Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

„Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura!” (Zsolt 84,1) – ezzel az igeverssel hívta a szeptember 23-ai hálaadó istentiszteletre Sopronnémeti evangélikus gyülekezete az egyházmegye híveit. Tíz évvel ezelőtt szentelte fel ugyanis D. Szebik Imre püspök a gyülekezet templomát. Több mint kilencvenéves álom vált valóra ekkor, így joggal mondhatjuk: tíz éve örül a gyülekezet.

Az istentisztelet szolgálatát Ittzés János püspök, Gabnai Sándor esperes, illetve e sorok írója – a helyi beosztott lelkész – végezte. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetője Ef 3,13–21 alapján hirdette Isten igéjét. Szólt arról, hogy a templom nemcsak egyszerűen Isten háza, amelyet fáradsággal, sok gonddal építettek, hanem a dimenziók – ég és föld, Isten és ember – találkozásának helye is.

Az istentisztelet keretében a gyülekezet templomépítő lelkésze, Szücs Kálmán hálát adott a templomépítés minden öröméért és gondjáért, az együtt szolgált évekért, majd leleplezte és megáldotta a jubileum alkalmából készült emléktáblát.

Ezután az ünnepi közgyűlés keretében Szabó György egyházkerületi felügyelő köszöntötte a gyülekezetet, valamint átadta a kerület ajándékát, egy dísztányért a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület címerével. A helyi lelkész köszöntő szavaiban felidézte a több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött építés történetét. Béres László beledi lelkész, a falu szülötte kiemelte, hogy nem elég felépíteni a templomot, hanem élni is kell az Isten által felkínált lehetőséggel. Gabnai Sándor esperes Jeremiás siralmaiból idézett: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk…” (3,22a) Szeret az Úr, azért épülhetett fel Rábaköz ékessége, amelyért most hálát adott a gyülekezet.

Gombor Krisztián

Regionális hozzárendelés: Sopronnémeti Evangélikus Leányegyház

::Nyomtatható változat::