A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A gyermekáldás sajnos nem mindenki számára jelent egyet a boldogsággal, és nem minden nő számára hozza el a mélyről fakadó anyai vágyak beteljesülését. Egy nem várt terhesség súlyos válsághelyzetbe sodorhatja azt a nőt, akinek az egzisztenciális háttere vagy egyéb életkörülményei nem teszik lehetővé a gyermek vállalását. A híradásokban időnként borzalmas esetekről lehet hallani: anyák egyedül, titokban szülik meg, majd meggyilkolják vagy magukra hagyják az újszülöttet. Ezeket a nőket egyöntetűen elítéli a közvélemény, de vajon ki teszi fel a kérdést, hogy milyen segítséget lehetne nyújtani nekik ahhoz, hogy más utat válasszanak? A krízisben lévő anyák és gyermekeik megsegítéséért alakult meg a Gólyahír Egyesület. A kiemelten közhasznú szervezet tevékenységéről Mórucz Lajosné, az egyesület elnöke adott interjút lapunknak.

– Milyen céllal jött létre az egyesület?

– A kezdeményezést az a gondolat hívta életre, hogy tenni kell valamit a csecsemőgyilkosságok ellen, és a súlyos életválságban lévő várandós nőket minden lehetséges módon át kell segíteni a nehéz időszakon, hogy biztonságban kihordhassák és megszülhessék gyermeküket. 2000 márciusában harminckét fővel alakult meg a Gólyahír Egyesület – a megelőzésben jártas segítő szakemberek, védőnők, szociális munkások, pedagógusok összefogásával, valamint örökbe fogadó családok segítségével.

– Nem lehetett könnyű a nulláról felépíteni egy országos hálózatot működtető szervezetet…

– Kezdetben komoly nehézséget jelentett a működési költségek előteremtése. Anyagilag eleinte az akkori Szociális és Családügyi Minisztérium segített. Mivel szervezetünk állami feladatokat lát el ingyen, a Miniszterelnöki Hivatal bejegyezte az egyesületet a közbeszerzési körbe, és így – a minisztérium pályázatai révén – közbeszerzési eljárás keretében juthattunk fénymásolóhoz, faxhoz, telefonokhoz. A T-Com évente félmillió forinttal járul hozzá az egyesület zöldszámon hívható krízisvonalának a fenntartásához. Éves költségvetésünk mindössze négymillió forint, amelyből a telefonszámlákat, az útiköltségeket, az internet-előfizetést és a várandós anyák ellátása során felmerülő költségeket fedezzük. Ma már az egyesületet támogatók adójának egy százalékából is összegyűlik évente mintegy 2,5 millió forint, és alkalmanként ismeretlenektől is kapunk pénzadományokat. Az egyesület irodája ma is a saját lakásom egyik szobája. Egyetlen fizetett dolgozónk sincs, mindenki a saját munkája mellett, karitatív alapon végzi ezt a szolgálatot.

– Általában milyen esetekben fordulnak az egyesülethez?

– A hozzánk fordulók a legtöbbször rendkívül nehéz sorsú nők, akiket a terhesség még súlyosabb, reménytelennek látszó válsághelyzetbe sodor. Ha ezek a nők végső kétségbeesésükben, teljesen magukra hagyatva végzetes tettet követnének el, a társadalom elítélné és gyilkosnak bélyegezné őket. Ha azonban megnézzük az anyák helyzetét, és meghallgatjuk a problémáikat, kiderül: szó sincs arról, hogy elvetemült gyilkosokkal állnánk szemben. Ellenkezőleg: ők a legjobbat akarják a gyermeküknek, de nincs kihez segítségért fordulniuk. Közvetlen környezetüktől se megértést, se támogatást nem várhatnak, néhányuk végig titkolni kényszerül a terhességét. A titkolt terhességek esetében segítünk megőrizni a titkot. Magukra maradt, kétségbeesett, kilátástalan, a szó legszorosabb értelmében „terhes” állapotban lévő nőkről van szó, akiknek a szakszerű segítségen túl emberi szóra, megértésre, támogatásra van szükségük.

– Milyen társadalmi rétegekből kerülnek ki a gyermeküket vállalni nem tudó anyák?

– A társadalom legkülönbözőbb rétegeibe tartozó nők vannak köztük. A tizennégy évestől a negyvennél idősebbekig, a nyolc általánost végzettektől a diplomásokig, a tanyán élőktől fővárosi polgárokig mindenféle hátterűek fordulnak hozzánk segítségért.

– A gyakorlatban hogyan tudnak segítséget nyújtani?

