A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Aszód a Galga völgyében, Budapesttől negyven kilométerre, az M3-as autópálya közelében fekszik. Lakóinak száma 6500 fő. Közúti, vasúti csomópont. A település első írásos említése 1404-ből való. A török korban elnéptelenedett. A 18. század elején a Podmaniczky család szlovák ajkú, evangélikus vallású jobbágyokat telepített ide. A 18. század közepétől számottevő zsidó és német bevándorlás segítette a város iparosodását. 1761-ben mezővárosi rangot kapott. A jelenleg is működő magyarországi evangélikus középiskolák sorában – a soproni után – a legrégebbi az aszódi.

Evangélikus elődeink kétszáznyolcvan évvel ezelőtt, 1727-ben döntöttek az aszódi evangélikus iskola alapításáról, és egy évvel később meg is indult a tanítás. De hogyan is kezdődött mindez?

A középkort követően Magyarországon a közélet hivatalos nyelve a latin volt; e nyelv ismerete nélkül nem lehetett magasabb hivatali funkciót vagy egyházi pozíciót betölteni. A társadalmi felemelkedés egyedüli lehetőségét – a szegényebb rétegek számára is – az iskola jelentette. (Ez a megállapítás kétszáznyolcvan év után is időszerűnek tűnik.) A latin nyelv elsajátítása magas szintű humán műveltség megszerzését biztosította. Ez volt az alapja Aszód lendületes fejlődésének.

A település az 1700-as évek elején rohamos fejlődésnek indult, jelentős paraszti, iparos- és kereskedőréteggel rendelkezett. Nagy volt az igény helyben működő iskolákra. Ebben a században az elemi és középfokú oktatás egyházi irányítás alatt folyt, az egyházaknak külön-külön voltak alsó- és középfokú iskoláik. Kezdetben az elemi iskola és a latin iskola egy épületben működött. Az elemiben írni, olvasni, számolni tanítottak, ez hároméves volt. Utána latin nyelven folyt az oktatás hat éven keresztül, ennek keretében felsőbb tanulmányokra készítették fel a diákokat.

Az 1727-ben megalakult Pest megyei esperességnek szüksége volt megfelelő értelmiségi utánpótlásra (pap, tanító, kántor), illetve olyan iskolára, amely ezt részben biztosította. Az iskolaalapítás egyik legfontosabb feltétele egy olyan tehetős evangélikus világi vezető volt, mint például Podmaniczky János, aki nemcsak akarta, hanem jelentős anyagi áldozattal létre is hozta ezt az iskolát. Az aszódi latin iskolában olyan magiszterek tanítottak, akik az anyanyelvi oktatáson kívül járatosak voltak a latin nyelvben, különféle tudományokban, többségük kezdetben lelkész képesítéssel is rendelkezett. Sokan külföldi egyetemeken szereztek végzettséget.

Amikor Mária Terézia korában, 1766-ban összeírták a magyarországi középiskolákat, az aszódi a „kisgimnáziumok” közt szerepelt; története az alábbiak szerint tagolható: 1. a latin iskola – schola latina (1728–1862); első tanára Farkas András; 2. az algimnázium (1863–1911); 3. a főgimnázium (1912–1948); 4. az újjászervezett gimnázium (1994– ).

Írásomnak nem célja az iskola fejlődésének részletes elemzése, csupán annak negyedik korszakát emelem ki.

Az intézmény az elmúlt évszázadok alatt a Galga völgyének oktatási-nevelési központjává lett, ahol vallási hovatartozás nélkül fogadták a környék, de a távolabbi települések tanulni vágyó, tehetséges fiataljait is. Mint tudjuk, az iskola 1835–38 között a fiatal Petőfi Sándor számára is meghatározó volt, elsősorban a tudós tanár, igazgató Koren István személyiségén keresztül.

1912-től főgimnáziummá fejlődött az addigi algimnázium. Három évvel később felvette Petőfi Sándor nevét. Az intézmény régi termei egyre kevésbé tudták kielégíteni a növekvő igényeket, így új épületre volt szükség, amely 1931-ben készült el, Schulek János tervei szerint; dr. Raffay Sándor evangélikus püspök avatta fel.

Lelkészek, tanítók, tanárok, orvosok, jogászok, mérnökök alapozták meg tudásukat Aszódon: Kiss István , Sárkány Sámuel, Zelenka Pál püspökök aszódi diákok voltak. Dr. Magyar János egyetemi tanár, Tuschák Róbert akadémikus, a műszaki tudományok doktora, Király Béla gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, Platthy Pál egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, Falu Tamás író, Moravcsik Emil orvosprofesszor, Moravcsik Géza zeneakadémiai tanár, Rezessy László tanszékvezető főiskolai tanár (ének-zene), Huszárik Zoltán és Sára Sándor filmrendezők, Pauló Lajos, a Magyar Televízió rendezője és még nagyon sok ismert és elismert ember ült egykor az aszódi evangélikus gimnázium padjaiban. Számos lelkész említi életrajzában szeretettel az aszódi diákéveket: Chugyik Pál, Bogya Géza, Drenyovszky János, Gubcsó Pál, Garami Lajos, Hernád Tibor, Keken András, Torda Gyula, Zsemberovszky János és sokan mások.

