - a német példáról, a múlttal szembenéző egyéni és nemzeti új identitástudatról is szólt. Az előadást követő vita tükrözte, hogy nálunk még kevésbé sikerült a múlttal - világháborúk, Trianon, holokauszt, felszabadulás, szovjet rendszer - szembesülve valamennyire egységre jutni.

A lelki vonulatot a reggeli áhítatok - köztük Gémes Pál stuttgarti evangélikus lelkész szolgálata - és az áldozócsütörtöki bázeli ökumenikus istentisztelet (Dévény István katolikus teológus igehirdetésével) képviselték. Nagy elismerés övezte Gryllus Dánielt, aki a reggeli áhítatokon zsoltárok előadásával és a közös éneklés vezetésével szolgált, és az egyik esti programban is szereplést vállalt.

Esténként hagyományosan gazdag kulturális programot élvezhettünk. Ebből kiemelkedett a Muzsikás együttes fantasztikus hangulatú koncertje, Sebestyén Márta részvételével. A közönség a művészek mellett meghatottan köszöntötte az EPMSZ még élő korábbi elnökeit - Szőllősy Árpádot, Kovács Andort, Bárczay Gyulát és az elnökségben még aktívan tevékenykedő Szőllősy Pált és Balla Bálintot -, akik valamennyien jelen voltak az estén.

2006-ban először kerül sor az akadémiai napokra a Felvidéken, Rimaszombatban. Ennek előkészítésére a magyarországi egyesületet kérték fel, mely legutóbb a Tatán 2000-ben rendezett konferenciát szervezte meg.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::