Egyházunk egy-két hete

Élek!

Hozzászólás a cikkhez

Múlt év november–decemberében valami megmozdult Mezőberény szellemi életében. Az állandó heti istentiszteletek és bibliaórák mellett az I. kerületi evangélikus közösség berkein belül vendég lelkészek adventi sorozatot tartottak, valamint adventi gyertyagyújtásra is sor került fiatal és idős testvérek részvételével. Ezenkívül a budapesti Szeráf zenekar zenés evangélizációt tartott a helyi művelődési központban, egy hétre rá ugyanitt pedig a mezőberényi Mécses Egyesület adott ajándékozással egybekötött, „a karácsony igazi jelentését” bemutató műsort. De ezzel még nem ért véget a „szellemi megmozdulás”: december 24-én éjjel fél 12-kor az I. kerületi evangélikus templomban – dacolva a levegő „frissességével” és a kései órával – lelkes fiatal zenészcsapat játszott, énekelt adventi és dicsőítő dalokat. Ez a fiatal csoport volt az Élek! együttes.

A másfél éves múltra visszatekintő zenekar mezőberényi és orosházi fiatalokból „verbuválódott”. A Lázárné Skorka Katalin által tartott péntek esti ifiórákon kezdődött minden. Eleinte egy szál gitárral és énekkel, majd a zongora billentyűit sem kímélve dicsérték az egybegyűltek az Urat. Később előkerült a dob is, illetve társak érkeztek Orosházáról, így már fuvola és trombita is szólt. Lázárné „Kata” így írt a zenekarról a helyi időszaki lapban: „A muzsika segítségével szólunk Jézus Krisztusról, modern, fiatalok számára vonzó stílusban. Nem homogén csapat ez, de összeköt bennünket a zene szeretete, és sok mindenben egyetértünk. Többen még keresik Jézust, szeretnének többet megtudni róla. Nekik még sokkal több a kétségük, kérdésük, mint a hitük és a bizalmuk. Persze megtért, hívő fiatalok is vannak közöttünk, akik már tapasztalták az Úr Jézus végtelen, megbocsátó szeretetét, és rá tudnak hagyatkozni mindennapjaikban…” (Hírnök, 2005/3. szám)

A zenekar 2004 húsvétján adott először „nyilvános” koncertet a templom falai között, majd reformáció és karácsony ünnepén zenéltek együtt közönség előtt – ekkor még név nélkül. Tavaly májusban egy „pünkösdi fesztivál” bővítette eseménynaptárukat, majd részt vettek a szolnoki Élő vizet ingyen elnevezésű missziói napon. Októberben a Gödöllőn megrendezett keresztény könnyűzenei fesztiválon, a Jubálon már mint Élek! együttes léptek fel, majd a reformációi emlékünnepen is játszott a csapat.

A zenekar neve utal a Zsidókhoz írt levél 4. fejezetének 12. versére, amelyben arról olvasunk, hogy Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, de utal Gal 2,20-ra is: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…”

A zenekar tagjainak többsége evangélikus fiatal, de – ahogy a lelkésznő is említette – vannak közöttük „kereső-kutató” zenésztársak is. Ők – bár még nem hisznek, vagy hitük „gyerekcipőben” jár – lelkesen veszik ki a részüket a zenélésből. Isten igéje sohasem tér vissza üresen: alkalomról alkalomra formálja a szíveket, hogy azok új életre születhessenek.

Mint külső szemlélő nagyon hasznosnak tartom a hívő és a nem hívő zenészek ilyen téren való együttműködését. A még hinni nem tudó (de hiszem, hogy akaró) hozza a zenei tudását, lelkesedését, aki pedig már meggyökeresedett Krisztusban, lelki támasza, segítőtársa lehet a kereső léleknek.

A zenekar egyik énekese így vallott a Hírnök hasábjain: „Miért jó nekem az Élek! együttesben? Nagyon jó az Úrnak énekelni, együtt örülni a többiekkel. Örülök, hogy örömömet Isten felé énekkel is kifejezhetem, és a dalokon keresztül az emberek felé is elmondhatjuk (elénekelhetjük), mit tett értünk-velünk Jézus, milyen szeretetet, örömöt és békességet kaptunk tőle.”

Így történt ez azon a 24-i éjjelen is: a zenekar mezőberényi fele – kiegészülve néhány „külsős zenésszel” – egy karácsonyi összeállítást adott elő, mintegy megünnepelve Jézus születését és hálát adva az Úrnak az ő kimondhatatlanul drága ajándékáért, a Megváltóért. Ugyanebben az időpontban az Élek! orosházi tagjai a saját gyülekezetükben koncerteztek. A mezőberényi több mint kétszáz éves templom falai között adventi, karácsonyi és dicsőítő énekek szólaltak meg, és dicsérték Isten nagyságát másfél órán keresztül.

A zenés blokk adventi dalokkal indult (A béke napja közel, Kis város Betlehem, Emmanuel…). Lázárné Skorka Katalin – aki maga is énekel a zenekar kórusában – a számok közt szólt arról, hogy Jézus testté lett, illetve az ajándékozásról: arról, hogy a mai ember mennyire hajlamos szem elől téveszteni a célt, és a karácsonyi bevásárlási-ajándékozási lázban elfeledkezik az igazi ajándékról, Jézusról.

Éjfélkor a zenekar és a jelenlévők együtt énekelhették a Miatyánkot, majd sorra csendültek fel az ismert vagy újdonságnak számító énekek (Áldott légy, te betlehemi gyermek; Jöjj, itt az idő…, Várok rád…); a szövegüket kivetítőn lehetett követni.

Akik jelen voltak, érezhették, átélhették Isten jelenlétét, ahogyan ott volt a dalokban, az arcokon, a szívekben, az igében. Igazi karácsony volt ez, amikor Isten megajándékozott bennünket az ő Fiával, az Élettel – és az Élek!-kel.

Szivos László

Regionális hozzárendelés: Mez?berény I. Kerületi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::