A katedrán sokoldalúan képzett, kiváló tanárok álltak. Az író-költő Csengey Gusztáv, a Petőfi-kutató Osváth Gedeon, a földrajztudós Chovan Sámuel, a zenészeket nevelő Haberehrn Gusztáv, a szlovákiai németek településtörténeti kutatásával foglalkozó dr. Gréb Gyula, a festőművész Richly Emil és Schéner Mihály.

Az evangélikus gimnáziumot 1948-ban államosították.

A Magyarországi Evangélikus Egyház 1992-ben döntött az újraindítás mellett; az 1994/95-ös tanévben a régi hagyományok folytatásaként megkezdte működését az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma egy hat és egy négy évfolyamú osztállyal. Negyvenhat évnyi kényszerszünet után indulhatott el tehát újra az oktatás, hogy az iskolában a hagyományok, a színvonalas tanítás, a tehetséggondozás, a keresztény szellemű nevelés is újraéledjenek.

Mivel 1930-ban épült iskolájának épületét az evangélikus egyház nem kapta vissza, újat kellett építeni. Az 1994. augusztus 26-i alapkőletételt követően 1997 szeptemberére készült el a Nagy Tamás Ybl-díjas építész által megálmodott új gimnázium, melyet dr. Harmati Béla püspök szeptember 6-án istentisztelet keretében avatott fel.

Az elképzelések valóra váltak, hazánk és egyházunk egyik legkorszerűbb középiskolája lett az aszódi. A 21. századi elvárásoknak megfelelő szaktantermek (biológia, kémia, fizika, számítástechnika, idegen nyelv) mellett minden igényt kielégítő könyvtár, százötven férőhelyes díszterem és száznegyven személyes étterem is helyet kapott az épületben.

1. májusában épült fel a tornacsarnok, ezt D. Szebik Imre püspök avatta fel. Szeptembertől angol és német nyelvű, emelt szintű képzés indult felmenő rendszerben a 9. évfolyamon. Ugyanennek a tanévnek az elején készült el a tetőtérben öt – több célra felhasználható – tanterem, amelyek az intézmény folyamatosan bővülő nyelvi képzéseit (angol, német) szolgálják.

2003-ban megépült a hatvan férőhelyes kollégium, amely a messzebbről bejáró diákok elhelyezésén túl a testvériskolák diákjai és tanárai számára is korszerű elszállásolást tud nyújtani az országjáró kirándulások során.

„Aki nem ismeri múltját, annak nincs jövője” – ismerős a közmondás. Ennek szellemében jött létre az iskolatörténeti múzeum. (A múzeumot előkészítő munkában és folyamatos működtetésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Drexler Győző nyugdíjas muzeológus, 1947-ben érettségizett öregdiák.)

Az immár kétszáznyolcvan éves aszódi evangélikus gimnázium a Magyarországi Evangélikus Egyház által fenntartott, keresztény szellemben nevelő intézmény. Fő tevékenysége a sikeres egyetemi, főiskolai tanulmányokra való felkészítés, használható nyelvtudás nyújtása és a valódi értékek elfogadására való nevelés.

A nyolc és négy évfolyamos képzésben jelenleg hétszáz tanuló vesz részt. A 24 osztályban 57 pedagógus, lelkész és hittanár végzi az oktató-nevelő munkát.

A hétfői áhítatok, a heti két hittanóra, az egyházi alkalmak és ünnepek, a csendesnapok, a karácsonyi ökumenikus istentisztelet – úrvacsora, áldozás – egyaránt elősegítik a keresztény értékrend elfogadását, vállalását, a hitben való erősödést, a szereteten alapuló emberi kapcsolatok építését.

A 7–8. évfolyamon valamennyi diák tanul latin nyelvet is, tisztelegve az ősi schola latina emléke előtt, elsajátítva a klasszikus műveltséget, illetve a modern nyelvek tanulásához szükséges általános nyelvtani ismereteket. A tanulói igényeknek és a továbbtanulási irányoknak megfelelően az utolsó két évfolyamon valamennyi közismereti tárgyból, valamint rajzból és testnevelésből felsőfokú tanulmányokra felkészítő fakultációs foglalkozásokra van lehetőség.

A sportköri foglalkozások, az énekkari tevékenység, a különböző szakkörökben (matematika, fizika, kémia, fotó, rajz, kézműves, színjátszó) folyó munka sokoldalúan segíti a diákok képességeinek kibontakoztatását, értékeinek felszínre hozását, önismeretük kialakítását.

Dióhéjban így foglalható össze az aszódi evangélikus gimnázium története. Ez volt a múlt, s ilyen lett a jelen. De ebben az iskolákat egyre inkább sanyargató világunkban van-e jövő, s milyen lehet a jövő?

Van jövő, de abban a megújulás képessége a legfontosabb. Megújulás nem csupán a bevált hagyományos képzési formákban (nyolcosztályos, négyosztályos, emelt szintű nyelvi képzés), hanem szüntelen megújulás a hitben, a szeretetben is… Ami az oktatás reformját illeti, aszódi iskolánk egyik kitörési pontja lehet a szakképzés bevezetése, majd a választható felsőfokú szakképesítések szélesítése.

Ennek első lépését – az idei tanévtől – már az intézmény új neve is jelzi: az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma, Szakképző Iskolája és Kollégiuma.

A szerző az aszódi intézmény igazgatója

Dr. Roncz Béla

Regionális hozzárendelés: Aszódi Evangélikus Pet?fi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium

::Nyomtatható változat::