Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az Európai Bizottság a 2007. esztendőt – Egyenlő esélyek mindenki számára elnevezéssel – az esélyteremtés évének nyilvánította. Még tavaly határoztak arról, hogy elindítanak olyan programokat, amelyekkel felhívhatják az öreg kontinens polgárainak figyelmét a diszkrimináció, a társadalom bizonyos csoportjait hátrányosan érintő megkülönböztetés gyakorlatára. Az év célkitűzése, hogy az unión belüli tagállamok különösen is odafigyeljenek az emberi jogok, a társadalmi igazságosság érvényesülésére a kisebbségi közösségek, illetve a társadalom peremére szorultak érdekében.

„Az 1997. évi amszterdami szerződés révén a nőkön kívül ma már védelmet élveznek a fogyatékosságuk, fajuk vagy etnikai származásuk, koruk, vallásuk vagy meggyőződésük, illetve szexuális irányultságuk miatt hátrányt szenvedők” – olvashatjuk a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján. Magyarországon e minisztérium Esélyegyenlőségi Főosztálya vállalta az unió által megszabott tematikájú európai év programjának a koordinálását, és különített el mintegy 130 millió forintot különböző projektek, rendezvények támogatására. (Ebből az „alapból” akár az egyházak gyülekezeti közösségei is megpályázhatnak kisebb-nagyobb összegeket programjaikhoz.)

Hazánkban az „esélyév” hivatalosan március 5-én, a budapesti Művészetek Palotájába összehívott, Partnerkonferencia elnevezésű rendezvénnyel vette kezdetét. A több mint háromszáz résztvevő az ország különböző civil szervezeteit képviselte az eseményen. Az elhangzott előadások – beleértve Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter megnyitóbeszédét – mind-mind hangsúlyozták: bizony van tennivalónk a különböző társadalmi rétegek felzárkóztatása, az egyenlő esélyek megteremtése terén! Egy, a tematikus évhez kapcsolódó felmérés szerint például a tagállamokban még mindig jelentős a különbség a férfiak és a nők fizetése között – utóbbiak átlagosan 15%-kal keresnek kevesebbet. Az unióban élő idős polgárok 69%-a érzékeli, hogy kora miatt hátrányok érik, a roma lakosság 79%-ának tapasztalata, hogy etnikumukkal szemben negatív diszkrimináció érvényesül, a mozgáskorlátozottaknak pedig 77%-a véli úgy, hogy a társadalom nincs tekintettel rájuk és szükségleteikre.

Ez az esztendő tehát alkalmat ad arra, hogy hazánkban is felülvizsgáljuk a joggyakorlatot, erősítsük a társadalmi érdekképviseletet, felismerjük és elismerjük a sokszínűség előnyeit, azaz megtanuljuk tiszteletben tartani egymást. Ahogyan az Európai Unió is ebben a négy szóban fogalmazta meg az esélyév szempontjait: jogok, képviselet, elismerés, tolerancia.

Az olvasóban mindazonáltal felvetődhet a kérdés: jó, jó, de mi közünk nekünk ehhez? Miért nem hagyjuk meg a politikai szlogeneket a szekuláris médiának? Mi közük az egyházaknak az esélyteremtés évéhez? Nos, nem volna bölcs dolog szemet hunyni afelett, hogy az EU a veszélyeztetettek között említi azokat a közösségeket, amelyeket vallásos meggyőződésük miatt érhet hátrány…

Jóllehet Krisztustól tanulható szelídséggel, mégis határozottsággal mindenkor ki kell állnunk meggyőződésünkért, tanításunkért, nekünk természetesen ebben az esztendőben sem az lesz a dolgunk, hogy magunkért protestáljunk. Most valójában arra kapunk esélyt, hogy keresztény hitünkről tanúságot tegyünk. Hiszen valljuk, hogy Isten igéje éppen az „esélyegyenlőségről” szól. A Teremtő adott méltóságot az embernek, amikor képmására alkotta, kiemelte a többi teremtmény közül, és rábízta, hogy uralkodjon „a földön mozgó minden élőlényen” (1Móz 1,28).

Az esélyév kulcsszavai – tisztelet, elismerés, tolerancia – olyan fogalmak, amelyeknek gyökere az a tudás, hogy a másikban Isten arcát ismerem fel. A kiszolgáltatottakról, az elesettekről, a diszkrimináltakról mondja Jézus a kisgyermekek példáján keresztül: „Aki (…) egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” (Mk 9,37) És hozzá kell tennünk: a másikban azt az istenképű bűnöst, megváltásra szoruló embert ismerhetem fel, aki hozzám hasonlóan – Luther szavát idézve – kegyelemért kuncsorgó koldus…

Élünk-e az esélyteremtés évében a hitvallástétel esélyével?

B. Pintér Márta

::Nyomtatható változat::