Egyházunk egy-két hete

Élek!

Hozzászólás a cikkhez

Múlt év november–decemberében valami megmozdult Mezõberény szellemi életében. Az állandó heti istentiszteletek és bibliaórák mellett az I. kerületi evangélikus közösség berkein belül vendég lelkészek adventi sorozatot tartottak, valamint adventi gyertyagyújtásra is sor került fiatal és idõs testvérek részvételével. Ezenkívül a budapesti Szeráf zenekar zenés evangélizációt tartott a helyi mûvelõdési központban, egy hétre rá ugyanitt pedig a mezõberényi Mécses Egyesület adott ajándékozással egybekötött, „a karácsony igazi jelentését” bemutató mûsort. De ezzel még nem ért véget a „szellemi megmozdulás”: december 24-én éjjel fél 12-kor az I. kerületi evangélikus templomban – dacolva a levegõ „frissességével” és a kései órával – lelkes fiatal zenészcsapat játszott, énekelt adventi és dicsõítõ dalokat. Ez a fiatal csoport volt az Élek! együttes.

A másfél éves múltra visszatekintõ zenekar mezõberényi és orosházi fiatalokból „verbuválódott”. A Lázárné Skorka Katalin által tartott péntek esti ifiórákon kezdõdött minden. Eleinte egy szál gitárral és énekkel, majd a zongora billentyûit sem kímélve dicsérték az egybegyûltek az Urat. Késõbb elõkerült a dob is, illetve társak érkeztek Orosházáról, így már fuvola és trombita is szólt. Lázárné „Kata” így írt a zenekarról a helyi idõszaki lapban: „A muzsika segítségével szólunk Jézus Krisztusról, modern, fiatalok számára vonzó stílusban. Nem homogén csapat ez, de összeköt bennünket a zene szeretete, és sok mindenben egyetértünk. Többen még keresik Jézust, szeretnének többet megtudni róla. Nekik még sokkal több a kétségük, kérdésük, mint a hitük és a bizalmuk. Persze megtért, hívõ fiatalok is vannak közöttünk, akik már tapasztalták az Úr Jézus végtelen, megbocsátó szeretetét, és rá tudnak hagyatkozni mindennapjaikban…” (Hírnök, 2005/3. szám)

A zenekar 2004 húsvétján adott elõször „nyilvános” koncertet a templom falai között, majd reformáció és karácsony ünnepén zenéltek együtt közönség elõtt – ekkor még név nélkül. Tavaly májusban egy „pünkösdi fesztivál” bõvítette eseménynaptárukat, majd részt vettek a szolnoki Élõ vizet ingyen elnevezésû missziói napon. Októberben a Gödöllõn megrendezett keresztény könnyûzenei fesztiválon, a Jubálon már mint Élek! együttes léptek fel, majd a reformációi emlékünnepen is játszott a csapat.

A zenekar neve utal a Zsidókhoz írt levél 4. fejezetének 12. versére, amelyben arról olvasunk, hogy Isten igéje élõ és ható, élesebb minden kétélû kardnál, de utal Gal 2,20-ra is: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…”

A zenekar tagjainak többsége evangélikus fiatal, de – ahogy a lelkésznõ is említette – vannak közöttük „keresõ-kutató” zenésztársak is. Õk – bár még nem hisznek, vagy hitük „gyerekcipõben” jár – lelkesen veszik ki a részüket a zenélésbõl. Isten igéje sohasem tér vissza üresen: alkalomról alkalomra formálja a szíveket, hogy azok új életre születhessenek.

Mint külsõ szemlélõ nagyon hasznosnak tartom a hívõ és a nem hívõ zenészek ilyen téren való együttmûködését. A még hinni nem tudó (de hiszem, hogy akaró) hozza a zenei tudását, lelkesedését, aki pedig már meggyökeresedett Krisztusban, lelki támasza, segítõtársa lehet a keresõ léleknek.

A zenekar egyik énekese így vallott a Hírnök hasábjain: „Miért jó nekem az Élek! együttesben? Nagyon jó az Úrnak énekelni, együtt örülni a többiekkel. Örülök, hogy örömömet Isten felé énekkel is kifejezhetem, és a dalokon keresztül az emberek felé is elmondhatjuk (elénekelhetjük), mit tett értünk-velünk Jézus, milyen szeretetet, örömöt és békességet kaptunk tõle.”

Így történt ez azon a 24-i éjjelen is: a zenekar mezõberényi fele – kiegészülve néhány „külsõs zenésszel” – egy karácsonyi összeállítást adott elõ, mintegy megünnepelve Jézus születését és hálát adva az Úrnak az õ kimondhatatlanul drága ajándékáért, a Megváltóért. Ugyanebben az idõpontban az Élek! orosházi tagjai a saját gyülekezetükben koncerteztek. A mezõberényi több mint kétszáz éves templom falai között adventi, karácsonyi és dicsõítõ énekek szólaltak meg, és dicsérték Isten nagyságát másfél órán keresztül.

A zenés blokk adventi dalokkal indult (A béke napja közel, Kis város Betlehem, Emmanuel…). Lázárné Skorka Katalin – aki maga is énekel a zenekar kórusában – a számok közt szólt arról, hogy Jézus testté lett, illetve az ajándékozásról: arról, hogy a mai ember mennyire hajlamos szem elõl téveszteni a célt, és a karácsonyi bevásárlási-ajándékozási lázban elfeledkezik az igazi ajándékról, Jézusról.

Éjfélkor a zenekar és a jelenlévõk együtt énekelhették a Miatyánkot, majd sorra csendültek fel az ismert vagy újdonságnak számító énekek (Áldott légy, te betlehemi gyermek; Jöjj, itt az idõ…, Várok rád…); a szövegüket kivetítõn lehetett követni.

Akik jelen voltak, érezhették, átélhették Isten jelenlétét, ahogyan ott volt a dalokban, az arcokon, a szívekben, az igében. Igazi karácsony volt ez, amikor Isten megajándékozott bennünket az õ Fiával, az Élettel – és az Élek!-kel.

Szivos László

Regionális hozzárendelés: Mez?berény I. Kerületi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::