Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 48
- Színes karácsonyi készülődés
Keresztény szemmel
Hozzászólás a cikkhez
Színes karácsonyi készülődés
Egyházunk életében fontos szerepet töltenek be a színek – gondoljunk csak a liturgikus színekre. Néhány napja az egyik levelezőlistán az volt a kérdés, hogy a szentesti istentiszteleten még a lila oltárterítő díszítse-e az oltárt, vagy már átváltsunk a hivatalos hagyomány szerinti fehérre. Többen voltak azon a nézeten, hogy elég a bűnbánat színe, hiszen ez még csak a várakozás ideje. Az eljövendő Úr születésének igazi ünnepe a nálunk is egyre inkább terjedő éjféli istentisztelet; vagy karácsony ünnepe, azaz december 25-e az öröm kiteljesedésének ideje.
Egyre több helyről hallom: „Nálunk az idei karácsony kék-ezüst vagy arany-piros, vagy csak piros, esetleg színes lesz.” Ezek a megállapítások arra utalnak, hogy idén a karácsonyfa díszítésénél ezeket a színeket használják majd. Ilyen lesz a szaloncukor, íztől függetlenül, ilyenek lesznek a díszek, és az asztalterítő is ehhez harmonizál. Fontosak a színek!
Fokozhatjuk ezt még tovább. Egy nagy bevásárlóközpont egyik üzletében szeptember vége óta áll egy feldíszített karácsonyfa. Persze lehetne arról is írni, hogy miért ilyen régóta, de e kérdés fölött elsiklik az ember, amikor végignéz ezen a szemet gyönyörködtető, de a lelket felborzoló fán. A műanyag fenyő ugyanis fehér színű. (Ez még a jobbik variáció – láttam már rózsaszínt is!) A díszek pedig feketék. A lélekborzolódás után azonban megértem a mondanivalót így, advent elején.
Vigyázz, ember! Könnyen lesz a hosszú – és egyre hosszabb – ráfutásból elsikkadó ünnep, fekete karácsony. Hiszen nem lesz más, mint a fáradtság, a nehezen, sokszor hitelre vásárolt dúskálás az ajándékok és ételek között. Miközben Isten Fia közeledik felénk, mi, belefáradva a külsőleges előkészületekbe, igazi betlehemiekké válunk: nem vesszük észre meglátogattatásunk idejét, minden más fontosabb lesz, és betelik nemcsak a lakásunk, hanem a szívünk is a világ dolgaival. Újra csak kívül marad a Megváltó!
Itt van advent, a készülődés, a bűnbánat, a magunkba nézés ideje. Még időben jön a felszólítás: Vigyázz! Nem a te emberfeletti küszködésed, erőlködésed a lényeges, hanem az, hogy tárva legyen az ajtód a Megérkező előtt.
Amíg mi nem tudunk mást, csak lilát meg feketét, addig a karácsonyt Isten készíti el, hogy legyen életünk zöld fával reménykeltő, arany dísszel dicsőséget zengő, ezüstös angyalénekkel csengő, szeretet-pirossal melengető, hófehér újat kezdő.
Koczor György
::Nyomtatható változat::
|