Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

„Esperes Úr! Isten országában a legnagyobb szám az egy” – mondta határozottan Makoviczky Gyula a szegedi templom szószékéről július 2-án. A fiatal lelkészt ekkor iktatta be hivatalába Lupták György, a Bács-Kiskuni Egyházmegye esperese. Az istentiszteleten Makoviczky Gyula az elveszett juh és drachma, valamint a tékozló fiú példázatáról osztotta meg gondolatait a templomot megtöltő gyülekezettel.

„A teológián egyszer azt gyakoroltuk, hogy miként kell a Luther-kabátban szépen közlekedni. Ezzel szemben mit tett a példázatbeli apa? Lebegő köntösével nem törődve futott fia elé, ujjára aranygyűrűt húzott, és ünnepi vacsorát adott” – emlékeztetett a beiktatott lelkipásztor. „Istennél valóban az egy a legfontosabb. Tudom, hogy én magam is ilyen egy vagyok. És akkor lennék a legboldogabb, ha tudnám, hogy eddigi szolgálatom során is akadt már ilyen egy” – folytatta.

Gyula az igehirdetésben is utalt rá, hogy egykor ő is a gazdasági racionalitásban gondolkozott, hiszen külkereskedelmi főiskolai, majd közgazdász egyetemi diplomát szerzett. Meghatározóvá vált számára a pécsi gyülekezet és azon belül is az ifjúsági közösség, valamint az a néhány hónap, amelyet a Mevisznél polgári szolgálatosként töltött. (Később a szövetség elnöke is volt.) Ekkor ért meg benne elhatározássá a gondolat, hogy a gazdasági képletek helyett Jézus Krisztus nyájával szeretne foglalkozni a jövőben. Teológiai tanulmányai alatt egy évet a németországi Erlangenben töltött ösztöndíjasként. Hatodéves teológusként került Szegedre, ahol ifjabb Cserháti Sándor lett a mentora. 2003-ban történt lelkésszé avatása után is a Tisza-parti városban maradt – immár segédlelkészként. Bevallása szerint rengeteget tanult az általa „két lábon járó iskolaként” aposztrofált Cserháti Sándortól. „Én magam pedig végzettségemnek köszönhetően leginkább az adminisztrációban, pályázatírásban voltam az ő segítségére” – válaszolta kérdésünkre.

Lupták György Ézs 40,29–31 alapján tartott prédikációjában Rilkéről mondott el egy történetet. A német költő egy napon pénz helyett rózsát adott egy koldus kezébe. A történet főszereplője szerint a rózsa a léleknek szól. Ezt illusztrálva az esperes is rózsával köszöntötte fiatal kollégáját. „Mindenkit gazdaggá tenni mi sem tudunk. Sajnos sok a nyomorúság világunkban. De nekünk, neked is adnod kell. Adnod, amit Isten szeretne rajtad keresztül adni” – mutatott rá az esperes.

Erre igen sokszínű közösség vár továbbra is a Tisza-parton: hittanosok, két ifjúsági csoport (köztük sok Szegeden tanuló egyetemistával), a sikeres nyári gyermektáborok résztvevői, az idősek napközi otthonának tagjai és a nemrég felújított makói templom látogatói. A most beiktatott lelkész fontosnak tartja, hogy ezek az emberek valódi és aktív közösséggé kovácsolódjanak.

László Jenő Csaba

Regionális hozzárendelés: Szegedi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::