Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A csillagászat tudományának művelői és népszerűsítői között kevesen vannak olyanok, akiknek szakmai tevékenysége szélesebb körben is ismert. Magyarországon a 20. században Kulin György volt ilyen személyiség, de az osztrák sógoroknak is megvolt a maguk „Gyurka bácsija”. A múlt század Ausztriájának legismertebb csillagásza, az asztronómia nagy hatású ismeretterjesztője azonban nem csak a közös történelmi múlt miatt kapcsolódik hazánkhoz. Oswald Thomas magyar földön, magyar állampolgárként született erdélyi szász családban. Nevéhez az ausztriai csillagászati ismeretterjesztés szellemi, tárgyi és intézményi feltételeinek megteremtése, több érdekes felfedezés, valamint származása révén – kevéssé ismert módon – az egyik magyar vonatkozású kisbolygó-elnevezés fűződik. És amiért lapunk számára különösen érdekes személye: evangélikus volt, és igen jelentős lutheránus gyökerekkel rendelkezett. Írásunkban születése 125. évfordulójának alkalmából emlékezünk rá.

Oswald Thomas Magyarországon, Erdély legjelentősebb szász településén, az ódon Brassóban látta meg a napvilágot 1882. július 27-én Carl Thomas és Josefine Cloos gyermekeként; 1882. szeptember 9-én evangélikus szertartás szerint keresztelték meg szülővárosában. Apja jól ismert személyiség volt az ország keleti védőbástyáját jelentő városban. Évtizedeken át működött a brassói szász leányiskola igazgatójaként, igen tisztelt és elismert pedagógus hírében állt. A későbbi csillagász gyermekkorát is itt töltötte, hiszen a család szolgálati lakása az iskola felsővárosi, 1546-os számmal jelölt épületében volt.

Később ő is közismert lett Brassóban: tanulmányait Heidelbergben, Jénában és Berlinben folytatta, szakcsillagász végzettséget szerzett, majd 1907-ben csillagászati irodát hozott létre a városban. 1913-ban költözött Bécsbe – az országot azonban nem kellett elhagynia, mivel akkor Magyarország és Ausztria Osztrák–Magyar Monarchia néven közös államszövetséget alkotott, uralkodóként a Habsburg császárnak és magyar királynak is megkoronázott I. Ferenc Józseffel.

1. és 1922 között az asztronómia népszerűsítését végző, az égitesteket és csillagászati jelenségeket a nagyközönségnek bemutató bécsi Uránia Csillagvizsgálónak volt az igazgatója. 1923-ban Salesianer utcai lakásán hozta létre a Bécsi Csillagászati Irodát. 1924-ben megalapította az Osztrák Csillagászati Egyesületet. 1927. május 7-én – a mai értelemben vett modern planetáriumok sorában Németországon kívül elsőként – a bécsi Prater területén az ő vezetésével kezdte meg működését a városi planetárium.

Kutatómunkája során elsősorban meteorokkal foglalkozott. Jeles csillagászati ismeretterjesztő volt, valamint ő tekinthető az osztrák amatőrcsillagász-mozgalom atyjának; egyetemi profeszszorként is működött. Számos könyv, publikáció és cikk szerzője. Fő művei: Das Wiener Planetarium (1927), Himmel und Weltall (1930), Astronomie (1934), Wiener Sternabende (1942), Atlas der Sternbilder (R. Teschnerrel közösen) (1945), Sternzeiger (1958).

Szakmai pályafutásának fontos eredménye, hogy Astronomie című könyvében sikerrel azonosította az „elveszettnek” hitt, Messier-katalógusbeli M48 nyílthalmazt az NGC-katalógus 2548-as objektumával. A felfedezést 1959-ben T.F. Morris, a Royal Astronomical Society of Canada munkatársa erősítette meg, amikor megállapította, hogy a híres francia üstökösvadász hibásan adta meg az objektum pozícióját. (Néhány csillagászattörténeti forrás a szintén „hiányzó” M47-es nyílthalmaz azonosítását tulajdonítja Oswald Thomasnak.)

Egyike volt azoknak az asztronómusoknak, akik elsőként adtak nevet a nyár három legfeltűnőbb csillaga, a Vega, az Altair és a Deneb alkotta alakzatnak az 1920-as évek végén, Nagy Háromszögnek titulálva őket. Az ő nevéhez fűződik továbbá az osztrák tűzgömbmegfigyelő hálózat megszervezése, mely más német nyelvterületek bekapcsolódósával (Németország, Svájc) később európai dimenziót is kapott.

A joviális megjelenésű, szemüveges férfiú barátságos ember volt, de a munkával összefüggő részletekben igen szigorú. Jellemző történet, hogy neveltje, későbbi utóda, Hermann Mucke a táblával jelzett, 11-től 15 óráig tartó ügyfélfogadására néhány perccel korábban érkezett a csillagászati irodába. Az ideges Thomas a táblát erélyesen megigazítva jelezte a rend kérlelhetetlen betartásának szükségességét. A kényszerű sétával töltött várakozás után a megadott ügyfélfogadási időben visszatérő Muckét már nyájasan, baráti váll-lapogatással fogadta. Thomas egyébként minden esetben nagy hangsúlyt helyezett a fiatal csillagászgeneráció nevelésére, a tehetséges műkedvelők és a csillagász szakos egyetemisták támogatására – általános volt, hogy könyvtárából rendszeresen adományozott kiadványokat számukra.

Oswald Thomas Nyugat-Németországban, az akkori Német Szövetségi Köztársaság fővárosában, Bonnban hunyt el 1963. február 7-én. Emlékére a bécsi Zeiss planetárium előtti teret róla nevezték el, illetve nevét viseli a planetárium egyik előadóterme is. A magyar vonatkozású kisbolygó-elnevezéseket is gyarapította, mivel az 1997. március 7-én a linzi E. Meyer által felfedezett, 1997 EJ11 ideiglenes jelölésű aszteroida a keresztségben az (29427) Oswaldthomas elnevezést kapta.

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::