Cantate

Zsoltárok 1.

Hozzászólás a cikkhez

Most három héten keresztül a kereszténység legfontosabb imádsággyûjteményének, a Zsoltároknak a különbözõ elõadási módjairól és egyházunkban játszott szerepérõl lesz szó. Elõször a zsoltározás õsi, közösséget építõ módjáról olvashatunk. (E. Zs.)

„A történelem oktat, a törvény eligazít, a prófécia elõkészít a jövõre, a dorgálás tisztít, az erkölcs rávezet a jóra. A Zsoltárok könyvében mindez benne van, ezért mindenkinek hasznára válik, s az emberi üdvösség gyógyszerét rejti magában. Bárki olvassa, talál benne olyan orvosságot, amellyel éppen saját indulatának sebeit tudja gyógyítani” – így ír Ambrus milánói püspök a zsoltárokról. Figyeljünk fel a bátor kifejezésre: az emberi üdvösség gyógyszerének nevezi a Zsoltárok könyvét. S folytatja: a történelem, a törvény, a szigor „jótéteményei” mellett a zsoltárokban példát kapunk a türelemre, biztonságot a gonosz (elsõsorban a bennünk lakozni kívánó gonosz) támadásai ellen. A zsoltárokban találhatók meg a legbátrabban Jézusra utaló próféciák is. Mennyi kincs, orvosság!

Mai evangélikus kegyességünkben kicsit háttérbe szorultak a zsoltárok. Katolikus testvéreink õrzik még a gyülekezeti és szerzetesi zsoltározást, református sorstársaink központi énekanyaga a százötven genfi zsoltár. Helyes magunknak is újra tanulnunk a zsoltározás módját.

A zsoltárrecitáció egyszerû formája mai énekeskönyvünkben – tehát több mint huszonöt év óta – már megtalálható. A következõ lépés a keretverses zsoltározás használata lesz. Ennek szerkezete: keretvers (megismételve) – zsoltárversek félkórusonként – doxológia – keretvers.

A keretverset (antifónát) elõször az elõénekesek mutatják be, így annak megismétlésébe a kottát nem ismerõ gyülekezeti tagok is könnyen be tudnak kapcsolódni. Azután az egyik félkórus (például az egyik templomi padsorban ülõk) egyszerû zsoltártónuson elénekli a zsoltár elsõ versszakát. Erre válaszol a kórus másik fele a következõ verssel – s így tovább a kijelölt zsoltár végéig. Minden zsoltár végén elénekeljük a Szentháromság egy Istenrõl vallást tévõ doxológiát, a Gloria Patrit, majd közösen megismételjük az antifónát.

Ebben a megszólaltatási módban a zenei eszközök megerõsítik a szöveg gondolatait: a mottószerû antifóna szövege éppen dallamossága miatt ragad meg az agyunkban, és késõbb is könnyen felidézhetõ, mint gyermekkorunk bibliai aranymondásai. A recitált zsoltárszöveg pedig megköveteli a figyelmet: nem hadarhatunk, nem ugorhatunk át gondolatokat, mert a zenei váz rendet teremt zsoltárolvasásunkban.

Tudom (tapasztaltam), hogy elõször úgy tûnik: túlzott zenei figyelmet igényel a tónus helyes használata, és a zsoltárszöveg „tartalmára” már nem vagyunk képesek koncentrálni. Ez nem egészen igaz, hiszen éppen a félkórusonkénti megszólaltatás teszi elkerülhetetlenné, hogy szemünkkel elõre olvassuk a szöveget, s engedjük bensõnkben is megszólalni. Kis gyakorlás után a zsoltártónusok annyira sajátunkká válnak majd, hogy a dallamok már-már a néma zsoltárolvasáskor is megszólalnak bennünk: segítik a szöveg értõ tagolását, kiemelik nyelvi szépségeit, és a tudat mélyebb rétegeibe juttatják a mondanivalóját. A zsoltár végén a szentháromsági dicsõítéssel közösen teszünk vallást arról, hogy az Újszövetség népeként értjük és imádkozzuk az õsi zsoltárokat, a keretvers megismétlésével pedig ismét a dallamosság kegyes eszközét használjuk az összefoglaló „mottó” lelkünkben való rögzítéséhez.

Hogyan látja Ambrus püspök mindezt a saját gyülekezetében? „Ha zsoltárt énekelnek, az idõsek levetik morc szigorúságukat, és a szomorú öregemberek vidám szívvel válaszolgatnak. A kicsinyek vágyódnak a zsoltározásra, s a gyerekek, akik egyébként kerülik a tanítást, szívesen gondolkodnak rajta. A zsoltár összehozza a haragosokat, közösséget teremt az egymástól távol élõk között, kibékíti a megbántottakat. Ki ne bocsátana meg annak, akivel együtt imádkozik az Úrhoz?!”

Értelem, szépség, lelkesedés, imádság, együttmûködés, közösen Istenre figyelés: ez mind-mind a zsoltározás jellemzõje. Éljünk vele, tanuljuk meg!

Bence Gábor

::Nyomtatható változat::