Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Hetven éve, 1937. december 3-án hunyt el a halle–wittenbergi egyetem aranydiplomás doktora, az eperjesi teológiai akadémia dékán-tanára, a rákosszentmihályi evangélikus egyházközség tiszteletbeli egyháztanácsosa, Szlávik Mátyás.

Életéről, munkásságáról 1938-ban több megemlékezés született. Érdemes felidézni az életút néhány jellemző állomását: német ajkú bányász szülők gyermekeként született 1860-ban Dobsinán; a Rozsnyói Evangélikus Főgimnázium után (1878) az eperjesi kollégium teológiai akadémiáján szerez diplomát (1881), majd a halle–wittenbergi egyetemen doktori fokozatot (1884); lelkésszé avatását követően harmincöt éven át az eperjesi teológia rendszeres tanszékének tanára, a teológián és a jogakadémián dogmatikát, filozófiát, etikát, művelődéstörténetet tanít (1884–1919); a csehek Theresienstadtba internálják, majd kiutasítják Eperjesről (1919); a Budapestre menekült pozsonyi és eperjesi összevont teológia tanára (1920–1923); Rákosszentmihályon aktív egyházi életet él, lelkészeket helyettesít, érettségi bizottságokban vesz részt, a Deák téri német istentiszteleteken szolgál (1920–1937). Utolsó, nagygeresdi előadásának címe: Nehéz evangélikusnak lenni.

A fiatalon egyetemi katedrához jutott, „hatalmas termetű fiatal professzorban sok jó törekvés és tetterő lakott”; elsősorban nem tudományos, hanem ismeretterjesztő munkásságával és sokoldalú életével alkotott maradandót (Bruckner Győző). Legméltóbban akkor emlékezhetünk rá, ha tevékenységén keresztül megmutatjuk, mi minden férhetett bele egy evangélikus értelmiségi szolgáló életébe a 19–20. század fordulóján.

Szlávik Mátyás a legnagyobb hatást teológiai tanárként fejtette ki – a teológia és a filozófia minden ágában hatalmas olvasottsággal és tájékozottsággal bírt. A visszaemlékezések szerint diákjainak testi, lelki és szellemi fejlődésére egyaránt gondot viselt. Ha arra gondolunk, hogy ekkor az eperjesi kollégiumhoz – teológia, jogakadémia, főgimnázium és tanítóképző – ötven tanárcsalád és mintegy ezer diák tartozott, akkor különösen értékelhető az az adminisztratív munka is, amelyet a kollégium rektoraként, a teológia dékánjaként, a jogi kar jegyzőjeként hosszabb-rövidebb ideig végzett.

Eközben tíz éven át vállalta az eperjesi magyar–német egyház lelkészi munkáját is. Rendszeresen publikált a magyar és német teológiai folyóiratokban. Csaknem valamennyi protestáns hazai szaklapban jelentek meg kisebb-nagyobb tanulmányai. Kultúrmissziós, közvetítő szolgálata szinte egyedülálló volt: folyamatosan írt recenziókat a külföldi teológiai és filozófiai irodalomról, tudományos vitákról. A magyar szellemi eseményekről pedig a német lapokban közölt írásokat. Az eperjesi és Sáros vármegyei társadalmi eseményekről rendszeresen tudósított, az irodalmi Széchenyi körben gyakran tartott felolvasást. A teológusok otthonában mint felügyelő tanár a természetszeretetet oltotta bele diákjaiba: bejárta velük a Szepesség városait, falvait, a Tátrát.

A folytonos tanulás, olvasás, tanítás, írás mellett a család és a természet töltötte ki életét. A gömöri, sárosi és szepesi lapokban megjelenő írásai a magyar múlt egy folytonos felidézésre méltó korszakát őrizték meg számunkra.

Néhány cím munkái közül: Die Reformation in Ungarn, 1884; A legújabb theologia történetéből, 1887; Bölcsészettörténet 1–2., 1888–1889; Keleti utamból, 1891; Kant ethikája, 1894; A szabadakarat kérdéséhez, 1896; A legújabb katolikus reformmozgalom, 1890; A két protestáns vallás típus kérdéséhez, 1914.

Szlávik Mátyás 1937-ben hunyt el Budapesten. Kilenc leánygyermekének leszármazottai, unokái, dédunokái ma is közöttünk élnek. Könyvtárát, levéltári örökségét az Evangélikus Országos Könyvtárban, illetve a Levéltárban őrizzük. Evangélikus múltunk jellegzetes tanáregyéniségének példáját, Szlávik Mátyás emlékét evangélikus jövőnk számára is érdemes élővé tennünk.

H. Hubert Gabriella

::Nyomtatható változat::