– Legfőbb törekvésünk a gyermek életének a megmentése. Ez határozza meg egész tevékenységünket. A megelőzés lényege abban áll, hogy a magukra maradt várandós anyák számára a terhesség egész ideje alatt rendelkezésre álljon egy segítő szakember, akivel az anya minden problémáját őszintén megbeszélheti, s akivel együtt kereshetik meg a válságból kivezető és a gyermek számára legjobb megoldást kínáló utat. Az ilyen esetekre specializálódott szakembereink – elsősorban védőnők – fogadják az ingyenes krízisvonalon beérkező hívásokat mindennap 6-tól 22 óráig. Lakást nem tudunk számukra biztosítani, de kapcsolatban állunk az anyaotthonokkal, és segítünk a bekerülésben. Pénzt sem tudunk adni, de teljes körű felvilágosítást nyújtunk az elérhető juttatások és segélyek igénylési lehetőségeiről. Kelengyeprogramunk keretében a rászorulóknak babaruhagyűjtést szervezünk; a csomagok postaköltségét az egyesület fizeti. A családsegítő, a gyermekjóléti és a védőnői szolgálattal együttműködve tudunk segíteni például babakocsi, kiságy, segélyek megszerzésében.

Első körben mindig azt vizsgáljuk, van-e esélye annak, hogy a gyermek saját, vér szerinti családjában nevelkedhessen fel. Ha erre a családi háttér miatt nincs lehetőség, anyaotthoni elhelyezést próbálunk biztosítani a számukra – sajnos ezekben az intézményekben kevés a férőhely. Ha az anya semmilyen módon nem tudja vagy nem akarja megtartani gyermekét, kérésére elindítjuk az örökbeadás folyamatát, és örökbe fogadó szülőket keresünk a gyermek számára.

– Az eddigiekből már sejthető, hogy a harmadik eset a leggyakoribb. Ehhez kapcsolódik az egyesület másik fő tevékenységi köre, a nyílt örökbefogadások segítése, közvetítése.

– Örökbefogadásra csak magyar állampolgárságú, legfeljebb negyvenkét éves házaspárok jelentkezhetnek – jogerős alkalmassági határozat birtokában – egyesületünknél. E házaspárok száma messze meghaladja az örökbe adott gyermekek számát, ezért ezek a párok – akiknek ez az utolsó esélyük arra, hogy gyermeket nevelhessenek – sokáig vannak „várólistán”. Gyakran évekig kell várniuk arra a telefonhívásra, amely egész életüket megváltoztatja.

Egyesületünk a gyermekek érdekeit szem előtt tartva a nyílt örökbeadást preferálja. Ez azt jelenti, hogy az örökbe adó szülők az örökbe fogadó szülőket megismerve bízzák rájuk a gyermeket, akinek ezáltal nyitott marad a múltja, tudhat a származásáról, szülei őszintén válaszolhatnak kérdéseire. Így nem fogja magát „eldobott” gyermeknek érezni, hiszen szülőanyja volt az, aki gondoskodott számára a szerető családi háttérről, mert a legjobbat akarta neki.

– Milyen viszony alakul ki örökbe adó anyák és örökbe fogadó szülők között?

– Nem ritka az olyan eset, amikor az örökbe adó és az örökbe fogadó anyák „együtt szülnek”. Megrendítő pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor életet adó anyja karjaiból az újszülött nevelőszülei karjaiba kerül. A nyílt örökbefogadás keretein belül az életet adó anyák nyomon követhetik gyermekük sorsát: az egyesületen keresztül a későbbiekben is érdeklődhetnek, és fényképeket is kaphatnak a kicsiről. Vannak, akik nehezen élik meg az elszakadást, de a legtöbb anyát megnyugtatja a tudat, hogy gyermeke jó helyre került. Ők nem otthagyták, nem elhagyták, hanem átadták az újszülöttet – vagyis az első pillanattól kezdve szerető, gondoskodó kezekbe adták.

– Milyen eredményeket ért el eddig a Gólyahír Egyesület?

– Működésünk hét éve alatt a hasonló tevékenységgel foglalkozó szervezetekhez viszonyítva kiemelkedően magas számarányban sikerült nem kívánt gyermekek életét megmentenünk, és gondoskodó családokban elhelyeznünk őket. Emögött azonban rengeteg önkéntes, karitatív munka áll. Számomra például huszonnégy órás a szolgálat. Ha egy megyei munkatárs mobiltelefonja valamiért nem elérhető, a hívás nálam csörög. Az én mobilom hét éve nem volt kikapcsolva.

Petri Gábor

::Nyomtatható változat::