Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Egyházunkban egyedül a sámsonházi gyülekezet mondhatja el, hogy Magyarország egykori kormányzója, az evangélikus Kossuth Lajos a főfelügyelője volt, méghozzá huszonhárom éven át. Az erre azóta is büszke, kétszáznyolcvan lakosú nógrádi falucskába temploma felépítésének százharminchatodik évfordulója alkalmából látogatott el dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője október 8-án, vasárnap délelőtt, hogy a kilencven százalékban lutheránus település lakóival együtt adjon hálát.

A püspöki látogatás az öt évvel ezelőtt fölszentelt pásztói evangélikus templomban kezdődött, amely jelenleg a sámsonházi anyagyülekezet filiája. A városiasodás következtében egyre fiatalodó és növekvő pásztói közösség mint fiatal leányegyházközség a 9 órai helyi istentiszteleten adott hálát, amelyet a gyermekek műsora nyitott meg Lőrincz Lászlóné újonnan választott felügyelő asszony vezetésével. Ezt követően mentek át a gyülekezetek vezetői és tagjai a Cserhát és a Mátra találkozásánál emelkedő hegyre épített, hetvenhét lépcsőn megközelíthető sámsonházi templomba.

Mint Lehoczky Endre helyi lelkésztől megtudtuk, az épületet 1870-ben szentelték fel. A gyülekezet ekkor már kétszáz éve létezett, de az előző két templom tűzvész martalékává lett, csakúgy, mint több paplakjuk.

A kis közösség mindmáig megemlékezik őseiről, akik hitükhöz ragaszkodva és egyházszeretetükről tanúságot téve száznyolcvan év alatt három templomot és négy parókiát építettek. Élni akarásukat bizonyítja, hogy a gyülekezet lelkésze gyalog ment Bécsbe, hogy ott szorgalmazza a templom építését.

Fabiny Tamás az Útmutató aznapi igéjéről beszélt, amelynek aktualitását mindannyian átélhették a jelenlévők: „Az Úr irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön” (Lk 1,50) – fejtette ki a püspök. Mária éneke, a Magnificat megtanít bennünket Istent csodálni, mert ő, az Úr lát vendégül minket hajlékában akkor, amikor imádságra, énekre vagy asztala köré hív. Ezenkívül megtanít bennünket szeretni, amikor megtapasztaljuk, hogy a hangunk már csak visszhang az ő igéjére, mert ő előbb szeretett minket. S végül megtanít minket Istent dicsérni. „Ezt a hármat ne tartsd magadban, hanem add tovább” – buzdított a kerület vezetője. Mindkét istentisztelet liturgiájában Lőrincz Csaba pásztói származású lelkész segédkezett.

Délután Fabiny Tamás felkereste a község régi temetőjét; a gyülekezet presbitereinek kíséretében egy szál fehér virággal emlékezett meg egyik elődjéről, a Sámsonházán lakó D. Kiss Istvánról (1922–1935), a valamikori dunáninneni egyházkerület püspökéről, illetve imádsággal és énekkel adott hálát az előd szolgálatáért. Végül a régi temetőből a faluháza felé vette útját a kis csapat, útközben az egykori püspöki lakban megtekintve A magyarországi szlovák lakodalmi népviselet a 20. század elején című kiállítást.

Horváth-Hegyi Olivér

Regionális hozzárendelés: Sámsonházai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::