A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

A szombathelyi evangélikus gyülekezet évrõl évre helyet ad a vasi megyeszékhelyen szervezett Savaria Karnevál rendezvényeinek; ebben az esztendõben a program kiegészült annak ünneplésével is, hogy száztíz évvel ezelõtt szentelték fel templomukat. Ebbõl az alkalomból tartottak ünnepi istentiszteletet augusztus 27-én a jubileumát ünneplõ templomban, majd egy állandó gyülekezettörténeti kiállítás megnyitójára került sor. A tárlat a templomépítés történetével kapcsolatos dokumentumokat mutat be a karzatfeljáróban.

A szombathelyi protestáns közösség az 1800-as évek második felében alakult, és csaknem három évtizeden keresztül a kõszegi egyházközség leánygyülekezete volt. Az 1890-es évek elejére viszont annyira megerõsödött, hogy önállósulhatott, és anyaegyházközséggé alakult. 1893. január 1-jétõl Kiss János evangélikus lelkész már parókusként kezdte meg szolgálatát.

Ezekben az években már folyamatban volt a gyülekezet régi álmának megvalósítása: templomot építeni. Pályázatot írtak ki; a beküldött három terv közül Ludwig Schöne építész terve nyerte el a presbitérium és a közgyûlés tetszését, de a gyülekezet kikötése az volt, hogy lehetõség szerint templomukat hazai anyagból helybeli vállalkozók építsék. A téglák például Hübner János gyárából kerültek ki, akinek a kívánságára negyvennyolc méter magasra épült a torony.

1. március 28-án kezdték meg a munkálatokat, és május 8-án letették az alapkövet. Az év õszén és a következõ évben már a belsõ munkálatokat végezték. Új orgona, oltárkép, három harang és toronyóra is belefért a költségvetésükbe. A millennium évében, 1896. augusztus 25-én felszentelték a mai is álló patinás szombathelyi evangélikus templomot.

Az ünnepi istentisztelet liturgiájában – amelyben két keresztelõ és úrvacsora is volt – részt vett Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, Fehér Károly, a gyülekezet korábbi lelkésze, valamint Rostáné Piri Magda esperes és Gregersen Labossa György helyi lelkész.

Ittzés János püspök Jn 4,21–24 alapján tartotta ünnepi igehirdetését, amelyben feltette a kérdést: hol nem lakik Isten? Mi ott keressük, ahol szerintünk lennie kellene: sír szélén, katasztrófák idején. A kérdés és a lázadás mindig ott feszült az emberben. Isten kiválasztott egy népet, de hamar csalódnia kellett, mert bárkinek odaadták magukat, aki többet kínált nekik. Így felülbírálta tervét, nagyobbra nyitotta a szívét, és az egész emberiséget megajándékozta szeretetével, hûségével. Isten felülmúlta a vallásoskodó emberek elképzelését, és új, élõ templomot épített, akiben – Jézusban – mindenhol velünk van. „Õ mégis kijelöl helyeket, templomokat, ahol a nevében együtt lehetünk” – zárta igehirdetését a püspök.

Az ünnepet a lajoskomáromi fúvósegyüttes közremûködése, valamint Kajzinger Ildikó és Menyhárt Izabella duettje tette még felejthetetlenebbé.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Szombathelyi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::