Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A kőbányai evangélikus gyülekezet Kápolna Színpadán nagy sikerrel mutatta be az Országút Társulat múlt szombaton John Millington Synge (1871–1909) A nyugati világ bajnoka című darabját. A jó tíz éve működő színtársulat az országúti ferencesekről kapta a nevét, akik próbahelyiséget biztosítottak számukra. Kőszínháza nem lévén szimbolikusnak is tarthatjuk a csoport nevét. Amatőrök a szónak abban az értelmében, hogy lelkesek, szabadok, és szeretettel, alázattal közelítenek a kiválasztott darabhoz.

Tamási Áron, Karinthy, Heltai Jenő, Márai, Ionesco, Bulgakov és mások művei után egy, a magyar közönség előtt talán kevéssé ismert ír szerző színművéhez nyúltak. (Persze ő sem idegen a színházlátogatók számára, mert a Katona József Színház – a pesti és a kecskeméti is –, valamint a Bárka és a Várszínház játszotta már darabját.) G. B. Shaw az írek Shakespeare-jének nevezte – mi tarthatjuk az ír Katona Józsefnek, a sikert tekintve pedig inkább Kisfaludy Károlynak – Synge-t, aki, mondhatni, megteremtette az ír drámát. Műveivel és a dublini Abbey Theatre igazgatásával egyaránt sokat tett az ír színházért. Nemcsak azért tanulmányozta a szegény nép, a parasztok, halászok sorsát, életét, hogy gazdag nyelvüket, szépséges legendáikat megtanulja, hanem hogy mese iránti vágyukat kielégítse.

A szellemes, groteszk tragikomédiába hajló darab egy nyugat-írországi kis fogadóban játszódik, gyakorlatilag egyetlen szobában, ahol a (jó keresztény) férfiak minden öröme – és beszédtémája – a whisky sörrel, a lányoké pedig ha rájuk pillant egy arra tévedő idegen… A szűk helyiség nyomasztó falait az álmodozás és az ármánykodás persze bőséggel kitágítja – túl a falu domboldalra húzódó legelőin és a dagálykor a rétet nyaldosó tengeren.

Mintha kavicsot dobnának a pocsolyába, amikor egy sötét éjszakán betér egy fess, bár igen koszos idegen, akinek szép szavától, önmaga köré szőtt legendájától eláll a lányok szava, s megáll a férfiak szívverése. A szemlesütve előadott mese mintha mentené, a mítosz dicső fénybe vonja a bűntényt, s a rettegés úgy válik csodálattá, mint lázálommá a kezdeti vacogás. Az egész falu a kósza legény lábai előtt hever, a férfiak büszkék fizikai teljesítményére, a leányok versengve akarnak a kedvében járni. Míg ki nem derül az igazság. Illetve a hazugság. A hazugság, mely mocskos tettet csinál a szép szavú meséből, de – észrevétlenül – újabb legendát is a csalódás után…

Van-e következményük tetteinknek? És szavainknak? Kibújhatunk-e a bőrünkből? Megszökhetünk-e saját árnyékunktól? Változtatunk-e azon, amin hatalmunkban áll változtatni? Ezekre és hasonló kérdésekre keresi a darab a választ, és mélységes emberismeretével és -szeretetével nem hagy nyugodni.

A rendező neve nem derül ki a honlapról, ám legalább néhány színészi teljesítményről illik megemlékezni: Szabolcs Zsuzsanna bájos, máskor tüzesen nagyszájú Pegeenjéről, Menhard Zsófia minden cselt bevető, boszorkányos özvegy Quinnéjéről, a valóban mafla Shawn Keogh-ról (Joubert Balázs) és a következetlenül, ezért rémületesen agresszív, félőrült Mahonról (Kondorosy Szabolcs).

Az Országút Társulat régi és futó előadásairól a társulat honlapjáról lehet tájékozódni: http://orszagut.extra.hu/. Az előadások általában ingyenesek; az adományok felét – eddig már több százezer forintot – a rekecsini csángó magyar iskola építésére fordítják.

Z. Zs.

::Nyomtatható változat::