A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

„Már régóta kerestünk egy olyan lehetőséget, amelyen keresztül a Fébé megszólíthatná a középiskolás korosztályt. Ezért hoztuk létre a díjat, amellyel a felebaráti szeretet vagy az irgalmasság gyakorlásának egy-egy szép példáját jutalmazzuk” – mondta el Veperdi Zoltán, amikor Piliscsabán a Béthel Missziói Otthon árnyas fái alatt ülve a Fébé-díj két évvel ezelőtti megalapításának okáról kérdeztük. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület igazgató lelkésze hozzátette: „Négy gyermek édesapjaként számtalanszor tapasztaltam, hogy jeles, illetve kitűnő tanulmányi eredményért, példás magaviseletért és szorgalomért, kiemelkedő sportteljesítményért, a közösségi életben való aktív részvételért a tanév végén dicséretet, elismerést kapnak a diákok, a diakóniai munkáért viszont nem. Ezen akartunk változtatni.”

A díj alapításakor úgy határoztak, hogy a Fébé választmánya a tanév elején kiválasztja azt a három evangélikus középiskolát, amelynek evangélikus vallású tanulói közül majd a díjazottak kikerülnek, és az intézmények vezetőit kérik meg arra, hogy a tanév végén tegyenek javaslatot a díjazottak személyére. Tavaly a két budapesti gimnázium, illetve a soproni egészségügyi szakközépiskola „adta” az első három Fébé-díjast, a 2006/2007-es tanév végén pedig egy-egy békéscsabai, győri és nyíregyházi tanuló kapta meg a könyv- és pénzjutalmat, valamint a meghívást a Fébé augusztus 16–19. közötti nyári konferenciájára, Piliscsabára.

A kántorizáló békességteremtő

„Pontosan miért kaptátok az elismerést?” – kérdeztünk két díjazottat a missziói otthonban. (A harmadik kitüntetett nem tudott elmenni Piliscsabára; vele később e-mailben vettük fel a kapcsolatot.)

Először Kovács Noémihez, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ májusban elballagott diákjához fordultunk. A fiatal lány segélykérőn nézett a mellette ülő Veperdi Zoltánra, de a Fébé lelkésze sem tudta kisegíteni őt a válasszal. Mint mondta, az iskolától nem kapták meg a kért indoklást. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy átadják a jutalmat. „Ha az iskola érdemesnek találta Noémit a díjra, akkor az biztosan úgy is van” – mentegetőzött az igazgató lelkész.

„Egyáltalán nem lep meg, hogy Noémi meglepődve és meghatódva fogadta a döntést” – válaszolta Hallgatóné Hajnal Judit igazgatónő, akivel szeptember első napjaiban telefonon vettük fel a kapcsolatot. „Noémi végtelenül szerény fiatal. A feladatokhoz való hozzáállása példaértékű, természetes számára, hogy ott segít, ahol tud, és ahol szükségét érzi. Nem csupán az iskolai feladatokban jeleskedett; a győrsági egyházközség kántoraként anyagyülekezete életében is aktívan részt vesz. Mindig a békességet keresi és kisugárzásával meg is teremti maga körül.”

„Pályaválasztása is mutatja, milyen ember” – egészítette ki az igazgatónő által elmondottakat Tési Lászlóné Décsei Julianna, Noémi volt osztályfőnöke. „Az orvosi egyetem egészségügyi főiskolai karának ápoló szakára jelentkezett. Tudom, hogy odaadóan ápolta a nagymamáját. Azt hiszem, ez nagyban befolyásolta a döntését.” (Noémi nekünk elárulta, hogy igazából szülésznő szeretne lenni.)

A június 20-i tanévzáróra Hallgatóné Hajnal Judit mint nem mindennapi eseményre emlékszik vissza. Az intézmény igazgatónője egy érdekes találkozásra is felhívta a figyelmünket: Kovács Noémi személyében ugyanis Kovács Géza egykori győri lelkész unokája vette át a díjat Magassy Vilma diakonisszától, Kapi Béla dunántúli püspök unokájától.

Noémi Piliscsabán így idézte fel nekünk az ünnepség emlékét: „Az átadás pillanata él bennem a legélénkebben. Nem tudom, hogy körülöttem mi és hogyan zajlott; csak arra tudtam figyelni, mekkora szeretettel és örömmel fordult felém a diakonissza testvér! Olyan irigylésre méltó nyitottságot éreztem a részéről, ami rögtön lebilincselt. Ugyanez a légkör fogadott itt, a konferencián is.”

Bár Noémi tudta, hogy – egy gyülekezeti program miatt – csak egy napra tud „leutazni” Piliscsabára, mégis mindenképpen szeretett volna eljönni. Ahhoz, hogy igazán értékelni tudja a tőlük kapott díjat, fontosnak érezte, hogy személyesen is megismerkedhessen a diakonisszákkal.

Az elkötelezett közösségépítő

Adámi János, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium idén érettségizett tanulója a június 20-i tanévzárón Endreffy Mária diakonisszától vehette át a Fébé-díjat.

„Nekem is csak sejtéseim vannak arra vonatkozóan, hogy miért én kaptam a díjat” – felelte kérdésünkre János. „Még a 2005/2006-os tanévben indítottam az iskolában egy imakört, amelyet egy évig vezettem, de aztán az érettségi évében másnak adtam át a stafétabotot. Mégis azt gondolom, talán ez lehetett a fő ok. Azt azonban biztosan tudom, hogy Máté Zoltán igazgatóhelyettes javasolt engem.”

