Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikus Élet augusztus közepén megjelent ünnepi számában érdekes és fontos cikk jelent meg bajor–magyar testvéregyházi kapcsolatainkról. Reánk mosolyog belőle Holger Manke fiatal testvérünknek az arca, aki ma ezeknek a kapcsolatoknak az egyik leglelkesebb hídépítője.

Először akkor találkoztunk, amikor másfél éve felkeresett budai otthonunkban, és a nürnbergi St. Sebald és a budavári gyülekezet közötti testvéri kapcsolatokról, ezek eredete felől érdeklődött. Elmondtam neki, hogy a Luther-emlékévben, 1983-ban hogyan látogattuk meg a keletnémet Türingiából magyar evangélikus küldöttségünkkel a nyugatnémet Nürnbergben a St. Sebald gyülekezetet. Ez az 1983-as találkozás volt a két és fél millió tagot számláló Bajor Evangélikus Egyház és hazai evangélikus egyházunk közötti testvéri kapcsolatok kezdete. Ez épült ki később fokozatosan, már az elmúlt század nyolcvanas éveiben, a kezdeti gyülekezeti kapcsolatból, Nürnbergből Neuendettelsau, Erlangen, München és a többi bajor evangélikus gyülekezet felé.

Ötven évvel ezelőtt D. Ordass Lajos püspökkel, hattagú minneapolisi magyar evangélikus delegációnkkal élhettük át először a Kelet és Nyugat közötti „vasfüggöny” megnyílásának csodáját. Azután egy időre újra bezárult a kapu, hogy 1975-ben fokozatosan ismét megnyíljon (a helsinki egyezmény eredményeként) közöttünk. Felsorolni sem tudnám, hogy ezután, a nyolcvanas évek elejétől hány testvéregyházi kapcsolat létesült, hány konferencia, lelkésztalálkozó volt az addig egymástól elválasztott evangélikusok között.

Mindennap hálát adok érte az egyház és földi világunk Urának, hogy kilencéves (1971–1980) genfi evangélikus és ökumenikus szolgálatom alatt magam is részt vehettem ebben a csodálatos „hídépítésben” a Nyugat és a Kelet sokmilliós és kis lélekszámú testvéregyházai között. Hadd fejezzem ki egyúttal itt is hálás köszönetemet azoknak, akik Genfben és itthon munkatársaim voltak ebben a „hídépítő” szolgálatban. Így Kendeh Györgyéknek is, akik az elmúlt év végéig több mint húsz éven át végezték hűséggel szolgálatukat mind a bajor–magyar, mind a többi keleti és nyugati evangélikus testvéregyház között.

Mindezt azért is írtam le ebben a rövid beszámolóban, mivel egészségi állapotom miatt aligha tudok részt venni a nagyon várt összejövetelen. Isten áldása kísérje a Balaton-parti testvéregyházi találkozót!

Dr. Nagy Gyula

::Nyomtatható változat::