|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 50
- Önazonosság, figyelmeztetés és összetartozás
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Önazonosság, figyelmeztetés és összetartozás
Zászlóavatás az erdélyi Csernátfaluban
1366: ekkor említik a falu nevét először okiratokban. 1427: a gyülekezet neve – akkor Szent Mihály eklézsia – először szerepel a dézsmalistákon. 1542: a Brassóhoz tartozó barcasági jobbágy csángóság áttér az evangélikus vallásra. 2007 adventjének első vasárnapja: Csernátfalu evangélikus gyülekezetében felavatják az egyházközség címeres zászlaját.
A Nap és a Hold, a koronát kardján tartó páncélos kar már korábban, Hétfalu címerében is megjelent, s az új jelképben egyértelműen jelzi, hogy az erdélyi Csernátfalu a hét csángó falu egyike. A címer alsó részében szereplő stilizált kehely eredetijét – a hagyomány szerint – Hunyadi János adományozta a gyülekezetnek, s bár az évszázadok során fénye elhalványult, zománcozása megkopott, értéke csak nőtt, és a kialakult rend szerint a nők úrvacsorázó kelyhe lett. A címer megalkotásakor Pécsi L. Dániel, az erdélyi gyökerekkel rendelkező jelképtervező különös gondot fordított arra, hogy csak a hagyományos erdélyi színek jelenjenek meg benne. Így a kék a székelységet, a piros a magyarságot s az arany a szászságot jelképezi.
Pécsi L. Dániel szinte küldetésének érzi, hogy a különböző gyülekezetek, helységek és intézmények címerét megtervezze. A csernátfalusi gyülekezeti teremben a helység zászlajának felavatása után nyílt kamarakiállításán az egybegyűltek ízelítőt kaphattak az általa alkotott – túlnyomórészt unitárius és református – címerekből. Közöttük Csernátfalu címere az első evangélikus jelkép; mint az alkotó elmondta, a Kárpát-medence első lutheránus gyülekezeti címere született meg, amelyet adományként ajánlott fel e barcasági egyházközségnek.
Ezentúl aki belép a csernátfalusi – az elsőként épített csángó evangélikus – templomba, egy olyan zászlót fog látni, amely az egységesülő Európában megkülönböztet, mert a közösség saját hagyományaira emlékeztet és figyelmeztet, s ezáltal önazonosságot kölcsönöz, és az összetartozás jelképévé válik, bárhová is kerüljenek a gyülekezet tagjai. E gondolatokkal áldotta meg Török László lelkipásztor azt a címeres zászlót, amely elemeivel több évszázados múltat tükröz, de a kérdést is felveti: van-e még a gyülekezetnek több évszázados jövője is?
Veres Emese-Gyöngyvér
::Nyomtatható változat::
|
)
