Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Országos evangélikus hetilap. Egészen az elmúlt esztendő végéig ez a meghatározás állt hetilapunk címoldalán. Az új évben szerény változás következett be: elmaradt az „országos” jelző, és ez év elejétől egyszerűen csak evangélikus hetilap olvasható.

Hogy miért? Egyszerű a magyarázat. Az idei esztendőtől még jelentősebb hangsúlyt kap, hogy az Evangélikus Élet mind a határainkon belül, mind az azon túl élő magyar evangélikusság újságja kíván lenni. Nem írjuk oda a valóságot jobban kifejező „magyar” jelzőt sem; bár természetesen erről van szó, már csak a nyelvet tekintve is. De hát ez evidencia. Nem sértünk esetleges indokolatlan érzékenységeket sem, a lényegre szorítkozunk: lapunk evangélikus hetilap.

Öt esztendeje lesz, hogy megalakult a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testülete. Ezzel az volt a cél, hogy párbeszéd kezdődjék az anyaországi, a Kárpát-medencei és a nyugati magyar evangélikusság között. Keressük annak lehetőségét, hogyan segíthetjük kölcsönösen egymást, hogyan épülhetünk egymás hite által. Évenkénti találkozókon építkeztünk, elégedetlenkedve az irammal, de örülve annak, hogy jobban megismertük egymást.

Az erdélyi magyar evangélikusság újonnan választott püspökének, Adorjáni Dezső Zoltánnak a szolgálatba lépése után ebben a testületben vetődött fel, hogy meg kellene vizsgálni, miként lehetne az erdélyi egyház mintegy a Magyarországi Evangélikus Egyház negyedik egyházkerülete. Életünk gyors változásait mutatja, hogy ez ma már nem illúzió.

A legutóbbi találkozón egyetértés született – erről már többször hírt adtunk – arról, hogy felgyorsítható a folyamat, az informális tanácskozó testület átalakulhat jogi személyiséggel rendelkező szervezetté. Ennek munkálása bizottsági és jogi szinten is megindult, reménység szerint a tanácskozó testület tavaszi ülése megindíthatja a jogi folyamatot, ősszel pedig sor kerülhet a zászlóbontásra.

Növelte törekvéseink hitelét és hatékonyságát, hogy máris megkezdte működését egy iroda, amelynek feladata egyrészt a vázolt folyamat menedzselése, másrészt máris a valóságos magyar–magyar evangélikus kapcsolatok felmérése, támogatása.

Az erdélyi egyházkerület Románia európai uniós tagságát követően realitás lehet, speciális státussal. Egyrészt mint önálló romániai egyház, másrészt mint a magyarországi egyház integráns része működhet. Kétségkívül ez a legjelentősebb kihívás, de az azonosságok mellett fontos a sajátságok figyelembevétele, tisztelete minden Kárpát-medencei országnál. Nem a struktúra, hanem az együttműködés az elsődleges.

És bármennyire nehéz is az emigráció helyzete – ami a gyökerek megőrzését illeti –, segítenünk kell a nyugati, többgenerációs gyülekezetekben élők hitben maradását, és ezzel együtt a nemzeti identitástudat ápolása is feladatunk.

Nem szabad beleesnünk a politika csapdájába, amely eszközül használja a határainkon túl élő honfitársaink ügyét.

Az egyházak jól vizsgáztak 2004. december 5-én, amikor nem politikai, hanem hitbeli, erkölcsi megfontolásból az „igen” szavazatra biztatták honfitársainkat a kettős állampolgárság ügyében. Ha már sor került erre a népszavazásra, véleményünk szerint – a határainkon túl élők megerősítését vezető szempontnak tekintve – ez volt a helyes álláspont.

De nem a gesztusok visznek előbbre, hanem az értelmes munka. Nem megosztó, rosszhiszemű kérdések – jó válaszok kellenek. Az egyházban is, ha szerény formában is, de már érzékelhető volt, hogy vannak, akik úgy vélik, ezzel az üggyel népszerűvé lehet válni. Nem jó ez az út, éppenséggel türelmes munka, az aktuálpolitikától független, a tartós értékeket előtérbe helyező, egyenlő partnerek közötti együttműködés szükséges a magyar–magyar evangélikus egyházi kapcsolatokban.

És ami még igen fontos: hosszú távú gondolkodás kell elsősorban, nem pedig gyors, látványos akciók. Persze ez utóbbiak jól szolgálják a hosszú távú építkezést.

Az új Európa, a világ most formálódik. Ebben szerénynek látszanak a feladataink, a lehetőségeink, de igen fontosak. Mert a globalizáció sokat emlegetett hátrányát csak a lokális értékteremtés egyenlítheti ki. Az egyház egyetemes – ha tetszik, globális –, de az üzenet mindenütt lokálisan szól. Ez a mi felelősségünk.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::