Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 48
- Ószövetségi regény a békességért
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Ószövetségi regény a békességért
Ha evangélikus templom falai között héber szó hallik, értelmen túli művészi élményt jelent. Legalábbis ez tükröződött a zsúfolásig telt békásmegyeri gyülekezeti teremben ülők arcán, amikor november 18-án, vasárnap Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi és Salamon Pál író párbeszédét hallgatták feszült figyelemmel. A két írástudó Ábrahám nyelvén kezdett egymással vitatkozni, az ígéret földjét megidéző akusztikus teret teremtve. Az okot erre Salamon Pál Ábrahám fiai című könyvének megjelenése adta.
„1992 novembere óta – akkor kezdtem el írni a Sorel-házat – csak azt írom meg, amit nem tudok nem megírni. Vagyis azt, ami személyes sorsomat vagy a veszélyek felé tántorgó fajtámat, az embert érinti” – mondta az író. Könyvének főhőse Zakariás, avagy Saul ben Solomon, hiszen életrajzi ihletésű kulcsregényről van szó. A hős a világban pusztító gyűlölet miértjére keresi a választ Magyarországon és New Yorkban, Izraelben és a Csendes-óceán szigetein, miközben a bibliai korba képzeli magát, ahonnan az ősi vétek ered, egyenesen Izsák bőrébe. Magáról szól az író a könyv ambivalens történeteiben, melyek közül a békásmegyeri alkalmon a fia feláldozására kész apa drámája kavart parázs vitát az ábrahámi engedelmességről.
Vajon Isten parancsának minden körülmények között szabad alávetni magunkat? Schweitzer rabbi a Tóra emberáldozat elleni fejezeteként beszélt a történetről, melyben a bizalomra épülő feltétlen engedelmesség szükségszerűen maga után vonja az isteni irgalmat. A zsidó ember számára ez az élet értelme. Salamon Pál szerint az Örökkévaló azért teremtett önálló tudatot az embernek, hogy azután használja azt, hiszen Isten nevében érkezhetnek hamis próféták is. Bitó László orvoskutató – aki a vívódást Ábrahám és Izsák című regényében szintén feldolgozta – elképzelhetetlennek tartja, hogy az áldozati parancs a Teremtőtől származhatott – miért is tenné próbára azt, amiről mindent tud –; a közönség soraiból Bitó szenvedélyesen vonta kétségbe az ősatya hitét. Ahányan összegyűltek, annyiféleképpen gondolkoztak hangosan az ősi legenda üzenetéről, de abban a békességben, amiért végsőképpen a könyv született.
Donáth Mirjam
::Nyomtatható változat::
|