Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Lehetséges-e párbeszédet folytatni az életről, van-e átjárás és kapcsolat a biológia és a teológia között? Mit mondhat egymásnak e két diszciplína az emberi élethez való helyes viszonyulásról, mely mindkét kutatási területnek az alapját képezi? Ilyen kérdéseket boncolgatott az Angyalfa Alapítvány által szervezett két előadás és fórumbeszélgetés a tavalyi esztendő végén az Evangélikus Hittudományi Egyetem dísztermében. A biológiának, azon belül a genetika tudományának a rohamos fejlődéséről és az időközben felmerült etikai kérdésekről meghívott előadóként dr. Czeizel Endre orvos genetikus osztotta meg gondolatait az érdeklődőkkel. A teológia oldaláról Orosz Gábor Viktor, az MTA–EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoportjának tudományos munkatársa fogalmazta meg a teológiai etika és a bioetika álláspontját, melyek az emberi élet alapkérdéseit a keresztény hit kinyilatkoztatáson alapuló, transzcendens nézőpontjából szemlélik.

Dr. Czeizel Endre a genetika tudományának az elmúlt huszonöt évben végbement szédítő fejlődését foglalta össze. Rávilágított arra, hogy az emberi géntérkép feltárásával és megfejtésével milyen elképesztő távlatok nyíltak meg az ember előtt, hogy befolyásolhassa, sőt megtervezhesse saját életét és sorsát. Az orvostudomány fejlődésével az ember új eszközöket kapott a kezébe; ezek alkalmazásával az élet olyan dimenziói kerülhetnek irányítása alá, melyek korábban nem az ő fennhatósága alá tartoztak. A fejlődés elképesztő üteme azonban nem tette lehetővé, hogy elegendő tapasztalatot szerezzünk ezeknek a beavatkozásoknak a gyakorlati következményeiről; a felmerülő morális aggályokat orvosok, jogászok és teológusok más-más szemszögből világítják meg.

Czeizel Endre elgondolkodtató példákkal illusztrálta azokat az ütközőpontokat, ahol az orvosi segítségnyújtás pragmatikus racionalitása szembekerül a keresztény teológia „magasabb rendűként” deklarált nézőpontjával. Kifogásolható-e etikailag például azoknak a szülőknek a döntése, akik amikor megtudják, hogy magzatuk súlyos fejlődési rendellenességgel fog a világra jönni, megszakítják a terhességet? Kötelességük-e elfogadni, amit a sors vagy Isten akarata rájuk mér, függetlenül attól, hogy ez ellen tehetnek-e valamit, vagy sem? Hol húzódik a határ az orvosi beavatkozások lehetőségének a fejlődéssel együtt járó kiterjesztése és a teremtő Isten titkaiban avatatlan kezekkel való kutakodás, az ember teremtményi hatáskörének tudatlan áthágása között?

A genetika fejlődése olyan sok vihart kavaró jelenségeket is más megvilágításba helyez, mint a homoszexualitás. Ha valóban kimutatható, hogy egy meghatározott gén felelős ezért a szexuális beállítottságért, akkor miként értelmezhető bűnként ez a már születéskor meglévő adottság?

Az orvostudomány hatókörének szabályozásával kapcsolatos zűrzavar rendkívül visszás és ellentmondásos társadalmi-jogi helyzeteket eredményez. Czeizel Endre feltette a kérdést: milyen társadalom az, amelyik törvényes lehetőséget ad egészséges magzatok meggyilkolására, miközben ugyancsak törvényben tiltja meg, hogy az orvosok meghatározott nemű gyermek születéséhez segítsenek hozzá többgyermekes szülőket?

A keresztény egyházak bioetikai kérdésekben éles kritikát fogalmaznak meg a biotechnológia új felfedezéseivel kapcsolatban. Czeizel Endre különösen a katolikus egyház merev, elutasító attitűdjét emelte ki, míg a protestáns egyházak szemléletmódját eddigi tapasztalatai alapján jóval konstruktívabbnak látta. A teológusok számára a következő kérdés átgondolását tartja alapvetően fontosnak: vajon nem az-e Isten akarata, hogy a tudásanyag bővülésével a biológiai élet egyre nagyobb területe felett rendelkezzen és kapjon döntési szabadságot az ember?

