Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Szeptember elején a cívisváros adott otthont az immár hagyománnyá váló Kálvin Kamera fesztiválnak. A kulturális hét vezérmotívuma idén a környezetvédelem és a közösségépítés volt. Dobos Menyhértet, a televíziós szekció zsűrielnökét, a Magyar Televízió közéleti igazgatóját kérdeztük benyomásairól, emlékeiről.

– A két kiemelt témát akár egy világi fesztivál is vállalhatta volna. Mennyire sugalltak keresztényi lelkületet a levetített filmek?

– Mindegyik alkotás kötődött a keresztény-keresztyén szellemiséghez. A győztes alkotásnak már a címe, a Szeretet is válasz a kérdésére. A film egy olyan egyházi gyermekotthon életét mutatja be, amelynek kis lakói mind sérültek, s amelyben egyértelművé válik a hit gyógyító szerepe. Több, környezetvédelemmel foglalkozó film is bibliai témából, a Genezisből indul ki, továbbgondolva a leírtakat: „Kötelesek vagyunk megóvni a ránk bízott világot.”

– Az alkotókhoz melyik téma állt közelebb?

– A tizenhat nevezett pályaműben a környezetvédelem és a közösségépítés egyenlő arányban szerepelt. A kidolgozásban volt némi különbség. Az utóbbi bemutatása jóval hálásabb téma volt, ezt színvonalasabban oldották meg az alkotók. A környezetvédelmen belül a riport kategóriában végül nem is osztottunk ki díjat.

– A fesztivál célja a fiatalság megszólítása volt. A filmek képi világában hogyan tükröződött az eredmény?

– Határozottan. Bebizonyosodott, hogy a fiatal alkotók jeleskednek a dinamikus, ugyanakkor professzionális vágástechnikában; modern képi világukat az ifjabb generáció nagy ovációval üdvözölte. A Kecskeméti Református Gimnázium csapatának A világvége című kompozíciója akármelyik hivatásos műhely dicsőségére válna. De a környezetvédelem etűd kategóriája is kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy az alkotók szabadjára engedjék fantáziájukat, megmutassák kreativitásukat.

– A Szeretet és a Tűnj el! című film nyerte a versenyt. A zsűriben egységes döntés született, vagy hosszas viták előzték meg a végeredményt?

– A két díjnyertes alkotás kimagaslott a mezőnyből, a zsűri egységesen és igen rövid idő alatt vita nélkül döntött. Mint a zsűri elnöke a zárszóban is hangsúlyoztam, hogy soha nem volt ilyen fontos a közösségépítés és a szolidaritás, mint a mostani, megosztott világban. Ilyen körülmények között felértékelődik az egyház oltalmazó, összetartó szerepe, melynek eleget is tud tenni. A filmfesztivál erre szintén rámutatott.

– Az ünnepségsorozatban a filmvetítések mellett kulturális programok egész sorát láthattuk. Mennyire érződött a fesztiválhangulat a városban?

– Debrecenben igazi eseménynek számít a rendezvénysorozat. Nagy várakozás előzte meg, és mind a sajtó, mind pedig az önkormányzat támogatását élvezte. Noha az ünnepi hetet még csak harmadik alkalommal rendezték meg, máris hagyományt teremtettek. Nem csak a hívők körében. Különösen a fiatalok voltak aktívak. A szervezés egyébként már átível az országhatárokon, a versenyben részt vett a Partiumi Keresztény Egyetem csapata is. A kiegészítő rendezvények jól illeszkedtek a főprogramhoz, amelynek a záróakkordjaként megtartott nagytemplomi Varnus Xavér-orgonakoncert telt házat vonzott.

– A szélesebb közönség mikor és hol láthatja a filmeket?

– Először októberben a Magyar Televízió vallási műsoraiban, később az m2 csatornán látható Átjáróban adunk ízelítőt a programból. Szeretném hangsúlyozni, nem mi teszünk szívességet a filmek bemutatásával, a kommercializálódott és egyre vulgárisabbá váló televíziós világban ezek a művek üde színfoltot jelentenek. Érdemes figyelemmel kísérni az alkotók pályáját is, hiszen ennek az új szellemű, elkötelezett generációnak a foglalkoztatása az egész filmszakma hasznára válhat.

Csermák Zoltán

::Nyomtatható változat::