Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Egy felnőtt diák iskolát vált. Szeretne levelezősként érettségizni, de úgy látja, hogy az eddig elért eredményei nem „bizalomgerjesztők”, így nem biztos, hogy az adott intézményben sikeresen befejezheti tanulmányait. A másik tanintézményben talán könnyebben érhet célba munkahelyi kötöttsége és gyermekei nevelése mellett.

Nagyon sokszor találkozunk bizalmatlansággal. Valljuk a Szentírás alapján, hogy az ember ősbűne ez a bizalomhiány Isten iránt. A sátán megrendíti az első emberpárnak az Isten iránti bizalmát, amikor kétséget támaszt Isten szava iránt: „Csakugyan azt mondta…?” Jack London egy farkaskölyökről szóló kedves írásában az állatvilágban is „örökölt bizalmatlanságról” beszél, amely akkor lép fel, amikor az állat ismeretlen dolgok elé kerül, és ez félelemmel tölti el. A gyermekeket is figyelmeztetjük, ha gyanútlanul bánnak tűzzel, vízzel, árammal: „Ne…, mert veszélyes!” És ezzel máris egy fontos vonáshoz jutunk: az ember a lényeget akarja megismerni, a dolgok mibenlétét, mielőtt bízna bennük. Mondhatjuk ezt tárgyiasított vagy tárgyhoz kötött bizalomnak.

De az igazi bizalom nem tárgyhoz, hanem személyhez kötött. Luther az első parancsolathoz ezt a magyarázatot fűzi: „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk.” Ez nem azt jelenti, hogy az emberekben való bizalom felesleges vagy káros eleve. Az emberi közösségben fontos az egymás iránti bizalom. Pokollá válik a házasság, ha az egyik házastárs féltékenysége folytán a pár tagjai között megjelenik a bizalmatlanság. Ha a családtagok elzárják egymás elől az értékeiket, mert nem bíznak egymásban. És itt lép be az, ami a bizalom egyik sírásója: a csalódás. Csalódtunk a másikban, ezért elvesztettük iránta a bizalmunkat.

De nem törik össze egymás iránti bizalmunk a csalódás csapdájában, ha „mindennél jobban” az Úrban bízunk, és bizalomvesztésünket a másikkal szemben feloldja ez a bizalom. Így lesz tapasztalati valósággá a prófétai ige: „…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Ez a bizalom szárnyat ad a „felülről nézés” távlatához és lábat a fáradhatatlan szolgálathoz!

Szimon János

::Nyomtatható változat::