Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A budai zsidó hitközség budapesti Frankel Leó utcai szép kultúrterme nemcsak a budai zsidóság találkozóhelye. Sokan járnak ide a főváros más részeiből, és a helyiség már többször adott helyet tudományos rendezvényeknek is. Április harmadik hétvégéjén ismét rangos találkozóra került sor a Budai Micve Klubban. Tárgya Gotthold Ephraim Lessing – Mendelssohn kortársa és barátja – kedvelt, gyakran játszott és még többet magyarázott drámájának, a Bölcs Náthánnak az elemzése és a benne megfogalmazott nemes gondolatok mai érvényesülése, illetve annak akadályai voltak. Az előadások, viták színvonala a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelt.

A Goldziher Intézet által rendezett konferencia társrendezője volt a Debreceni Egyetem Német Irodalmi Tanszéke, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (ORZSE) zsidó kultúratudományi kutatócsoportja, illetve az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszéke. Megfelelve a címben jelzett, vallások közti toleranciának, a kétnapos rendezvény előadóit zömmel oktatóik, munkatársaik adták.

A megnyitó után Kiss Endre professzor az európai felvilágosodás egy virtuális tipológiájában méltatta Lessing szerepét, kiemelve a nevelés és az erkölcsi tényezők fontosságát. Szabadság, valóság és Spinoza hatása meghatározó e folyamatban. Karl Katschthaler (Debreceni Egyetem) a tolerancia és a resentiment temporalitását vizsgálta előadásában, Jeruzsálem megosztására és az ítéletek elodázásra figyelmeztetve.

Staller Tamás (az ORZSE rektorhelyettese) Lessing és Mendelssohn barátságának szellemét idézte fel, sok ténnyel és forrással. Kapcsolatuk két zseniális német barátságaként már az emancipáció előjeleként értékelhető. Hima Gabriella (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) a Lessing-darab gyűrű paraboláját elemezte a tudásformákon keresztül, nem felejtve Náthán kivetettségét. Rácz Gabriella (Pannon Egyetem) Arnold Zweig, a „porosz zsidó” demokráciafelfogását ismertette egy, az Alpok történetéről Palesztinában írt könyve kapcsán.

Kiséry Eszter (Debreceni Egyetem) Náthán színházi küldetésébe és a német színházi életbe vezetett be, kritikák címlistáját adva. Kitért a magyar és izraeli Náthán-feldolgozásokra is. Tatár György filozófus (ELTE) a gyűrű példázatban Náthán humanizmusát méltatta. Hausmann Jutta (Evangélikus Hittudományi Egyetem) a vallások együttlétének lehetőségeit és határait kereste, Bölcs Náthánt Ézsaiás fényében, sok bibliai idézettel mutatva meg.

Finta Szilvia Jehuda Halévinek a Kuzári című alkotását vetette egybe Lessing művével – ezáltal közvetve a magyar őstörténet is megjelent a tanácskozáson. A szünetben Lichtmann Tamás professzor (Debreceni Egyetem) mint a konferencia elnöke ismertette dr. Schőner Alfrédnak, az ORZSE rektorának üdvözlő levelét, amelyben jó munkát kívánt a konferenciának; a rektor betegség miatt nem lehetett jelen.

Másnap Szécsi József teológus (ORZSE) az ókori zsidó filozófus, Philo munkásságát kapcsolta össze Lessing gondolataival. Vajda Károly germanista (Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar) az előítéletek eleve elítélését szorgalmazta, az igazság történő és plurális jellegének felismerésével Lessing színdarabjában.

Schweitzer Gábor jogtörténész a magyar reformkor vallási toleranciát, illetve emancipációt érintő politikai diskurzusairól adott elő, utalva az angol példára. (Az eredmények dacára az 1840-es években zsidó még talált gyereket sem nevelhetett fel, és a fürdőbejáratnál hajdú állította meg.) A szünetben édesapja, a jelen lévő Schweitzer József országos főrabbi szólt hozzá az előadásokhoz, érdekes adatokat és szempontokat említve.

Borsányi Schmidt Ferenc (ORZSE) a zsidó felvilágosodás hatását vizsgálta a Bölcs Náthán keletkezésére. Ő is kiemelte Mendelssohn szerepét, majd nyelvi példákat hozott, utalva a „hászkálá” szó eredeti „ész/értelem” jelentésére. Kósáné Oláh Julianna (Nyíregyházi Főiskola) egy Weöres Sándor-idézet után – a tolerancia parancsával kapcsolatban – a gyűrű meséjét kutatta más művekben. Lichtmann Tamás viszont a gyűrű példázata nélkül vizsgálta Náthán alakját. A dráma üzenetét értelmezve emlékeztetett az 1907-es Heller Bernát-tanulmány megállapításaira.

Rathmann János filozófus a német felvilágosodás korában zajló zsidó–keresztény párbeszédet elemezte, Haman és Mendelssohn párbeszédén keresztül. Riszovannij Mihály (Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar) a jelenlegi németországi helyzetet mutatta be zsidó és keresztény oldalról. Szent-Iványi Ilona (Wesley János Lelkészképző Főiskola) az iszlámmal való párbeszéd lehetőségeit kutatta. Kozma György (ORZSE) egy mozaik identitású család öt nemzedékén szemléltette, hogyan élnek tovább – századokon átívelve – a misztikus tanok. Vári György (Pannon Egyetem) záró előadásában alternatív kinyilatkoztatásokkal foglalkozott, amelyek lényege az emberszeretet és a tolerancia.

A konferencia is ezt a célt szolgálta!

Róbert Péter

::Nyomtatható változat::