Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! (Zsolt 98,1)

Húsvét ünnepe után a negyedik héten az Útmutató reggeli és heti igéi az új ének tartalmáról és éneklésének indítékáról tanítják az éneklő gyülekezetet. Új ének csak megszabadított, újjászületett szívből származhat. „Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja” – folytatja vezérigénk; ezért „jó dolog az Urat dicsérni, és éneket zengeni a te nevednek, ó felséges” (Zsolt 92,2; LK)! Minden úrvacsoravételkor ezt tesszük: „Ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét!” (Agenda) „Ha a Szentlélek énekre késztet, bizonyos, hogy csodák elfogadására is késztet; (…) neked lett mindez, hogy Isten az ő jobb kezével, azaz Fiával ilyen győzelmet s csodát készített.” (Luther) Az Úr Jézus hálaadása („Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura…”) s hívó szava („Jöjjetek énhozzám mindnyájan…”) egyaránt értünk hangzott! Isten bölcsessége benne jelent meg, hogy elvezessen minket az üdvösségre; „…megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt 11,25.28.29) Vele egy igában élni boldogító, mert így ő hordoz bennünket. Az új embert felöltözve, Jézus nevében tudunk csak eleget tenni e felhívásnak: „…intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” (Kol 3,16) Mivel az Úr akarata szült minket újjá az igazság igéje által, ezért annak hallgatása s megtartása lehet a mi „néma” hálaénekünk az ő tökéletes ajándékáért. Így „legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat” (Jak 1,22)! A virágvasárnapi dicséret a kövek kiáltása helyett hangzott fel, a messiási prófécia beteljesedését s az angyal karácsonyi szózatát együtt hirdetve: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” (Lk 19,38) Pál a Lélek erejével hirdette a pogányok közt Krisztus evangéliumát, beteljesítve így Ézsaiás utolsó énekét is az Úr félreismert szolgájának diadaláról: „Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik.” (Róm 15,21) Pál a gyülekezeti szolgálatban többre értékeli a nyelveken való szólásnál a prófétálás lelki ajándékát, mert ezzel másokat is épít, bátorít és vigasztal. Ezért írja, hogy „imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is” (1Kor 14,15). A Gecsemáné-kertben Jézus imádsága vérrel megpecsételt, önmagát áldozatul felajánló kiáltás volt: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,42) Jézus teste igazi étel, és vére igazi ital; ezen a kemény beszéden ma is sokan megbotránkoznak. Péter vallástétele „kotta nélkül is” a legőszintébb hitvalló ének, amelyet ember elrebeghet Istenének! El tudjuk-e mi is mondani személyes hittel? „Ó, Jézus, amikor sokan / Nem járnak többé teveled”, mi, „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,68–69) És aki győzött idelenn – mert te győzhettél benne –, fenn örök himnuszt énekel neked (lásd EÉ 461,1–5)!

Garai András

::Nyomtatható változat::