Élõ víz

Hozzászólás a cikkhez

Ma, ha az õ hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. (Zsid 3,15)

Hatvanad hetében az Útmutató reggeli és heti igéi lelki süketségbõl az ige hallására hívják az Írások olvasóit. „Lágyítsátok szíveteket: / Hogy ha hívand ma titeket, / Vajha meghallanátok szavát!” (GyLK 733,4) Hinni vagy nem hinni Isten szavának? Öröklét-kérdésünk a Biblia évében reflektorfénybe kerül. Kérhetjük: „Urunk, siess segítségünkre, válts meg minket irgalmadból!” (Zsolt 44,27; LK) Luther így figyelmeztet: „Isten igéjét ne okoskodd el, felõle ne vitázz, egyszerûen csak hallgasd! Akkor majd jön a Szentlélek, és elkészíti a szívedet, hogy hinni tudjad.” Isten örök igéjének e világi sorsáról olvashatunk a „tékozló” magvetõ példázatában: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” (Lk 8,8) A mi feladatunk a folyamatos gyümölcstermés, mert az Úr igéje eléri célját, véghezviszi, amit Isten akar. Érthetjük országa titkait – a hit hallásból van! – írott, hirdetett és testté lett Igéje által. Nem csak a zsidóknak íródott a Biblia rendszeres olvasásának a hatásáról szóló, egymondatos „tájékoztató”: „…Isten igéje élõ és ható, élesebb minden kétélû kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velõk szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12) Mózes szerint az Úr Isten igéje nem üres beszéd, hanem mûködõ erõ; „életet jelent nektek”, ezért „szívleljétek meg”, és teljesítsétek a törvény igéit (5Móz 32,47.46)! Áron prófétai szavai és csodája ellenére „a fáraó szíve (…) kemény maradt, és nem hallgatott rájuk – ahogyan megmondta az Úr” (2Móz 7,13). Saját hazájában, Názáretben is megvetették Jézust, „megbotránkoztak benne”. „Csodálkozott is hitetlenségükön.” (Mk 6,3.6a) Amilyen a fa, olyan a gyümölcse: „…minden fát a gyümölcsérõl lehet megismerni.” Aki nemcsak olvassa és hallgatja Jézus beszédeit, hanem azok szerint is cselekszik, „hasonló ahhoz a házépítõ emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kõsziklára alapozott”, ezért építsük életünket Krisztusra, és akkor õvele mi is élni fogunk örökké! (Lk 6,44.48) Jézus a világ világossága; szent igéjében ma is jelen van közöttünk. „Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van…” „…higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” (Jn 12,35.36) Az Úr Jézus hét példázatot mondott Isten országáról; „példázatra nyitom számat, õsrégi titkokat akarok hirdetni” (Zsolt 78,2). A magvetõ példázata kivételével a többi így kezdõdik: „Hasonló a mennyek országa…” – a mustármaghoz, a kovászhoz (lásd Mt 13,31–35). Kicsiny mag és kezdet, ahol a mag a lényeg, Isten igéje! Hogyan lehetünk az õ országának polgárai, miként nyerhetünk üdvösséget? E hét igéi egybehangzóan hirdetik ezt a reformáció által felfedezett igazságot: egyedül Krisztusért, kegyelembõl, hit által, a Szentírás tanítása alapján igazulunk meg Isten színe elõtt (lásd az Ágostai hitvallás IV. cikkét – GyLK 549. o.). De ne csak ez évben olvassuk és hirdessük: „Van örök kincsünk, becsesebb / Nincs nála földön, égen. (…) Ez örök égi ajándék / Az Isten szent igéje.” (EÉ 286,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::