Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Minden igazán bűnbánó keresztyén elnyeri a bűn alól és a büntetéstől való teljes feloldozást; ez őt a bűnbocsátó cédulák (megvásárlása) nélkül is megilleti.”

(A 36. tétel Luther 95 tételéből, Wittenberg, 1517)

„Istent nem dicsőíthetjük jobban, mint ha azt valljuk: egyedül kegyelemből és irgalmasságból leveszi rólunk a bűnt, a halált és a kárhozatot, és szent Fiát adja értünk. Vele pedig minden jóval megajándékoz bennünket.”

(A reformátor egyik igehirdetéséből, 1523)

„Sokat tévelyegtem a pápaság alatt, és nem is gondoltam, hogy ez mennyire így van. Éreztem ugyan valamit, de mindaddig nem tudtam, mi az, amíg a Római levél 1. fejezetének igéje elém nem került: »Az igaz ember hitből él.« (17. v.)”

(A reformátor Asztali beszélgetéseiből, 1542–1543)

„Istent csakis szenvedések közt és a kereszten, azaz Krisztus keresztjében lehet megismerni. A keresztfa értelme pedig csak annak a számára lesz nyilvánvalóvá, aki maga is kereszt és szenvedések alatt van… A kereszt teológusa tudja, hogy az igazi teológia és Isten igaz megismerése a keresztre feszített Krisztusban van.” „Senkinek sem elegendő és nincsen a javára, hogy Istent ismeri dicsőségében és fenségében, de nem ismeri őt a kereszt megaláztatásában és gyalázatában.” (Luther)

(Idézetek Walther von Loewenich híres könyvéből: Theologia crucis, München, 1933. Megjelent magyarul is: A kereszt teológiája Luthernél, Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 2000. A fenti idézetekhez vö. 16–20. o.)

A reformáció legfőbb mai üzenete: bűnbocsánat egyedül Isten kegyelméből, Krisztus Urunk bűntörlő keresztfaáldozatáért bűnbánó hittel.

Isten bűnbocsátó kegyelme a legnagyobb csoda! Mert egyfelől magában foglalja azt, hogy akinek szól, az vétkes és valóban méltó a szent és kegyelmes Isten ítéletére. De benne van az is, hogy Isten ennek a csak ítéletét érdemlő bűnösnek megbocsátó szeretetét ajánlja föl. A Szentírás és az egyház Isten kegyelmének ezt a csodáját nem magyarázza, csak Krisztus, Isten Fia gyötrelmes golgotai kereszthalálára mutat. Ott ment végbe a legnagyobb és legérthetetlenebb csoda! Isten szent Fia, aki emberré lett értünk, ott elszenvedte az egész embervilág bűneinek – benne a mi bűneinknek – a büntetését, és helyette kegyelmét, bűneink bocsánatát ajánlja föl nekünk!

Isten teremtő szava kezdetben jó és boldog világot teremtett, amelyet az ember bűne, Istentől való elfordulása változtatott át megromlott, énközpontú, boldogtalan világgá. Isten megbocsátó kegyelme, a keresztfa evangéliuma sem végez el kevesebbet: újjáteremti egész belső világunkat, és megújítja külső életünket, cselekedeteinket is.

Legelőször is hitet, Istenbe vetett teljes, bizodalmas hitet teremt a szívünkben. „Új ember” születik meg bennünk, aki szembefordul régi, bűnös és önző énünkkel, és Istent, a megfeszített Krisztust kezdi el szeretni mindenekfölött. A hit csodája ez – a legnagyobb változás az ember földi életében! A bűnbocsánat azonban a hiten, a belső újjászületésen keresztül újjáteremti egész külső életfolytatásunkat, cselekedeteinket is! Erről majd a következőkben szólunk részletesebben.

A keresztény hit mindezért nem egyszerűen az egyik vallás a sokféle földi vallás közül, hanem egyedül áll a vallások világa fölött. Meghaladottá tesz minden más vallást, amelyben az ember áldozatokkal, vallásos szertartásokkal vagy saját erkölcsi erőfeszítéseivel próbálja saját maga megszerezni bűneinek bocsánatát.

Isten bűnbocsátó kegyelme hitet ébreszt, és új életet támaszt bennünk. De ez mégsem valami véglegesen birtokba vehető megújulás, amelyre egyszer eljutottunk, és ezzel végleg „megtértünk”. Hanem állandó küzdelem régi, önző, bűnös énünkkel, amely naponként felüti a fejét, és veszedelembe hozza hitünket és új életünket. Ebben a küzdelemben azonban nem vagyunk magunkra hagyva. Ezt a harcot a Szentlélek Isten vívja naponként, akit Krisztus küld el az övéihez (Jn 15,26) a „kegyelem eszközeivel” az egyházban és keresztény életünkben (Isten igéje, az imádság, a keresztség, az Úr szent vacsorája, a hívő gyülekezet testvéri közössége). „Amikor a mi Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!«, azt akarta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen.” (Az 1. tétel Luther 95 tételéből)

Összefoglalva: így fogja át a bűnbocsánat csodája egész földi életünket, keresztségünktől a hívő új élet naponkénti harcán át egészen halálunkig. Sőt még azon túl is! Mert a végső nagy napra, az utolsó ítéletre előretekintve sem lehet másban reménységünk, mint abban, hogy itt a földön megtaláltuk a Krisztus-hitben a bűnbocsánatot. És hogy ott az a Krisztus lesz majd a Bíró, aki meghalt értünk a golgotai keresztfán! Így lesz Krisztus keresztfája és bűnbocsánata az örök élet kapujává a végső ítéletben, Isten örökkévaló, reménységgel várt országában.

Írta, és a Luther-idézeteket német, illetve latin nyelvből fordította:

D. dr. Nagy Gyula

::Nyomtatható változat::