e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Március 21-én hajnali 1 óra 7 perckor a Nap áthalad az égi egyenlítőn, és bekövetkezik a tavaszi napéjegyenlőség. Így ezen a napon egyforma hosszúságú a nappal és az éjszaka, központi égitestünk pontosan keleten kel, és nyugaton nyugszik – a március 1-jei meteorológiai után csillagászati értelemben is megkezdődik végre a várva várt tavasz.

A nap és az éj csaknem egyenlő hoszsza órákban és percekben is jól mérhető: a nappali időszak 12 óra 8 perces, míg az éjszakai – minimális különbséggel – 11 óra 50 percig tart. A nappalok tehát egyre hosszabbodnak, hiszen gondoljunk csak a december 22-ei téli napfordulóra, amikor a világos órák száma mindössze 8 óra 26 perc volt, míg 15 óra 34 percen át sötétség borult ránk.

A tavaszi napéjegyenlőség már a régmúlt korok emberének is fontos esemény volt. Ekkortól számíthatjuk az igazi tavasz kezdetét; a természet felébred téli álmából, a föld újra termékennyé válik, a növények kihajtanak. Már az ókor – sőt nagy valószínűséggel az őskor – népei is ekkor ünnepelték a természet újjászületését. Az egyiptomiak által a Kr. e. 3. évezred közepe táján épített gízai piramisoknak az alapélei mind pontosan észak–dél, illetve kelet–nyugat irányba néznek, így segítségükkel a Nílus mentén élők pontosan ki tudták számítani a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idejét.

Az április 8-án beköszöntő húsvét is szorosan a tavaszi napéjegyenlőséghez kapcsolódik. Az ókori zsidó hagyományokon nyugvó, a keresztény egyház által 325-ben bevezetett egységes gyakorlat alapján ugyanis ezt az ünnepet a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapon kell megtartani. Ennek a régmúltba nyúló, de máig elő hagyománynak megfelelően várjuk mi is Jézus Krisztus feltámadásának ünnepét a 2007. esztendőben is!

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::