A vasárnap igéje

VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP – Ézs 42,1–9

Hozzászólás a cikkhez

A szolga és a fiú a héberben leírva azonos, a kiejtésben pedig egy magánhangzó különbség van közöttük. Ez a szinte teljes egyezés a két szó tartalmi rokonságát mutatja. Van erre példa más nyelvben is. Ilyen az angol boy, amely fiút jelent, de nem feltételez vérségi köteléket, hiszen használható a kifutófiúra, a bolti segédre és a háziszolgára éppúgy, mint a családhoz tartozó fiúgyerekre. Hasonló a francia garçon jelentése. A szolga szónak a fiút helyettesítő használatára viszont egy régies magyar fordulat szolgáltat példát: a fiúgyermek „kis szolgám” megszólítása kedveskedés volt a szülő részéről.

A fiút jelentő szóval mindig olyan szolgát szólítanak meg, akinek bizalmi feladatot is lehet adni. Ilyen értelmű kifejezés áll a deutero-ézsaiási próféciában is, amely a Messiásról mint az Úr szolgájáról jövendöl. Nemcsak a lehetőséget hagyja nyitva, hogy az eljövendő Messiás több lesz szolgánál, Isten Fia lesz, hanem arra utal, hogy a Messiás nagy önállóságot fog élvezni abban, ahogy Isten törvényének érvényt szerez. Nem úgy jár el, ahogy Mózes, de nem is úgy, mint a királyok. Sem fenyegetéssel, sem erőszakkal nem fogja a törvény teljesülését kikényszeríteni. Nem lép fel a törvény szigorával a bűnösök ellen.

A megrepedt nád az ítélkezés szimbolikus eszköze volt. A halálraítélt életét egynek tekintették a bíró kezében lévő, megrepedt nádszállal, amelyet a bíró az ítélet kihirdetése után könnyed mozdulattal kettétört.

A füstölgő mécses ezzel szemben nemcsak az esélytelen, hanem a céltalan létet is jelképezi. A füstölgő mécs semmire se jó. A mécses törvénye az, hogy világítson, az ember törvénye pedig az, hogy Isten akaratát betöltse. Ahogy a füstölgő mécsest többé nem lehet világítóvá tenni, úgy nem lehet a törvényszegő embert rávenni Isten akaratának betöltésére.

A füstölgő mécses törvénye az, hogy kioltják. A Messiás mégis erre a reménytelen feladatra vállalkozik: úgy szerez érvényt a törvénynek, hogy a törvényszegőket a törvény betöltőivé teszi. Ezt mindenekelőtt tanítással igyekszik elérni: Isten jóságát és szeretetét ismerteti meg velük. Ez új megközelítés, mert a törvényszegők addig csak Isten szentségéről és szigoráról hallhattak. A próféta szerint a világ népei szomjazzák az Isten jóságáról és szeretetéről szóló tanítást, az evangéliumot, hiszen a próféciában szereplő szigetek az Izraelen kívüli népeket jelentik.

A prófécia folytatásában egyre nyilvánvalóbban rajzolódik ki a szenvedő Messiás képe, aki azért szenved, mert rátámadnak a törvény hivatalos őrei. Ezt tették a farizeusok és azok az írástudók is, akik – a mai evangélium szerint – a tizenkét éves Jézus bölcsességén még álmélkodtak. Ítéletükkel az ellen a Jézus ellen fordították a törvény átkát, aki szerintük törvényszegő módon hirdette Isten jóságát és szeretetét a bűnösöknek. Jézus szerint viszont a törvényszegők utolsó esélye a megmenekülésre, ha megtapasztalják Isten irántuk való jóságát és szeretetét. Jézus az életét is kész volt feláldozni, hogy minden halált érdemlő bűnösnek megadja ezt az utolsó esélyt. Hátha mégis megmenekülhetnek, hátha mégis életben maradhatnak, bár emberileg annyi esélyük sincs, mint amennyi a bíró kezében levő megrepedt nádnak van arra, hogy mégsem törik el.

Ez a hátha mégis alapú gondolkodás nem csak Jézusé. Ez Isten gondolkodása. Jézus azért gondolkodhat így, mert közvetlen közelről ismeri Isten gondolatait! Ő sokkal több szolgánál: ő az egyszülött Fiú, akit nemcsak a származás köteléke fűz Istenhez, hanem a gondolkodás egysége is. Jézus Isten fejével gondolkodik a földön. Nem tud és nem is akar másképp! Jézus nem szolga, bár hasonlít az urukkal bensőséges viszonyban lévő háziszolgákhoz, akik lesik uruk akaratát, és kitalálják gondolatát, hogy mielőtt parancsot adna, megtegyék, amit kíván.

Az Újszövetség nyelvén a megtérés (metanoia) a gondolkodás száznyolcvan fokos fordulatára utal. A megtérés első, biztos jele, ha úgy kezdesz gondolkodni, mint Isten: úgy tekintesz mindenkire, hogy hátha mégis megmenthető! Ha azt kérdezed: Mit tehetnék érte, hogy mégis megmeneküljön? Miként vihetném megfogható, megélhető, megtapasztalható közelségbe hozzá Isten szeretetét? Mert hátha mégis segít rajta, ha testközelben érzi Isten szeretetének melegét!

Jézus ma is ezt reméli: értelmed és szíved hátha átvált az ő gondolkodására. Hátha mégis így lesz! Legyen így!

Véghelyi Antal

::Nyomtatható változat::