János szavait igazolandó Tar Jánosné igazgatónő (is) Máté Zoltánhoz irányított bennünket, akitől megtudtuk, hogy volt tanítványuk nem csak az imacsoport megszervezésében jeleskedett. Az alatt a hat év alatt, amelyet náluk töltött, János számtalan iskolai ünnepség és program megvalósulásában működött közre, és minden egyéb kérésre is igent mondott, továbbá tanulmányi eredménye és szorgalma is példamutató volt.

Máté Zoltán azonban telefonbeszélgetésünkkor mindezeknél sokkal fontosabbnak tartotta elmondani azt, hogy ma, amikor ez nem túl hálás szerep – sőt a fiatalok körében kifejezetten „cikinek” számít(hat) –, János mindig vállalta a hitét, evangélikusságát, és erről többször is bizonyságot tett iskolatársai előtt. „Kifejezetten azért javasoltuk őt a díjra, mert e tekintetben nem volt, aki megelőzze” – zárta indoklását az igazgatóhelyettes.

Amikor Jánost faggattuk az általa alapított imakörről, megtudtuk: nagyon fontosnak tartja a közösségépítést. Mint mondta, szükség van olyan helyekre, ahol a fiatalok nem érzik egyedül magukat. (János más módon is építeni akar: építészmérnöknek készül. Közben a teológiára is felvették, de ott egyelőre még nem kezdte meg tanulmányait.)

Piliscsabán Jánost az az egy dolog zavarta, hogy a résztvevők között – rajta és Noémin kívül – nem volt más fiatal.

A leendő iskolalelkész

Ha Lipták Katalin Gabriella is el tudott volna menni Piliscsabára, hárman lettek volna fiatalok. A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény volt diákja azonban egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta elfogadni a díjjal járó meghívást, így vele az interneten keresztül „ismerkedtünk”.

Elsődlegesen tőle is azt tudakoltuk: tudja-e, hogy egykori iskolája miért pont őt javasolta a Fébé-díjra. „Azért – jött a válasz –, mert a gimnáziumi évek alatt nemcsak a napi lecke foglalkoztatott, hanem diáktársaim lelki fejlődésének elősegítésére és a minél pezsgőbb diákélet megteremtésére is sok időt szántam.”

Bővebben Kolarovszki Zoltán igazgató indokolta meg, hogy miért Katalinra esett a választás. „Három évig vezette iskolánk diákönkormányzatát, rendszeresen segítette Kutyejné Ablonczy Katalint a keresztény ifjúsági tábor megszervezésében és lebonyolításában, emellett az énekkar tagjaként is részt vett az iskola közösségi életében. Mindezek mellett arra is volt energiája, hogy az iskola leány focicsapatát erősítse. Ballagásán nem véletlenül kapta meg az iskola legnagyobb kitüntetését, az ťIskolámról iskolámértŤ Díjat.”

Természetesen Katalintól is megkérdeztük, hogyan milyen tervei vannak a jövőre nézve. „Iskolalelkész szeretnék lenni – írta meg nekünk –, de természetesen ott végzem majd szolgálatomat, ahol szükség lesz rám, hiszen eszköz vagyok Isten kezében, és ő a legjobbat adja szolgájának, még akkor is, ha néha nehéz ezt elhinni. Sikeresen felvételiztem az Evangélikus Hittudományi Egyetemre, de sajnos anyagi helyzetünk miatt az idén még nem tudok kezdeni, ezért halasztást kértem.”

Katalin június 18-án Taschner Erzsébettől, a Fébé főnök asszonyától vette át a Fébé-díjat, amelyről ekképp vélekedett: „Sokkal több egyszerű elismerésnél. Hatalmas dolog, hiszen bár az iskola jelöli ki a díjazott személyét, az egyesület mégiscsak teljesen ismeretlenül ítéli oda. Ez az igazi kereszténység lényege: előítélet nélkül, ismeretlenül adakozni, díjazni, támogatni – és legfőképpen szeretni.”

Hogyan tovább?

Ahogy Katalin (is) megfogalmazta: a Fébé ismeretlenül, az iskola döntését jóváhagyva ítélte oda a díjakat – mindhárom esetben olyasvalakinek, akire méltán lehet büszke az adott intézmény. De vajon maradéktalanul teljesült-e az alapítók eredeti szándéka? Az a szándék, hogy a diákok diakóniai munkáját szeretnék jutalmazni…

Ezt a kérdést a jelek szerint az alapítók is feltették maguknak. Legalábbis erre enged következtetni, hogy az egyesület szeptember 13-ai választmányi ülésén úgy döntöttek: ebben a tanévben a „maradék” hat evangélikus középiskola egy-egy diákját jutalmazzák, a jövő évtől pedig valamennyi iskola tantestületét felkérik, hogy nevezzen meg egy-egy jelöltet. A beérkező javaslatokból – az indoklások ismeretében és az eredeti célkitűzés szem előtt tartásával – ők maguk választják ki a három díjazottat.

Diakonisszáink jóvoltából tehát a Fébé-díjért mostantól egyfajta országos verseny indulhat egyházunkban. Meglehet – a legnemesebb versengés.

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::