Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

Bármennyire hihetetlennek tűnt is tavaly, amikor már a felhők fölül tekintettem vissza, hogy valaha még viszontláthatom ezt a titokzatos földet, egy borzasztóan hideg kora nyári hajnalon idén újra izraeli légtérben ébredtem. Még egy félórás vámvizsgálat, még egy csendes kézszorítás, még egy hosszú kapaszkodó Júdea zöld lankáin, és újra ott vagyok, ahol a mulandóság zavartan megtorpan, és az idő gyomron vágott büszkeséggel hajtja meg a fejét. Mert Jeruzsálem az Örökkévaló lábának zsámolya, részegítő pohár és eleven prófécia; vajon hogy győz az agyam újra azzal gondolni, amire száz élet is kevés lenne?

Hosszú, háborús napok Gázában, rekkenő hőség és ideges ENSZ-tisztek, le nem csengett intifáda és egy esedékes szíriai krízis jellemezhetné legjobban a nyaramat sajtószempontból. Az ember gyorsan feltalálja magát a Közel-Keleten, ha az iskolában jól megtanulta, miből lesz a hír, és meddig tartanak a politikai igazságok.

Jeruzsálem falain belül engem csak két dolog érdekelt: keresni az Úr akaratát és készen állni arra, hogy ha kell, az egész életemet felforgassam érte. Vasárnap reggelenként az arab negyed közepén, egy német evangélikus templomban szolgáltam, az én feladatom volt beharangozni az Aranyváros müezzinterhes egét, úrvacsorát készíteni, bezárni vagy éppen hangosítani. Sabbáthkor, innen nem messze egy messiáshívő gyülekezetet látogattam, szerdánként egy német barátommal és egy arab lelkésszel imádkoztunk a Sionon, többek között a magyar fiatalokért is. Kiryat Smonától Eilatig koptattam a hátizsákomat, benne egy flakon vízzel, egy törött fényképezőgéppel és egy falatnyi, hamuban sült mondattannal a szeptemberi utóvizsgára.

Hála unatkozó barátaimnak, csukott szemmel szétszedek és összerakok egy M16-ost, angolul magyarázom a magyar ragozási rendszert, elengedett kézzel eszem az olajbogyót, és héberül mondom a Miatyánkot.

Láttam papot, aki nem beszél zsidóval, és láttam palesztint, aki az Úr Jézus nevében imádkozott értük. Értem már, hogy itt béke nem lesz még Tony Blairrel sem; megismertem a Fiút messiásként is. Felforgató, traumatikus igazság ez, csak remélni tudom, hogy maradéktalanul hazahoztam.

Tatai Gábor

::Nyomtatható változat::