Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Kincskeresésre hívta össze a várpalotai Evangélikus Keresztyén Óvoda a régi és a jelenlegi óvodásokat szüleikkel együtt április 15-én délutánra a templomba, majd az óvodába.

A délután közös nyitóalkalmán Endreffy Géza budaörsi lelkész szolgált Mt 6,20–21.33 alapján („…gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is”).

Miután a templomot megtöltő gyermeksereg, a fiatalok – háromtól huszonegy éves korig – és a szülői, gyülekezeti közösség együtt énekeltek, a lelkész kérdésére a gyermekek elmondták, milyen kincseket gyűjtöttek addig, milyen földi tárgyakra vágynak. A lelkész kötetlen, párbeszédes formában vezette rá a hallgatóságot a kincseinkhez való ragaszkodás következményére: félünk, hogy mindazt, amit összegyűjtöttünk, ellopják. Ezért aztán igazán örülni sem tudunk kincseinknek. Elmondta példaként, hogy minden emberben van egy Isten alakú űr, amelyet különböző, mindig újabb és újabb dolgokkal akarunk kitölteni, mégis mindig ürességet érzünk.

Az elhangzottakat a gyermekek és a fiatalok csoportokban beszélték meg az óvodában Magyarósiné Kárász Márta és Stanka Erika vezetésével, majd következett az udvari „kincskeresés”. Öt állomáson várták az óvó nénik az öt vegyes életkorú csapatot különböző feladatokkal, melyek eredménye a nap igéjének összegyűjtése volt; ezt a záróalkalmon rakták össze a gyerekek az oltár körül. Ez idő alatt a presbitérium tagjainak dr. Garádi Péter budaörsi felügyelő tartott előadást az Istennel való élő kapcsolat fontosságáról. Ábrák segítségével mutatta be a presbiternek a gyülekezetben elfoglalt helyét, végzendő feladatát.

A szülőkkel Endreffy Géza beszélgetett a gyülekezeti teremben. Istentől kapott ajándék, kincs a gyermek – állapították meg –, akit azért kapunk kölcsönbe, hogy a keresztség által az Isten szeretetére, az ő útján való járásra neveljük, hogy ő is megismerhesse az igazi, egyetlen kincset: Jézus Krisztust.

A záróalkalmon 1Tim 1,19 alapján a lelkész elmondta, hogy a hit és a jó lelkiismeret megtartása csak úgy lehetséges, ha szívünk legfőbb kincse az Úr Jézus Krisztus, akinek átadjuk mindenünket, ahogyan Zákeus is átadta egész házát, minden vagyonát. Nekünk is ezt kell tennünk, majd pedig szét kell osztanunk mindent, amit az Úrtól kaptunk.

A nap tábortűzzel, szalonnasütéssel, énekléssel, kötetlen beszélgetéssel zárult.

Lassu Tamásné

Regionális hozzárendelés: Várpalotai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::