A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP – 2Móz 20,1–17

Hozzászólás a cikkhez

Érvényben van-e még a Tízparancsolat? Ezt kérdezte tőlem valaki, amikor megtudta, hogy lelkész vagyok. Szabadelvű gondolkodóként azt bizonygatta, hogy a Tízparancsolat idejét múlta, akadályozza az ember szabadságát, és ezért el kell felejteni. Az egyháznak nincs joga előírni, hogy mi a helyes, és mit nem szabad. Különben is, a ma emberének világa egészen más, háromezer éves törvényekkel nem lehet mit kezdeni.

Tetszetős gondolatmenet, és sokan vallják.

Amikor szóhoz jutottam, megkérdeztem: szereti-e a focit? „Persze” – hangzott a válasz. „Mit szólna hozzá – folytattam –, ha a játékosok egyszer úgy döntenének: elavultak a szabályok? Ezentúl szabályok nélkül játszanak. Nincs kezezés, nincs les, szabad a kapust támadni, és ha valakit felrúgnak, nincs szabadrúgás meg tizenegyes, a sértett rúgjon vissza, ha tud. Ha meg nem tud, úgy kell neki. Győzzön az erősebb! Élvezné az ilyen focit?” „Az nem foci lenne, hanem verekedés” – válaszolta. „Nos, ugyanilyen lenne az élet is a Tízparancsolat nélkül” – feleltem. Jobb, ha érvényben marad.

Amikor a Sínai-hegyen Isten Mózes kezébe adta a két kőtáblát, a parancsolatokkal nem korlátozni és nem bosszantani akarta az embert. Sokkal inkább védelmünkre adta őket. Hiszen szabályok nélkül eldurvul az élet. Riasztó példák sokasága igazolja ezt. Köztük az, ami társadalmunkban az elmúlt hetekben történt. Mindegy, hogy milyen cél érdekében, de soha nem lehet hazudni, mert egy ország idegrendszere borzolódik fel, és indulatok szabadulnak el. És nem lehet büntetlenül lecserélni az „öregecskedő feleségeket”, nem lehet könnyen szexuális szabadságnak nevezni a hűtlenséget, nem lehet természetesnek venni a válást. A Tíz Játékszabály bármelyikének semmibe vétele romboló következményekkel jár az egyénre és a társadalomra nézve. Nem nehéz ezt belátni, de bűnös, megromlott természetünk, amely génjeiben hordozza az Istennel való szembefordulást, makacsul arra hajt minket, hogy lázadjunk és tiltakozzunk. Hogy azt kiáltsuk Isten felé: mondjon le!

Pedig Isten törvénye nemcsak a Tízparancsolatban áll előttünk, hanem a lelkiismeretünkbe is bele van írva. Minden kor és minden társadalom, minden földrész minden embere ugyanazt a tíz erkölcsi törvényt hordozza lelkiismeretében. Az eltérések legfeljebb variációk egy témára.

Isten jól tudja, hogy a tőle elszakadt ember lelkiismerete nem működik megbízhatóan. Ezért parancsolatait szavakba foglalta, törvénybe iktatta és kezünkbe adta, hogy a törvény védje életünket. És nem azért, hogy a játékszabályok betartását másokon követeljük. Mindig magunkra kell gondolnunk, arra, hogy én magam betartom-e őket. Számomra mértékadók-e ezek a szabályok? Ha nem tartom be őket, akkor elismerem-e ezt, és ki tudom-e mondani: bocsánat, vétettem, ezután igyekezem Isten parancsai szerint élni? (Gyónási kérdéseink egyike épp erre emlékeztet.)

Luther a Tízparancsolatról tartott prédikációjában azt mondta: senki sem érti helyesen a tíz parancsolatot, aki csak a tiltást hallja belőle: ezt meg azt nem szabad tenned. Ő is úgy látta, úgy magyarázta, hogy Isten a javunkra, életünk védelmére, embertársunk segítésére adott parancsokat.

Mondhatjuk, hogy mi nem vagyunk az Ószövetség népe, mi keresztények vagyunk, ezért nem a Tízparancsolathoz kell tartanunk magunkat, hanem Jézus Krisztushoz. Hogyan viszonyult ő a parancsolatokhoz? A vasárnap evangéliuma válaszol erre a kérdésre. Jézust megkérdezi egy írástudó, hogy melyik a legfontosabb parancsolat. Jézus pedig azt válaszolja: szeresd az Urat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat. A legnagyobb parancsolat a szeretet parancsa. Hatályon kívül helyezte ezzel Jézus a Tízparancsolatot? Korántsem. Hiszen a szeretet parancsolatában ott van mind a tíz. Pál apostol ki is fejti ezt, amikor azt írja a római gyülekezetnek: a szeretet a parancsolat betöltése. Mert a szeretet nem tesz rosszat felebarátjával. Aki szereti Istent, annak nincs más istene; aki szereti Istent, az tiszteli, nem él vissza a nevével, örömmel keresi az ünnepi találkozást vele. Aki szereti embertársát, az nem lesz gyilkosává, nem lopja el tulajdonát, nem csábítja el házastársát, nem mond hazugságokat, még csak nem is kívánja el azt, ami az övé. Aki szereti Istent, és szereti embertársát, az Isten parancsai szerint él. Jézus a szeretet nagy parancsolatával pozitívan foglalja össze azt, amit a Tízparancsolat tiltó formában mond el. Megérteti velünk, hogy ugyanarról van szó: Isten rendjéről, életünk egyedüli játékszabályáról.

Balicza Iván

::Nyomtatható változat::