Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Volt egyszer egy Magyarország. Ma is megvannak a nyomai a kövekben, a házakban, az emlékekben, a megfakult fényképeken vagy a sárguló lapú térképeken, csak éppen az az ország nincs már meg. Elfújta a történelem könyörtelen vihara. Éppen ezért kell emlékeznünk rá.

Emlékezzünk például a Trianonban kettévágott Abaúj-Torna vármegyére, amely ennek a régi Magyarországnak a Tiszán inneni tájegységén terült el. Mert abban az országban nemcsak Dunántúl vagy Tiszántúl volt, hanem bizony volt Dunán innen és Tiszán innen is. Hát ez utóbbi vadregényes, zabolátlan és mégis gyönyörű tájon terült el az egykori Abaúj-Torna vármegye is, amely századokon keresztül őrizte Thököly és Rákóczi szellemét. Nevét a hordóiról elhíresült Gönctől tizenkét kilométerre északra található Abaújvárról kapta. A mostani országhatár közelében fekvő faluban – írd és mondd – háromszázhatvanöten laknak. A község határában húzódó hegy teraszán állt egykoron a 11. században épült Újvár vára, amely a Hernád folyó keleti oldalán épített földvárak egyike volt. Ha lejjebb ereszkedünk a Hernád mentén, szemünk elé ötlik egy másik vár: Boldogkő.

A legenda szerint IV. Béla királyunk fiatalkorában gyakorta megfordult ezen a környéken, ahol már akkor is kiváló minőségű szilvát termesztettek. A legjobb aszalt szilvát Bodó mester készítette, akit a király ezért nagyon megkedvelt. Később aztán viharos idők következtek, az országra rátört a tatár, s a király hiába hívta össze minden hadra fogható emberét, a tatárok mégis legyűrték, merthogy sokkal többen voltak. Szegény Béla király a vesztes csata után megmaradt embereivel futott, amerre látott. Az első éjszakán Bodó mesternél lelt menedéket, aki a háza melletti pincében rejtette el őt és kíséretét.

A tatárok aztán csak kitakarodtak az országból, és amikor a szilva újra megérett, Bodó összeszedte az összes gyümölcsét, megaszalta mindet, és felvitte Budára. Hét társzekér cipelte a rakományt. És mivel Bodónak pont hét lánya volt, hát őket is magával vitte. Béla király emlékezett rá, hogy Bodó egykoron megmentette az életét; hálája jeléül neki adományozta Aszaló és Bodolló községet, valamint a környező területeket, fel egészen Zemplénig. Egy kikötése azonban volt a királynak: Bodónak öt éven belül várat kell építenie, hogy ha a tatár újra az országra tör, az erősség oltalmazza az ott élő embereket.

Nem sokkal később a királyné mulatságot rendezett, amelyre nemcsak Bodót, de hét lányát is meghívta. A szemrevaló hölgyeknek még aznap este megkérte a kezét hét deli vitéz. Az ő segítségükkel fel is épült a vár, pont úgy, ahogyan a király kívánta. Amikor az utolsó szegletkő is a helyére került, Béla király személyesen vizitálta meg a friss erősséget. Nagyon megtetszett neki mindaz, amit látott, és azt mondta Bodónak: nevezzük e sziklát, amelyre a vár épült, Bodókőnek, a várat azonban ezentúl Boldogkőként említsük, mivelhogy a hét fiatal szerelmespár közös munkájának a gyümölcse.

Ha Boldogkő várának a múltja nem is csak a boldogságról és a szerelem várépítő erejéről regél, jelene mégis tartogat víg perceket. Augusztus 4-én például várjátékokat tartanak a falai közt. Amolyan igazit, mégpedig huszárokkal, lovasokkal no meg mindenféle vásári vigassággal. Az érdeklődők délelőtt megtekinthetik a templomos lovagok fegyvergyakorlatát, majd a Nap fiai című lovasbemutatót, illetve az Árnyak Szövetsége Harcművészeti Iskola Szentvölgyi történet című előadását. Mindezt íjászbemutató és a diósgyőri aranysarkantyús lovagok Pünkösdikirály-választás című műsora követi. Délután a Kalamajka bábszínház előadásában és középkori virágzenékben gyönyörködhetnek az érdeklődők, majd solymászbemutató következik.

Felsorolni is nehéz a várjátékok színes programsorozatát. Egy azonban biztos: a honban maradt Abaúj-Torna vármegye számtalan látnivalót kínál. Hol Boldogkőn, hol másutt. Érdemes útra kelni.

Jezsó Ákos

::Nyomtatható változat::