Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Gyönyörű természeti környezetben, fenyőfákkal borított, magasnak tűnő hegyek közötti szűk völgyben, a csörgedező Olt kis hídján jutunk el a tusnádfürdői kempinghez. Balra sátrak százai, talán ezrei, előttünk és jobbra vidám színekre festett faházak, középen hatalmas tisztás nagy színpaddal, körös-körül lacikonyhákkal, kürtőskalácssütőkkel, italmérésekkel, különböző hasznos és haszontalan tárgyakat kínáló árusokkal.

Itt rendezik meg évről évre július közepén a bálványosi nyári szabadegyetemet és diáktábort – vagy nem hivatalos, de mindenki által használt újabb nevén a Tusványost. A rendezvény évek óta töretlenül népszerű. Magyarországi és romániai politikusok különféle politikai-kulturális előadásokat tartanak itt. Ezenkívül színházi előadásokon, sportversenyeken, esténként pedig rock- és egyéb koncerteken vehetnek részt a vendégek.

Idén először a Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ) is meghívást kapott a Tusványosra. Szentesi Zöldi László titkárral és Szikora Józseffel, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnökével a PRÚSZ elnökeként e sorok írója is részt vett azon a beszélgetésen, amelynek az Egyházak és a keresztény értékek a médiában címet adták a szervezők. E beszélgetéssel egy időben még hat sátorban zajlottak programok, amelyeken az európai uniós fejlesztésektől a sokarcú tűzhányókig sok mindenről eshetett szó, ráadásul olyan vendégekkel, mint Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke vagy Szakács Sándor romániai egyetemi tanár.

Kissé szorongva érkeztünk kijelölt helyszínünkre. Érdekel-e majd valakit is ez a téma? Harmincöt fokos melegben? Hát megtelt a három oldalán nyitott sátor, és kitartóan hallgatták fiatalok és idősebbek előbb hármunk eszmecseréjét, majd ők is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, a hivatalos rész lezárása után pedig csoportokra oszolva még sokáig folytatódott a terefere. Néhány gondolatot hadd osszak meg az olvasókkal!

Az egyház és a média kapcsolatára utalva elhangzott, hogy míg az egyház az egészről beszél – a teremtéstől a világ végezetéig –, és gyógyítani akar, addig a médiát csak a jelen pillanat foglalkoztatja, és számára egy kis zaftos katasztrófa a legeladhatóbb hír. A rendszerváltás óta a médiumok többsége megteszi, amire a törvény is kötelezi őket: helyt adnak vallási híreknek és műsoroknak, de különösebb lelkesedést és hozzáértést nem mutatnak. Számos médium kényszerházasságnak érzi az egyházakkal való együttműködést.

Sokan úgy vélik: az egyházaknak az a dolguk, hogy mintegy szolgáltatásként nyújtsák a szentségeket mindazoknak, akik igénylik őket, valamint segítsenek az öregeken, betegeken, működtessenek segélyszolgálatokat és szociális intézményeket, esetleg iskolákat, és ezzel kész. Tehát még a jó szándékú, jóindulatú emberek sem igénylik, hogy az egyház kilépjen a templomok falai közül, ahová visszaszorították az elmúlt negyven-hatvan évben, hogy megpróbálja megváltoztatni a róla mesterségesen kialakított hamis, torz, gyakran gonosz képet.

A jelenlévőknek a PRÚSZ-ról elmondtam, hogy 2004 áprilisában alakult az egyházi lapok újságíróinak kezdeményezésére azzal a szándékkal, hogy tömörítse mindazokat, akik számára az örömhír, az evangélium a fontos, és akik a szeretet, a békesség vezérelvét hirdetik munkájukban. Akik vallják a „jobb adni, mint kapni” elvét, akik kíváncsiak, kreatívak, korrekcióra képesek, életük középpontjában pedig a munka áll. A szövetségnek sokan tagjai lettek a világi sajtó újságírói közül is.

A szövetség feladata, hogy egyfelől megkeresse azokat az újságírókat, akik nyitottak az egyházak felé, valamilyen módon érzékenyek, fogékonyak az egyház küldetése, mondanivalója, üzenete iránt, másfelől szerepvállalásra biztassa a média világában az egyházi embereket. Ne csak akkor lehessen az egyházról olvasni a sajtóban, amikor az valamiben támadható, hanem akkor is, amikor egyszerűen betölti Krisztustól kapott hivatását. A harmadik lényeges feladat az egyházi médiumok fejlesztése, népszerű, igényes szerkesztőségek, hírügynökségek működtetése, különböző tanfolyamok, médiaműhelyek megszervezése.

A tusnádfürdői beszélgetésen kívánságként elhangzott, hogy az egyház rendelkezzen állandó média-közszolgálattal, amely képes a közjó szolgálatára, és amelynek minden közérdeklődésre számot tartó témához – például az egészségügy átalakításához is – legyen szakértő és hittel szolgáló tagja.

Egy pécsi egyetemi oktató kifejtette, hogy keresztény egységre, katolikusok és protestánsok egységére van szükség, nemzetben való gondolkodásra és példaképekre, akik akár saját magunk is lehetünk, ha erkölcsiségünkkel példát mutatunk. Egy fiatalember a keresztény szerepvállalásról beszélt. Beszámolt arról, hogy egy lelkes csoport tagjaként kétszázötven sanyarú sorsú erdélyi gyermeknek tartottak tábort, Zetelakán pedig négyezer ember előtt adták elő az István, a király című rockoperát. Mindkettővel erőt és „egészséget” kívántak sugározni. Egy érettebb ember pedig egy egyszerű mondatban csak ennyit kívánt: örömhírt vigyünk mindenkihez.

Mindhárman hasznosnak és tanulságosnak tartottuk a beszélgetést, örültünk, hogy részt vehettünk a programban. A nap végén még meghallgattuk a Kaláka együttes koncertjét, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Kányádi Sándor, József Attila és mások megzenésített verseit, a Gryllus testvérek és társaik szolgálatát.

Még javában tartott a szabadegyetem és diáktábor, amikor hazafelé az autóban megállapíthattuk: a rendezvény tizennyolcadjára is megmozgatta a diákságot, a sajtót, a gazdasági élet szereplőit, a politikusokat. Ahogyan a programfüzet köszöntőjében a kolozsvári Ilyés Szabolcs írta: „Mindenkinek van egy referencia-Tusványosa. Valamihez kötődik. Egy szerelemhez, egy előadáshoz, egy borkóstolóhoz vagy az egyik koncerthez. A szervezőknek, résztvevőknek, egyre több fiatalnak mindinkább azt is jelenti Tusványos, hogy a világról alkotott képét, társadalmi látásmódját akarja elmondani. Azt, hogy nyílt párbeszéddel, erdélyi, egészséges szemlélettel lehet intézményeket építeni, élni, saját világunkat kialakítani.”

Tusványos találkozóhely. Hangulatában, tartalmában egyedülálló. És megismételhető. Minden évben.

Novotny Zoltán

::Nyomtatható változat::