Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Halála óta már háromszázhetven év telt el, de ma is ismerjük nevét, és énekeivel magasztaljuk Istent. Georgius Tranoscius – az eredeti írásmóddal Juraj Tranovský – Szilézia Teschen nevű városában született 1592. április 9-én. Vidékükre korán eljutott a reformáció hatása, öntudatos evangélikus családban nevelkedett. Szülei 1607-ben a reformáció városába, Wittenbergbe küldték. Öt évig tanult ott, ahol egykor Luther is tanított. Hitben erősödött, a Szentírás és a hitvallási iratok ismeretével gazdagodott.

Prágában tanítóskodott 1611-től. Meziříč város földesura, miután hallott tanultságáról és kegyességéről, 1615-ben meghívta őt lelkésznek. Itt fordította cseh nyelvre az Ágostai hitvallást és Luther Kis kátéját. Saját költségén nyomtatta ki és terjesztette a füzeteket. Ekkor mondták róla, hogy ő a „szláv Luther”. E városban kötött házasságot.

A Habsburg császárok ellenségnek tekintették a protestánsokat. Súlyossá vált a helyzete, amikor 1620 őszén Prága közelében a császári katonák a fehér-hegyi csatában döntő győzelmet arattak a csehek felett. Tranoscius életének zaklatott és bizonytalan évei következtek.

A császár zsoldosai előbb csak a lelkészeket űzték idegenbe, majd a lakosságot is, akik nem voltak hajlandók betérni a római katolikus egyházba. Fokozódott a megpróbáltatás, amikor pusztító járvány tört ki a vidéken, melynek fél év alatt Tranoscius két gyermekével együtt kétezren estek áldozatul. E súlyos időben imádkozásra biztatta az embereket. Hirdette, hogy az imádság és az ének keresztény életünknek olyan kincsei, melyek által az ember mennyei magasságba emelkedhet, Istennel kerülhet közösségbe, vigaszt és erőt kaphat.

Száműzöttként 1625-ben Sziléziában gróf Szunyogh János birtokán talált oltalmat. Rövidesen innen is menekülni kényszerült vendéglátójával együtt. Szunyogh János rokonságban volt a Thurzó családdal, Árva megye főispánjával, ezért a Kárpátokon át őhozzájuk indultak. A szédületes magasságban, kőszirten épült Árva várában kaptak menedéket.

Tranoscius három évig élt ott üldözői elől elrejtve. Életének fontos állomása volt e festőien csodálatos és nyugalmas hely. Egyik feljegyzésében írta, hogy Árva vára számára olyan volt, mint János apostolnak Patmosz szigete, ahol az mennyei kinyilatkoztatásokban részesült, melyeket azután írásban közölt a gyülekezetekkel.

Az elmélkedés csendjében imádságokat és énekeket írt. Költészetének maradandó részei születtek itt. Feldolgozta a Miatyánkot, az Ágostai hitvallást, a Tízparancsolatot. Verseiben megírta Jézus életét, szenvedésének történetét, feltámadását és mennybemenetelét. Könyörgéseket és dicséreteket írt az élet különböző alkalmaira. Énekeit áthatja az isteni kegyelembe és gondviselésbe vetett töretlen, mély hit, mely lelkének háborgását is csillapította. A hit nyújtott számára életerőt, mely ráébreszt arra, hogy noha mi itt küzdünk a világban, nem estünk ki Isten szeretetéből.

Luthertől huszonöt éneket fordított cseh nyelvre. Átdolgozott latin himnuszokat is, de a szentek segítségül hívása és közbenjárásuk kérése helyett ő Krisztus segítségét kérte. Fontosnak tartotta a tiszta és igaz tanítást. Vallotta, hogy csak az cselekszik jól, aki helyesen hisz. Nem hittankönyveket írt, hanem énekekben adta tovább a Szentírás tiszta tanítását. Énekeiben lelki asztal köré hív, és mennyei eledellel táplál, hogy átélhessük a megújulás örömét. Tőle származik a mondás: aki énekel, kétszeresen imádkozik.

Életében újabb változást jelentett, amikor Illésházy Gábor főúr javaslatára Liptószentmiklós 1631-ben meghívta lelkészéül. Ekkor adta nyomdába imádság- és énekgyűjteményét, mely Lőcsén jelent meg 1636-ban. A múló idő nem homályosította el énekei értékét.

Akkori szokás szerint latinul írt neve, a Tranoscius fogalommá lett, jelölte személyét és művét. Énekeskönyvét használták csehek, lengyelek, szlovákok és – Vietórisz József nyíregyházi tanár fordításában – mi, magyarok is. Eddig körülbelül száznyolcvan kiadást ért meg, szinte minden kiadás újabb énekekkel bővült.

Élete utolsó hónapjait súlyos betegen töltötte. Nagyapja százhárom évet élt, ő negyvenöt évesen halt meg 1637. május 29-én. Liptószentmiklóson a templom oltára alatti kriptában nyugszik.

Isten dalnoka volt. Neki is köszönhető, hogy egyházunk – éneklő egyház.

Cselovszky Ferenc (id.)

::Nyomtatható változat::