Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Talán sok advent megélése is hozzásegít annak felismeréséhez, hogy az önmagában is oly gazdag adventi üzenet meghaladja eredeti jelentését, egyetemes érvényűvé válik.

Jön Jézus, jön a Megváltó, erről szól az egyházi esztendő első hónapja. Csodálatos építkezés ez, mely Krisztus születésével veszi kezdetét, hogy azután az egyházi esztendőben sűrítve végigkísérjük a Fiú útját. De az adventi reménység, az adventi megújulás mintegy töményen tartalmazza a keresztény hit lényegét: mindig megtérésre, mindig kegyelemre, mindig újrakezdésre szorulunk. Ezért is kap nagy hangsúlyt az adventi várakozás mibenléte: meghatározza a továbbiakat.

Azt már nemcsak tudomásul vettük, hanem el is fogadtuk, hogy a karácsony a leginkább szekuláris, a leginkább elvilágiasodott ünnepünk. Elfogadtuk és igyekszünk javunkra fordítani e tényt, bízva abban, hogy a humán értékeknek – szeretet, békesség, megértés, áldozatkészség… – a társadalomban való előtérbe kerülése utat nyit a karácsonyi üzenet, az evangélium számára.

Annál érzékenyebbnek kell lennünk, amikor a hamis Krisztusok jelentkeznek. Az adventi várakozás két nagy csapdája így összegezhető: nem várjuk a Krisztust, illetve nem a Krisztust várjuk. A kettő persze összefügg. A valódi adventi várakozás hiánya nyit kaput a hamis Krisztusok jelentkezésének, így töltve be az űrt, amelyet az adventi megújulás lenne hivatott betölteni.

Tradicionálisan a pénz bűvölete áll a negatív lista élén. Sokféle – köztük kegyes – formában jelentkezik. A hamis Krisztusok természetéhez hozzátartozik a látszat, hogy valódi megoldásokat hoznak. Ezért is ismerhetők fel olykor nehezen. Ma a mi egyházunkban is sok szó esik a pénzről. Arról – igen helyesen –, hogy ne várjunk mindent kívülről, az államtól, az Európai Uniótól, hanem saját anyagi erőnket, áldozatkészségünket is növeljük. Fontos az ingatlanokkal való bölcs gazdálkodás.

Probléma akkor van, ha az eszköz céllá válik. Ha nem a hitből, a gyülekezetépítés igényéből következik a gazdálkodás, hanem önálló értékké válik a pozitív mérleg, a növekvő bevétel, és ez nyújtja a stabilitást, a jövőképet, a reménységet.

Egy másik jellegzetes csapda, hogy a politikai változásokban való bizakodás nyújtja az adventi reményt. Ma közhely, hogy sok gond van hazánkban. Különböző politikai irányzatok – kormány és ellenzék – más-más megoldásokat kínálnak. Közben egyre több a kiábrándult, a depresszióval küzdő ember. Kinek-kinek személyes ügye, hogy vár-e megoldást a politikától, és ha igen, milyet. De a politika nem léphet az evangélium helyére. Az adventi reménység vertikális, az Isten-ember kapcsolatban jelentkezik, szemben a horizontális síkon tevékenykedő politikával.

Üzenetértékű Jeremiás próféta útmutatása: „Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” (Jer 29,7) A próféta szavai ma is irányadók – a mi számunkra is, megerősítve, „súlyosbítva” az ószövetségi álláspontot az újszövetségi, a jézusi szóval: „Szeressétek ellenségeiteket…” (Mt 5,44) Nem arról szól, hogy toleráljátok a más nézeten lévőket, hanem szeretetről.

Az éles politikai szembenállást, a megosztottságot tekintve ez sokak számára akár abszurdnak is tűnhet, de ez következik az adventi reménységből. A keresztény emberek, az egyházak kell, hogy a békességet szolgálják a békétlen társadalomban. Ettől persze nem szűnnek meg a politikai szembenállások, de felragyognak az evangélium értékei, melyek más dimenzióba helyezik életünket, beleértve a politikát is.

Hamis Krisztusok jelentkeznek a hit, a tudomány, az életmódkultúra köntösébe bújva is. Éppen ebben a sokoldalúságban rejlik vonzásuk, veszélyük. Egyesek sámánokban, mágnesességben, energiaátvitelben, a víz alakváltozásaiban és sok egyéb, ezoterikusnak nevezhető „csodában” bizakodnak.

És a Krisztus. Akiről azt mondja az ősi evangélium, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta” (Jn 3,16a). Nincsen másban reménysége 2007 sok gonddal terhelt, megosztott magyar társadalmának sem. A pénz, a politika, az ezoterika csapdáit elkerülve, a világtörténelmet és az egyes emberi életeket egyaránt megváltoztató, megváltoztatni képes értékeket, az önfeláldozó szeretet, a tisztesség, a tehervállalás értékeit közvetíti az adventi üzenet.

Erről szólt egykor, és erről szól ma is a Fiú eljövetele. Lehet másként élni! Lehet hittel fogadni a békétlen világban a Krisztus által teremtett igazi békességet, a megbékélést az Atyával.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::