evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Tisztelt Szerkesztőség! Negyvenhét éves vagyok, és bár evangélikusnak kereszteltek meg, nem gyakorlom a vallást. Mint gyermeknek nem is hiányzott, hiszen nem ismertem, hogy mi is az. A környezetemben és a családomban sem voltak templomba járó emberek. Egyetlen kivétel talán a nagymamám volt, de róla is csak később tudtam meg ezt. Titokban csinálta. A gondolat, hogy én mégiscsak tartozom egy közösséghez, akkor fogott meg, amikor gyermekem születésekor a kórházban egy hívő kismama mellett feküdtem. A vele való beszélgetések hatására döntöttem úgy, hogy a fiamat is megkereszteltetem. Sajnos nem sokkal ezután vidékre költöztünk, ahol nem volt evangélikus gyülekezet, és így megint csak kimaradt az életemből a közösség, pedig a hiányát egyre többször éreztem. Az állandó küszködés a létfenntartásért, a gondok sokszor hosszabb időre is eltávolítottak a közösség keresésétől, de egy idő után mindig újra előjöttek ezek a gondolatok, és egyre erősebbek lettek.

Mióta internettel rendelkezünk, többször felkerestem az egyház honlapját, és ismerkedtem vele. A Lelki segély rovatban találtam rá két, hozzám hasonló útkereső levelére, és úgy gondoltam, hogy én is megpróbálom. Jelenleg Ráckevén élek, és úgy tudom, hogy itt csak pár olyan család található, amelyek gyakorolják a vallást. Jó lenne, ha tudnának segíteni abban, hogy valahogy megtaláljam őket, vagy esetleg útmutatást adnának arra vonatkozólag, hogyan lehetnék az egyház közösségének a tagja. Telefonszámom: 06-20/492-8500.

Segítségüket előre is köszönöm.

Aszódiné Bocsi Emília (Ráckeve - teljes cím a szerkesztőségben)

::Nyomtatható változat::