EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Ne haragudjon, hogy egy intim jellegû kérdéssel keresem meg, de idõnként arra gondolok, hogy vissza kellene állítani a többnejûség gyakorlatát. Sok férfitársamnak okoz gondot a házastársi hûség betartása. Bevallom, hogy nekem is. Szeretem és becsülöm a feleségemet, tizenhat éve vagyunk együtt, de mára rutinszerûvé vált a házaséletünk. Az Ószövetség korában természetes volt, hogy egy férfinak több felesége lehetett. Miért lenne bûn, ha a poligám természetû férfit több feleség venné körül?”

Kedves Imre! Természetesen nem haragszom „intim jellegû” kérdése miatt, de bevallom, hogy kissé meglepõdtem, amikor felbontottam a borítékot… A humor szintjén, társasági élcelõdések során persze hallottam már, hogy férfiak felvetették a többnejûség lehetõségét. De azt nem gondoltam volna, hogy egy komoly családapát, aki ráadásul – levele tanúbizonysága szerint – rendszeres olvasója a Lelki segély rovatnak, a többnejûség lehetõsége foglalkoztasson! No de legalább itt a lehetõség, hogy beszéljünk róla.

Tény, hogy az ószövetségi õsatyák többnejûségben éltek, sõt kiváló hithõsöknek – mint például Dávid királynak vagy a templomépítõ Salamonnak is – sok feleségük volt. Ennek alapján azonban mégsem lehet azt állítani, hogy a többnejûség biblikus dolog volna. Isten ugyanis sehol sem rendeli el, sehol sem ajánlja a többnejûséget, pusztán eltûri. A teremtéstörténet világosan megmutatja, hogy Isten, aki férfivá és nõvé teremtette az embert, egy férfit és egy nõt „szerkesztett egybe” a házasságban (lásd 1Móz 2,24), így lettek új egységgé, egy testté (Mt 19,4–8).

Számos bibliai példa bizonyítja azt, hogy a teremtésbeli rend áthágása mennyi viszályt, fájdalmat, gyûlöletet váltott ki a többnejûséget gyakorló családokban. Ábrahám, illetve Jákób többnejûsége keserûséget, könnyeket, versengést és irigységet hozott a családi fészekbe (1Móz 16; 21; 29; 30). Dávid soknejûsége paráznaságot, gyilkosságot, lázadást eredményezett a királyi család életében (2Sám 13–15). Salamon feleségei végül a bálványimádás felé vonzották a bölcs király szívét (1Kir 11,1–8). Ezeken a példákon keresztül egyértelmûen bemutatja nekünk az Úristen, hogy mennyire helyteleníti a többnejûség gyakorlatát. Isten tökéletes terve az ember számára az egynejûség.

Ha megnézzük, hogy mi a véleménye errõl a kérdésrõl Jézus Urunknak, akkor – fellapozva az Újszövetséget – kiderül, hogy Megváltónk Isten teremtési rendjét nyilvánította kötelezõ érvényûnek (Mt 19,8). Az Isten Fia általi tökéletes megváltás visszavezetett bennünket a kezdeti isteni rendhez. Amit az ószövetségi korban az emberi szív keménysége miatt eltûrt az Úr, az Jézus megjelenése után már nem lehetséges. Amikor Pál apostol azokról az elengedhetetlen feltételekrõl beszél, amelyek a keresztény gyülekezet elöljárói számára szükségesek a szolgálathoz, kiemeli az egynejûséget. Egészen egyszerûen kiterjeszthetjük ezt az elvárást a keresztény gyülekezet minden tagjára, mert az egynejûség az Isten akaratának megfelelõ, példás házassági rend.

Imre! Ha igazán õszinte akar lenni önmagához, be kell vallania, hogy az ördög csapdájába esett! Szeretne jó keresztény lenni, de ugyanakkor olyan tiltott gyümölcsöket is élvezni, amelyeknek kóstolgatása összeegyeztethetetlen hitünkkel. Nagyon veszélyes útra téved, ha megpróbálja parázna vágyait Isten igéjével legalizálni! Joseph Smith, aki a 19. században a mormon mozgalom egyik vezetõje volt, megpróbálta összhangba hozni a kereszténységet és a többnejûséget. De éppen ez a kisiklás bizonyította be sokak számára, hogy a mormon irányzat merõ tévtanítás.

Minden keresztény embernek – és egy férfinak talán még inkább – meg kell vívnia a saját belsõ harcát ahhoz, hogy megõrizhesse erkölcsi tisztaságát. Ha nincs boldog, kiegyensúlyozott házasélete, akkor hatványozottan ki van téve a kísértésnek. Ezért kérem, sürgõsen fedje fel felesége elõtt bensõ tusakodását! Mondja el neki, hogy arra vágyik, hogy megújuljon a házaséletük. Legyen nagyon õszinte vele, ne próbáljon tõle függetlenül megoldásokat keresni a problémájára! Ha valóban szereti és becsüli a feleségét, akkor el kell mondania neki azt, amit érez, különben megalázza õt. Addig is, amíg nem kerül sor erre a kitárulkozó beszélgetésre, kerülje a veszélyes helyzeteket! Helyes, ha õrizkedünk attól, hogy szándékosan kiszolgáltassuk magunkat olyan olvasnivalóknak vagy tévémûsoroknak, amelyek paráználkodásra ingerelnek.

Erõsítse magát Isten igéjével és imádsággal, kösse le magát értelmes feladatokkal, törõdjön többet a gyermekeivel! Szívbõl kívánom, hogy megifjodott, boldog házasságuk az Urat dicsérje!

Szõkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::