e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Ez év szeptember 20-án volt kétszáznegyven esztendeje annak, hogy megkezdte haláláig tartó szolgálatát Szarvas városában Tessedik Sámuel (1742–1820) evangélikus lelkész. Ötvenhárom éven át volt a lutheránus közösség pásztora.

Gyülekezeten kívüli munkássága három nagyobb területre terjedt ki: a gazdasági szakoktatásra, a mezőgazdasági termelés gyakorlati fejlesztésére, jelentősek továbbá elméleti munkái – tanulmányai – is. 1780-ban „Gazdasági-Szorgalmatossági Iskolát” alapított, amely 1806-ig működött. Közép-Európa első ilyen jellegű intézetéről így írt: „Igyekeztem kipótolni az elemi oktatás hiányait, így ébresztettem, fejlesztettem, buzdítottam, foglalkoztattam a paraszt-gyermekek tehetségeit saját munkájuk által, így készítettem őket elő jövendő életpályájukra, hogy a közszolgálatban, a munkában megerősödvén, a nemzeti iparnak művelt előmozdítói lehessenek.”

Erre az iskolára épülve kezdte meg működését a helységben a gimnázium 1834-ben, majd indult meg a tanítóképzés 1862-ben. Az evangélikus gyülekezet fennhatósága alá ekkortájt több mint tíz elemi iskola, valamint árvaház és óvoda is tartozott.

Napjainkban Tessedik városában, az ótemplomi gyülekezetben diakóniai és oktató-nevelő munka is folyik; az előbbi az Ótemplomi Szeretetszolgálat keretében, az utóbbi a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvodában. Az evangélikus egyházközség vezetése azonban figyelmet kívánt szentelni az „idősebb korosztálynak” is: évszázadok tapasztalatait, hagyományait megőrizve, a kereszténység tanítására való tekintettel akarta keresni a választ a modern kor problémáira és kérdéseire.

Az elképzelés az Equal közösségi kezdeményezés jóvoltából válhatott valósággá. Az említett uniós pályázatnak köszönhetően az evangélikus gyülekezet és világi partnerei 298 millió forinthoz jutottak. A Tessedikkel a XXI. Századba – Második Esély Népfőiskolán végzendő munkát 2005. január 16. és június 30. között készítették elő, az úgynevezett végrehajtási szakasz 2005. július 1. és 2008. április 30. közé esett, illetve esik.

A beadott pályázati anyagban az állt, hogy az intézményben hathetes képzések keretében 312 – munkanélküli, valamint munkaviszonyban álló – személy képzését és utógondozását biztosítják. A 18 és 55 év közötti jelentkezők felvételi vizsgán vettek és vesznek részt. Akik bekerülhetnek a képzésbe, azok negyvenötezer forintos ösztöndíjban részesülnek, és – a képzésen kívül – útiköltség-térítést, szállást és ellátást kapnak egy, a népfőiskola által a Körös partján bérelt, jól felszerelt kollégiumban.

A hat hét alatt a munkaerőpiacon hasznosítható ismeretekre tesznek szert. A tanfolyam lelkileg is erősíti a hallgatókat, és bár a „direkt hittérítés” nem cél, mint kiderült, senki sem végezhet úgy, hogy legalább egyszer ne lett volna könyvtárban és templomban.

Ez év szeptemberéig a több mint 450 jelentkező közül 330-an kapcsolódtak be a népfőiskolán folyó munkába, és mindössze négy százalék morzsolódott le. A jelenlegi harminc helyre hetven jelentkező akad.

A népszerűség nem véletlen, hiszen az önbizalmukat visszanyert hallgatók lelkileg megerősödve vehetik át bizonyítványukat, sokan közülük továbbtanulnak, és befejezik félbehagyott tanulmányaikat. Közel ötven százalékuk munkába áll.

Jövő év április 30-án véget ér egy sikeres projekt, amelynek a külföldi – svéd, francia, spanyol és olasz – partnerek is elismeréssel adóztak. A jövő? Lázár Zsolt evangélikus lelkész, projektvezető azon reményének adott hangot, hogy sikerül konzorciumi formában együttműködve felnőttképzési központként folytatni a megkezdett munkát. Hisz abban, hogy tudnak majd normatív támogatást szerezni az intézmény számára, megvalósul az akkreditáció, lehetővé válik, hogy bővítsék az épületet, és fizetős képzéseket indítsanak.

„A remény hal meg utoljára”, tartja a mondás, ám tagadhatatlan, hogy sok a kérdőjel. A helyi Ótemplom fiatal lelkipásztora azonban bizakodó; a szeptember 20-án és 21-én rendezett, Az európai vérkeringésben című konferencia nyitónapján tartott előadását úgy zárta, hogy az Útmutató aznapi igéjére – Mt 18,19 – utalt, mint olyan lelki irányvonalra, amely segíthet abban, hogy megőrizzék a reményt, és tekintetüket a kitűzött célra szegezzék: „…ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.”

GaZsu

::Nyomtatható változat::