Cantate

Ismerjük meg énekeinket! 20.

Hozzászólás a cikkhez

Ez alkalommal és a jövő héten egyházzenénk 20. századi történéseivel foglalkozunk. Mostani számunkban a 20. század eleji gyülekezeti éneklésről olvashatnak; legközelebb kortárs dallamszerzőkkel és szövegírókkal ismerkedhetnek meg. (E. Zs.)

A 19. század végén, a 20. század elején a kor embere a múltban keresett kapaszkodót, ott talált mintát. Régi, feledésbe merült korok szellemi irányzatai, művészeti értékei váltak újra fontossá és aktuálissá. Evangélikus egyházunkban ebben az időszakban elevenedett meg a reformáció teológiája iránti érdeklődés, a zenetörténetben pedig ekkor kezdték el újra kiadni a régi nagy mesterek műveit összegző gyűjteményeket. Ez a folyamat tükröződik vissza a gyülekezeti éneklésben is: a Keresztyén énekeskönyvben vagy általánosan elterjedt nevén a Dunántúli énekeskönyvben.

Az 1800-as évek énekeskönyveiben nemcsak az újjal való gazdagodást figyelhetjük meg, hanem az elszegényedést is: a klasszikus korálok és a reformáció előtt született énekanyag egy részét elhagyták, másik részét pedig erősen átdolgozták. Az 1811-es, úgynevezett nagy-győri énekeskönyvből például az Erős vár a mi Istenünk is kimaradt.

Száz évvel később a Dunántúli énekeskönyv szerkesztőbizottsága már lépéseket tett a reformáció énekkincsének újbóli megismertetéséért. Ebben élen járt Payr Sándor (1861–1938) egyháztörténész-professzor. Tudományos munkájának gerincét a hazai reformáció, a dunántúli pietizmus és a legjelentősebb magyar evangélikus városok kutatása tette ki. Jelentős énekfordító tevékenysége is: a Dunántúli énekeskönyvben hatvanöt fordítása található, két szöveg pedig az ő költése. Mai énekeskönyvünk öt fordítása mellett aratási hálaadásra írt saját szövegét közli (EÉ 490).

Szintén kiemelt jelentőségű szövegíró Sántha Károly (1840–1928), aki sárszentlőrinci lelkészként vált korának ismert költőjévé. A Dunántúli énekeskönyv több mint száz saját költésű szövegét és csaknem nyolcvan fordítását közli. Mai énekeskönyvünkben található tizenkét fordítása és tizenegy saját éneke jellemző válogatás szerteágazó munkájából. Fordításaiban a gyülekezeti éneklés klasszikus korszakaiból merített. Négy jeles középkori himnuszt ma is az ő magyar változatában énekelhetünk (EÉ 190, 358, 434, 495). De több fontos evangélikus korál fordítását is neki köszönhetjük, többek között Paul Gerhardt egyik legjelentősebb énekének magyar formáját is (EÉ 342). Saját verseiben megszólal a teremtett világért való hálaadás (EÉ 64, 251), a próbákban való megállás (EÉ 353), a bűnbánat (311), és hangsúlyt kap az élet mulandóságára való figyelmeztetés (EÉ 523, 524).

A Dunántúli énekeskönyv szerkesztésében és a szövegek írásában Zábrák Dénes (1852–1913) soproni lelkész is részt vett. Az 1911-es könyvben öt saját szövege és csaknem nyolcvan fordítása található meg. A mai énekeskönyv egy saját szövegét és négy fordítását közli. Ő készítette Luther egyik legfontosabb énekének (EÉ 318) a fordítását is.

Nem mennyiségükkel, hanem erős érzelmi töltésükkel hatnak ma is Kovács Sándor (1869–1942) püspök, egyháztörténész-professzor szövegei. Az 1911-es gyűjtemény kilenc versét és két fordítását tartalmazza, az 1982-es énekeskönyv pedig kilenc versét és egy fordítását. Nála az Istenbe vetett reménység (EÉ 66), a Jézus iránti szeretet és bizalom (EÉ 390–392) és ennek a keresztény ember életére gyakorolt hatása (EÉ 458) kerül előtérbe.

A Keresztyén énekeskönyvet 1955-ben új résszel bővítve adták ki. A szerkesztőbizottság fontos lépést tett az énekreform útján. A világ evangélikusságához és a magyarországi református felekezethez hasonlóan ritmikus formában, kottával közölte az új tételeket. Ezek alapvetően két forrásból származtak: a reformáció korából és új – elsősorban skandináv – énekanyagból. Ezzel tovább erősödött a tiszta forrásból merítés szándéka, de egyúttal kifejezésre jutott a világ más evangélikus egyházaival való közösség is. Az 1955-ös új rész a hasonló szellemben összeállított más gyűjteményekkel (Cantate, Régi magyar istenes énekek) együtt előkészítette a talajt ma használatos énekeskönyvünknek.

Finta Gergely

::Nyomtatható változat::