Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Cseppet sem látszik fáradtnak, pedig egyik interjút adja a másik után. Az újságírók érdeklődése érthető, hiszen Peter Spangenberg személyében a keresztény irodalom iránt érdeklődő magyar olvasók régi ismerőse látogatott - életében először - Budapestre. Az apropó természetesen könyvbemutató: a református Kálvin Kiadó - a Miért jó hinni?, valamint a Kicsinyek nagy kérdései című sikerkönyvek után - most a német evangélikus lelkész Hódolat Isten előtt című munkáját jelentette meg.

• Szép ősz haja és szakálla van. Ha jól tudom, eredeti hajszínének elvesztésében tragikus események is közrejátszottak. Netán a könyvei miatt is érték Önt támadások?
• Munkáim egyáltalán nem kaptak negatív bírálatot, csak jó visszhangot keltettek. Ahhoz, hogy megőszültem, két dolog járult hozzá jelentős mértékben. Az egyik az volt, amikor 1976-ban több napra terroristák foglalták el Bielefeldben a templomunkat, és én is be voltam zárva velük együtt. Ez rettenetes volt. Másik fájdalmas élményem az volt, amikor a fiam húszéves korában egy balesetben elhunyt. Egyébként pedig a mögöttem álló több mint hetven esztendőnek köszönhetem ősz hajszálaimat.
• Őszintén szólva kissé meglep, hogy egyes megjegyzései miatt nem kritizálták, hiszen például a Miért jó hinni? című könyvében - amelyet egyfajta útikalauznak szán a hit és a keresztények világában való tájékozódáshoz - véleményem szerint több helyen is élesen fogalmaz...
• Úgy teszek, mint Herkules, akinek Augiász király istállóját kellett kitisztítania: a királynak volt egy nagy marhacsordája. Mivel az istállót senki nem takarította, hatalmas mennyiségű trágya gyűlt össze benne. A takarítás nagy munkáját Herkulesnek kellett elvégeznie. Vagyis: "Ki a >>szeméttel!<<" - röviden szólva ez a feladatom. Úgy gondolom, eddig azért nem ért kritika, mert mindig pozitív módon álltam egy-egy témához: soha nem rombolni szerettem volna, hanem mindig építeni. Az a szándékom, hogy az olvasóval együtt felfedezőútra induljak, és közösen csodálkozzunk rá arra, ami szép, ami jó, ami segítséget jelenthet. Mindenekelőtt gyermekeknek és fiataloknak szeretnék utat mutatni, hogy nyitottá váljanak, és ráleljenek az élet értelmére.
• Ön amellett, hogy a gyermekeket szerető és a nyelvükön jól értő férj, apa és nagyapa, negyven esztendeje a legkülönfélébb műfajokban ír, nem mellesleg lelkész, az evangélikus teológia docense a flensburgi egyetemen. Hogy jut ideje és energiája minderre?
• Jellemző rám, hogy több dolgot is végzek egyszerre. Az íráson kívül nagyon szeretem a lelkészi munkámat, szeretek főzni, táncolni, kertészkedni, szeretem az állatokat, ugyancsak örömöt ad a zene és a barkácsolás. Szívesen beszélgetek, de nagyon jó egyedül lenni is, mert azt vallom, hogy a hallgatás a beszéd édesanyja. Tizennégy éve dolgozom az evangélikus teológia docenseként; mint teológus "lehetetlen ember vagyok", minden teológiai ág érdekel.

Ami az írást illeti: kisgyermekkoromtól fogva papírra vetem a gondolataimat. Első komoly írásom egy teológiai tárgyú munka volt, a 19. századi angol baptistákról szólt. Idővel észrevettem, hogy az írás remek lehetőség arra, hogy kifejezzem magam. Ezért van az, hogy nem válogattam a műfajok között. A teológiai tárgyú könyvek mellett írtam mesét, színdarabot, krimit, szonettet. Mindent, ami örömöt szerzett. Kíváncsivá tesz, hogy milyen formát találhatok arra, ha egy-egy konkrét témával szeretném elérni az olvasóimat.

• Könyveinek magyar fordítása is jól visszaadja eredeti írói stílusát, melynek jellemzője, hogy a mély mondanivaló egyszerű és érthető nyelven szólal meg.
• Amikor írok, arra törekszem, hogy egyszerűen, ugyanakkor igényesen fogalmazzak. Két fontos levelező- és beszélgetőpartnerem volt: Teréz anya és Astrid Lindgren írónő. Tőlük tanultam meg, hogy le kell szállni a dogmatikai magaslatokból, kerülni kell a nyelvi arroganciát, és segíteni kell az embereknek abban, hogy újra felfedezzék mindazt, ami az életben valóban lényeges. A nyelv egyébként számomra olyan, mint a zene. A muzsika emóciókat vált ki, ugyanakkor az értelemre is hat. Azt szeretném, ha a nyelv esetében is megbékélne egymással az értelem és az érzelem.
• Hogyan születik egy-egy könyve?
• Napjában több száz gondolat merül fel bennem, miközben sétálok az utcán, beszélgetek és játszom a gyerekekkel, vagy éppen akkor, amikor egy haldokló ágya mellett ülök. "Csak" válogatnom kell az ötletek közül. Ez bizony nagyon nehéz, de persze előbb-utóbb csak sikerül döntenem egy elképzelés mellett, és kezdődhet a munka. Nagyon szeretem a munkaeszközömet - az anyanyelvemet -, ezért kínosan ügyelek a pontosságra. A szó és annak tartalma mindig összhangban kell, hogy legyen egymással. Ennek érdekében alapos előkészítő munkát végzek. Miután ez már megvan, gyorsan írok.
• Miről szól magyarul most megjelent műve, a Hódolat Isten előtt?
• Ebben a könyvben Istenről úgy akartam írni, hogy mindenki megértse. Ez a mű nem más, mint teológia dogmák és határok nélkül. Szándékosan nem használtam a kötetben olyan fogalmakat, mint például: "Isten szeretet", vagy "Isten jóság", vagy "Isten igazság". Úgy akartam az Úrról beszélni, amilyennek én megsejtettem őt.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::