Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 39
- Bátornak lenni
Hozzászólás a cikkhez
Bátornak lenni
Bátornak lenni
A bátorság azzal kezdődik, hogy részesei maradunk a küzdelemnek. Miért nem vagy képes megtenni azt, amiről tudod, hogy meg kell tenned? Mikor valaki eljut addig a pontig, hogy ráeszmél saját tehetetlenségére, akkor Istennek lehetősége van arra, hogy korrigálja azokat a hiányosságait, amelyek visszatartják őt a teljes élet megélésétől. „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9)
A félelem és az elbizonytalanodás érzése leginkább akkor kerít hatalmába, amikor teljesen egyedül vagy. De Isten azt mondja: „Én veled leszek.” Ő melletted áll.
Stu Webber mesélte egyszer a következő történetet: „Tizenkét éves fiamnak hároméves testvérére kellett vigyáznia a hajókikötő stégén. A kissrác elvesztette egyensúlyát, és a két méter mély vízbe zuhant. A nagyobbik elkezdett segítségért kiabálni, mire én odarohantam. Beugrottam a vízbe, és lemerültem a sötétségbe, de semmit sem láttam. Nem találtam a fiamat. Feljöttem levegőért a felszínre, majd újra a víz alá buktam. Végül rátaláltam körülbelül másfél méter mélyen. A stég egyik tartóoszlopát szorongatva próbálta kicsi életét menteni. Megragadtam őt, és levegő után kapkodva mindketten a felszínre jöttünk. Miután kimásztunk a vízből, megkérdeztem tőle: »Billy, mi a csodáért szorongattad azt az oszlopot?« Az én kisfiam csak ennyit mondott: »Csak rád vártam, apa, csak rád vártam!«”
Talán félelemben és bizonytalanságban fuldokolsz, és arra vársz, hogy Isten megjelenjen. Ő szeretné lefejteni görcsösen kapaszkodó ujjaidat, hogy végre kiemelhessen félelmeidből, és azt mondja: „Én veled leszek.”
A bátorság olyan erő, amely révén el tudjuk engedni azt, amit megszoktunk. Emlékezz arra a bibliai történetre, amikor a tanítványok csónakjukkal erős szélbe kerültek, és a sötétben azt hitték, hogy kísértetet látnak a vízen. Rémülten kiabálni kezdtek. Jézus ekkor azt mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter erre kiszállt a csónakból, és elkezdett a vízen járni… (Lásd Mt 14,22–33!) Mi természetszerűleg a csónakban maradnánk, ott, ahol nekünk kényelmes. De Isten azt mondja: „Szállj ki a csónakból! Ha süllyedni kezdesz, majd én elkaplak. Nem hagyom, hogy megfulladj.”
Talán nagy döntések előtt állsz ezen a héten. Ülsz a magad „csónakjában”, és valami azt súgja, hogy vállald a kockázatot, hogy hagyd ott azt, ami megszokott, kényelmes, és lépj rá a vízre! Légy bátor! Tégy valami olyat, ami értékes, ami örök életre szól!
„Fektesd be” az életedet ahelyett, hogy csak eltöltenéd! Éld úgy az életedet, mint egy nagy kalandot. Legyen a döntés tárgya akár egy költözés, egy új munkahely, vagy hogy befejezz-e egy kapcsolatot, vagy éppen elkezdj egyet – szállj ki a csónakból, engedd el a megszokottat, légy bátor, mert Isten veled van!
A bátorság akkor növekszik igazán, amikor az életedet meghatározó alapelvek erősebbek a körülményeknél. Vannak-e olyan elveid, amelyekért érdemes akár meghalni is? Van-e olyan alapelved, amiért érdemes élni? Mi tölti be a gondolataidat: az alapelv vagy a körülmények? Tudja-e működtetni ez az alapelv a házasságodat? Biztosít-e megélhetést? Leküzdi-e a függőséget? Koncentrálj az alapelvre ahelyett, hogy a téged körülvevő körülményeket figyelnéd, és hidd el, sokkal bátrabb leszel!
Nem tudom, hogy miben lenne bátorításra szükséged, de azt tudom, hogy ez mindnyájunkra ráfér. Isten most neked mondja: „Kelj fel, én veled leszek. Légy bátor!”
g Whit Criswell (Monday Manna)
::Nyomtatható változat::
|