Orosz Gábor Viktor az első sikeresen klónozott juh esete kapcsán arról beszélt, hogy a biológia és a genetika által kibontakozó lehetőségek a mai ember tudatában könnyen a megváltás transzcendens eseményének helyébe léphetnek. Ha valaki ezt elfogadná, akkor a biológiától várná azt, amit a teológia szerint Isten ajándékoz és tartogat az ember számára: a megváltást és a szabadságot.

Az utóbbi évtizedekben az orvostudomány és a biotechnológia területén példátlan forradalom ment végbe. Különösen az élet kezdetével és végével kapcsolatos természettudományos ismeretek, valamint a genetika területén került sor olyan döntő áttörésre, amely az adott diszciplínán túl az etika, a teológiai etika és a jog területén is erős visszhangra talált. A modern biomedicina sajátos hatást gyakorol a társadalomra azáltal, hogy a genetikai forradalom nyomán létrejött eljárások pozitív változásokat eredményezhetnek az élet minőségében, befolyással vannak az élet kezdetére és végére, következésképp új igényeket is ébresztenek. Az ember genetikai meghatározottságával foglalkozó kutatások az emberi szabadság és felelősség jobb megértése szempontjából is jelentősek. A genetikai forradalom ismételten felteszi a kereszténység számára a kérdést: mi az, amit Isten lehetővé tesz a számunkra, és mi az, amit megkövetel tőlünk?

A biotechnológia világ- és emberképünk gyökeres változását hozta; az emberi élet területén új kontextusok jelentek meg, főleg a reprodukciós technikák kiszélesedő lehetőségeivel együtt. Az új kontextus új konstruktivitást kíván a teológiától, mert a biotechnológia a legjobb úton halad afelé, hogy a köztudatban átvegye azt a szerepet, amelyet a korábbi évszázadokban a metafizika töltött be (Wolfhart Pannenberg). Az emberi tudatban az újkor folyamán végbemenő mélyreható változás egyre látványosabban fejeződik ki: az ember nem beleilleszkedni akar a világ, a természet rendjébe, hanem uralkodni akar fölötte. Orosz Gábor Viktor a teológia kihívásait illetően Francis Collins szemléletes mondatát idézte: „Megszégyenítő és félelmet keltő számomra annak felismerése, hogy először nyertünk bepillantást saját használati utasításunkba, amelyet korábban egyedül csak Isten ismert.”

A teológiai hermeneutika (szövegértelmezés) tudományága rámutat: ha a teológia nem veszi komolyan a biológiát, akkor a valóságtól független látszattudomány marad, ha pedig ez fordítva történik, akkor a biológia bent reked a „természettudományos terep” zárt terében. A teológia mint az Istenről való beszéd és az ember méltósága – amelyet a teológia az ember istenképűségén keresztül határoz meg – transzcendentálja az orvosi és biológiai kategóriákat. Ezért minden olyan orvosi beavatkozás, amely során az emberi élet negatív célok és értékek befolyása alá kerül – mint például a szülők érdeke, társadalmi szempontok, kutatás –, összeütközik az emberi élet teológiai szemléletével: az ember több, mint genetikai tulajdonságainak összessége, hiszen „még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk” (1Jn 3,2). A keresztény eszkatológia (a végső dolgokról szóló tanítás) gyakorlati értelme éppen abban áll, hogy a biológiát és az orvostudományt megszabadítja a szoteriológia (a megváltástan) igényétől. Isten ígérete radikálisan más jövőt állít elénk, amely magában hordozza mindazt, amit Isten új teremtésében kiteljesít, és amellyel megszünteti a jelen világ kínjait. A teológia legfontosabb üzenete: az ember végső értelemben nem preparációra, hanem renovációra szorul.

Mindkét diszciplína képviselőinek erkölcsi kötelességük a két tudományág közötti dialógus folyamatának segítése, a társadalmi felelősségvállalás erősítése és a társadalmi konszenzus támogatása. Mindkét tudomány a lét kérdéseire ad választ. Ebből következik szoros kapcsolatuk. Különböző irányultság fakad azonban ismeretszerzésük eltérő forrásából: míg a teológia Isten kinyilatkoztatásán alapul, addig a biológia az ember tudományos vizsgálatán. A teológia és a biológia kapcsolatát tehát a kooperációra és a komplementaritásra – nem pedig a konkurálásra – kell építeni. Ismereteik az élet más-más síkjáról származnak, a biológia ezért nem gyárthat magának ideológiát és metafizikát, a teológia pedig nem pótolhatja a természettudomány tudásanyagát.

Petri Gábor

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Hittudományi Egyetem

::Nyomtatható változat::