Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Szentírásunk utolsó iratát is az egyház könyvének tekintem, vigasztaló, reményt keltő műfajként olvasom. Ám csaknem hetenként kapom különböző szekták kiadásában a Jelenések könyve félelmetes magyarázatát, a legfantasztikusabb címmel és stílusban. Rendszerint „horroriratnak” tekintik ezt a könyvet és Dániel könyvének próféciáit, máskor álmoskönyvként vagy – „menetrendként” – a jövőről szóló iratként kezelik.

A röplapok külseje tetszetős, kitűnőek az illusztrációk. Néhány jellegzetes cím: „Armagedon, a történelem nagy órája”, „A visszaszámlálás ideje végítélet előtt”, „Csodálatos régészeti felfedezések a bibliai próféciák hitelességét igazolják”, „A Jelenések könyve fenevadjai”, „Krisztus és az Antikrisztus örök harca”, „Miért van annyi szenvedés, ha Isten szeretet?”, „Mit gyűlöl a sátán?”, „Titokzatos Egyiptom”, „A vörös parázna”, „A túlélés egyetlen kulcsa” – és így tovább.

A kiadványok rendszerint angolszász eredetűek, magyar fordításuk megfelelő, a legtöbb az Amazing Facts („csodálatos tények”) nevet viselő kiadótól érkezik. Előállítóik ajándékokat is ígérnek azoknak, akik rendszeresen részt vesznek előadásaikon. Megnyerő mosolyú, sikeres embereknek látszanak az előadók. Árusítanak multimédiás segédanyagokat, kapható náluk bibliai fogalmak szótára, tömör, egyszerű igazságok és próféciai magyarázatok gyűjteménye.

Bizonyára lapunk olvasói közül is többen kapnak hasonló tartalmú szórólapokat, ezért kívánok néhány mondatban szólni a titokzatos könyvről, a Biblia újszövetségi részének egyetlen prófétai iratáról.

A Jelenések könyve alapjában vigasztaló irat, Isten országának győzelmét hirdeti. A történelem viharai között is reménységet ébreszt, a természeti és történelmi katasztrófák között nem engedi elfelejteni, hogy a cél a mennyei Jeruzsálem, ahová megérkezünk, ahol urbanisztikai ártalmak nélkül egy jól megszervezett városban lehetünk a lakók, ahol lárma helyett harmonikus énekszó hallatszik. Isten lesz minden mindenekben. Tiszta víz, tiszta környezet, élhető élet vár minket, nem tömegsír – veszekedés, jajgatás, ellenségeskedés helyett megbékélt közösségi életben lesz részünk. A város világos, éjszaka sem lesz, nincs többé panasz, jajszó, kiáltás és halál. Isten bölcsessége ragyogja be a mennyei Jeruzsálemet. Mindenképpen kívánatos városba érkezünk.

Tudom, hogy vannak ijesztő részletkérdések is. Ezek rendszerint az apokaliptikus jellegű próféciák képes nyelven megírt beteljesedései. Megjelennek ijesztő állatok, szörnyetegek, titokzatos számok, megfejthetetlen szimbólumok. Ami a jövőt illeti, inkább negatív, de nem ijesztő eseményekről beszél a könyv írója. Azt hangsúlyozza, ami nem lesz, ami elmarad, ami az új életre, teremtésre jellemző hiány. Itt a baj volt közel, és távolinak látszott az Úristen, ott ő lesz közel, és távol lesznek a bajok.

Szívesen olvasom a könyv bevezető része után azokat a körleveleket, amelyeket hét kis-ázsiai gyülekezetnek címzett Urunk szolgája. Nagyon szeretem a könyvben olvasható énekeket, Mózes énekét, a Bárány énekét, csupa Isten-magasztalást. A győztes Úr egyszerre áldozati bárány és jó pásztor, tudja és ismeri dolgainkat, nyomorúságainkat, és tud hasznos tanácsot adni.

A könyvet más iratokkal együtt érdemes olvasni: a Zsidókhoz írt levél, Ézsaiás, Jeremiás próféciái, János evangéliumának 12. fejezete, Pál apostol Efezusi levele segíthet. Csodálom a nagyszerű, páratlan kifejezéseket, mint például a nyomorúságból érkezett hívők seregének leírását vagy a keresztény reménység pánikot, félelmet legyőző jó hírét. Urunk az alfa és az ómega, kezében tartja a múltat, a jelent és a jövendőt. Ugyanakkor tudom, hogy a képek egy része túlesik az érzékelhető valóságon és fantáziánk befogadókészségén.

Luther Márton kétszer írt előszót a Jelenések könyvéhez, 1522-ben és 1530-ban. Az előbbi rövid ajánlás, az utóbbi részletes tartalomismertetés. Ne feledjük, hogy ő is a közeli végvárás forró levegőjében élt a 16. század első felében. Ő is figyelmeztet, hogy ez a könyv sem adja meg a jövendő menetrendjét, és inkább az általános vigasztaló jellegét említi, mint a rémisztő részleteket. Az egyik Luther-értelmező szerint a hit és hitetlenség párviadaláról van szó Luthernél, de reformátorunk nem a szörnyekre, hanem a Krisztusra hívja fel a figyelmet.

Az kétségtelen, hogy ez a titokzatos könyv az egyház történetében sok problémát jelentett. Már maga az a kérdés is, hogy bekerüljön-e a kánonba, vagy sem. Úgy tudjuk, hogy az orosz ortodox egyházban például nem lehet prédikációs textust választani ebből az újszövetségi iratból.

Végül, de nem utolsósorban a Cselekedetek könyve adja meg értelmezésünk alaphangját (ApCsel 1,7): „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.” Többféle fordítása lehet ennek a mondatnak. Például az egyik új római katolikus fordítás megváltoztatja a mondat szórendjét: „Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelő napot, és nem ránk tartozik annak ismerete.” A tanítványok dolga, hogy a Lélek erejében részesülve tanúságot tegyenek Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, sőt az egész föld végső határáig.

Vagyis Urunk helyreigazítja a tévedéseket rejtő, önkényes magyarázatokat, az isteni ítélet titkait, és figyelmünket a missziói parancs kötelezésére fordítja. Jézus tanúi mártírok a szó eredeti értelmében. Ez az óvás hasonlít ahhoz, amit másutt is olvasunk az Újszövetségben: vannak események, amelyeket még nem hordozhatunk el, és Isten véget halogató szeretetét megtérésre kell felhasználnunk. Csak őrá kell bíznunk. Ne szekták ijesztgetésére, hanem a Szentírás evangélikus tanítására figyeljünk: ami Krisztusra utal, az a döntő!

Hafenscher Károly (id.)

::Nyomtatható változat::