Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Képzeljék csak el: ülnek a résztvevők a tűző napon, sehol egy felhő az égen, amely egy percre eltakarná az izzó golyóbist, sehol egy kis árnyék, amely alá behúzódhatnának, és akkor az ötnapos Csillagpont református ifjúsági találkozó június 17-i nyitó istentiszteletén Kis Klára miskolci vallástanár azt mondja nekik, hogy a hőgután túl is van élet…

Nem tudni, hogy ezt hallva hányan pillantottak kérdő tekintettel a szomszédjukra, hányan mosolyodtak el magukban, és hányan mormolták el az orruk alatt azt a megjegyzést, hogy jó-jó, most már lassan itt az alkonyat, és kezd egészen elviselhetővé válni az idő, de mi lesz holnap…

Aztán amikor másnap kora délelőtt újra kiültek a sárospataki Tengerszem kemping bejáratával szemben elterülő sportpálya általában minden bizonnyal élettől duzzadó és ragyogóan zöld, de a tartósan harmincöt fok feletti hőmérséklet és a perzselő napsütés következtében most egy kissé kókadtabb gyepére (felső képünkön), talán a korábban idézett kijelentés igazságában addig kételkedők is elismerték, hogy egy ilyen alkalom valóban eltereli a figyelmet a napszúrással és hőgutával fenyegető hőségről. Már a Csillagpont Band zenei szolgálata és a közös éneklés is felemelő érzéssel tölthette el a „csillagpontozókat”, de Horsai Ede evangélizációs előadása aztán végképp lekötötte a gondolataikat. A debreceni vallástanár az élet legalapvetőbb kérdéseivel – ki vagyok én, mire várok, miben reménykedem és így tovább – szembesítette az őt hallgatókat, hogy aztán egy nappal később még inkább a találkozó témájára összpontosítva adjon útmutatást a fiataloknak.

Ez a téma pedig – a „…miért álltok itt az ég felé nézve?” (ApCsel 1,11) igeverset mottóul választva – a várakozás és a remény volt. Mégpedig azért, mert – ahogyan Rozgonyi Emőke, a Csillagpont 2007 koordinátora e sorok írójának kifejtette – ma nem tanítják arra a fiatalokat, hogy várakozni is lehet és érdemes, és arra sem, hogy van remény a reménytelenségen túl. „A keresztény reménységet és a református egyház sokszínűségét próbáljuk megjeleníteni” – mondta a zsinati iroda ifjúsági irodájának munkatársa.

Megjeleníteni mind saját maguk, mind a külvilág felé. Ezért is fogadták a szervezők nagy örömmel azt a tényt, hogy míg a korábbi – bodajki és debreceni – Csillagpontok helyszíne kívül esett a település határán, addig a mostani találkozónak otthont adó kemping a város határain belül van, ilyenformán nemcsak a résztvevőket, de az ott élőket is megszólíthatták. Többek között ezért állították a nagyszínpadot a sportpályára – így mind a délelőttönkénti evangélizációs előadásokat, mind pedig az esti koncerteket bárki meghallgathatta –, és ezért szerveztek a kisváros főbb nevezetességeit érintő zarándokutat az arra vállalkozóknak. (Sárospatakot egyébként dr. Hörcsik Richárd, a város – lelkészi oklevéllel is rendelkező – polgármestere a magyar reformátusok „lelki édesanyjának” tartja.)

Pontos adat nincs arra vonatkozóan, hogy végül hányan csatlakoztak a menethez, az azonban biztos, hogy a csütörtök esti áhítatnak otthont adó – ma katolikus, de korábban egy darabig református kézben lévő – vártemplom (középső képünkön) teljesen megtelt az alkalomra. Itt Virágh Sándor sárospataki református lelkész Lorántffy Zsuzsanna alakját idézte fel a fiataloknak.

Összességében egyébként több mint kétezren – az utólagos becslések szerint köztük több mint ötven határon túli magyar és mintegy kétszáz fogyatékkal élő – vettek részt a Csillagponton, körülbelül hatvan fő a mecénásprogramnak köszönhetően. Ennek keretében a támogatók nemcsak tárgyi, természetbeni felajánlásokkal segíthették a szervezőket, hanem – idén először – a rászorulók részvételi díjának finanszírozását is átvállalhatták, így olyanoknak is lehetőségük volt eljönni a „találkozások pontjára”, akik ezt egyébként nem engedhették volna meg maguknak.

És ha már a számoknál tartunk: a Csillagpont szervezésében összesen háromszáz önkéntes működött közre. Az általános szervezési feladatokat ellátókon kívül közülük kerültek ki a találkozó gerincének tekinthető kiscsoportos – általában tíz-tizenöt fős – beszélgetések vezetői is, vagyis ők feleltek azért, hogy a nagy tömegben ne vesszen el az egyes ember, hogy mindenkinek legyen lehetősége az elmélyülésre, az ismerkedésre, a gondolatok kicserélésére. (Hogy a Csillagponton mennyire volt fontos az egyes ember, azt mutatja az is, hogy a kiscsoportvezetőknek is szerveztek beszélgetéseket. Tíz-tíz kiscsoportvezetőre jutott egy-egy tizedes, vagy ahogyan a szervezők mondják, csillagszóró.)

Az elcsendesedésre adtak lehetőséget a reggeli áhítatok is. A kilencféle alkalom között mindenki megtalálhatta az egyéniségéhez illőt, illetve „kipróbálhatott” olyat, amilyenben korábban még nem volt része.

Míg a lelki alkalmaknak – a reggeli és esti áhítatoknak, az evangélizációs előadásoknak és a kiscsoportos beszélgetéseknek – nem volt alternatív programjuk, addig a fennmaradó időben a bőség zavarával szembesülhettek a találkozó résztvevői. A pszichológiai, illetve közéleti témájú előadásoktól a táncházakon és a kézműves-foglalkozásokon át a komoly- és könnyűzenei koncertekig – olyan neves előadók és zenekarok léptek fel, mint például Molnár Ferenc Caramel vagy a Budapest Ragtime Band – csupa színvonalas programot kínáltak a szervezők.

A Csillagpont ünnepélyes úrvacsorás istentisztelettel (alsó képünkön) fejeződött be, amelyet a televízió élőben közvetített. Az alkalomra meghívták a július 19. és 21. között ugyancsak Sárospatakon ülésező Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent tagjait. A gyülekezetet dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke üdvözölte, köszönetet mondva azért, hogy a Csillagpont lehetőséget nyújtott arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és egymáshoz. Az igehirdetés szolgálatát Lovas András, a budapest-gazdagréti református gyülekezet lelkipásztora végezte. ApCsel 1,4–11 alapján tartott prédikációjában arról beszélt, hogy Jézus nem a tanítványok elvárásai szerint cselekedett: nem a világ győzedelmes uraként lépett fel, és nem jutalmat adott nekik szolgálatukért, hanem elküldte őket, hogy adják tovább a róla szóló örömhírt. Krisztus mai követőinek is a bizonyságtétel a feladatuk; a megvalósítást a Lélek segíti.

A Csillagpont a résztvevők számára lehetővé tette, hogy szavaikkal, tetteikkel az élő Úrról tanúskodjanak kortársaiknak vagy a „sárospataki külvilágnak”. Akik ott voltak, bizonyára egyetértenek azzal a megállapítással is, hogy teljesült a házigazda Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökének, Csomós Józsefnek a megnyitó keretében megfogalmazott kívánsága-vágya: a Csillagpont résztvevői a nagy kánikulában is érezték és élvezték Isten szeretetének és a testvéri közösségnek a melegét!

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::