Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Miután január 22-én a Néprajzi Múzeum aulájában elhangzott dr. Szabó Istvánnénak, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium tanítónőjének neve, kedves szőke hölgy lépett az oktatási és kulturális miniszter és a szakállamtitkárok elé, hogy átvegye elismerését, a Karácsony Sándor-díjat. Ezzel a kitüntetéssel azokat az alap- és középfokú intézményekben oktató-nevelő munkát végző tanítókat jutalmazzák, akik a gyermekek harmonikus személyiségformálása érdekében folytatnak kiemelkedő tevékenységet.

– „Több évtizedes, példaértékű nevelői szolgálata városunk és a régió megbecsült és kiemelkedő pedagógusai közé emeli. Munkavégzésével, életvitelével követendő példát mutat mind tanítványai, mind munkatársai előtt. Hitelesen közvetíti azon keresztény értékeket, melyeket elkötelezetten hirdet és képvisel. Nyugdíjba vonulása szép, eredményes és áldott szakmai életutat zár be, melyet a javasolt kitüntetés tenne teljessé, s melynek jutalma elsődlegesen tanítványai és munkatársai szeretete.” E mondatok az Önt kitüntetésre javasoló indítványban olvashatók. Mindig is tanítónő szeretett volna lenni?

– Egészen kis koromtól fogva erre vágytam. Emlékszem, hogy szülőfalumban, az Orosháza melletti Gádoroson hogyan „tanítottam” az utcánkbeli gyerekeket. Aztán az első osztályos tanítónőm és az őt követő nevelők hatására tovább erősödött a pálya iránti vonzalmam, ezért egyértelmű volt számomra, hogy érettségi után a Debreceni Tanítóképző Intézetbe jelentkezem. Itt szereztem meg a diplomámat 1968-ban, majd Balmazújvárosban tanítottam két évet. Orosházán 1970 óta élek és dolgozom.

– Mindennapi munkája során évtizedek óta a 8–10 éves korosztály nevelésével foglalkozik.

– Számomra ez a gyermeki fejlődés egyik legcsodálatosabb korszaka. Ez a korosztály már nyitott a világra. Tudja, mi történik körülötte, és hála Istennek, még nem veszítette el gyermeki őszinteségét. A mi felelősségünk, hogy ez minél tovább így is maradjon. Azonban a gyermek olyan érzékeny „műszer”, amely azonnal jelzi, ha hiteltelenséget tapasztal. Ha elveszítjük bizalmát, akkor lezárja előttünk a lelkének titkaihoz vezető utat.

– Napjainkban egyre nő a magatartászavarokkal, illetve tanulási problémákkal küzdő gyermekek száma. Ilyen körülmények között feltehetőleg nehezebb lehet őket tanítani.

– Igen, ezek a gyerekek valóban több odafigyelést, szeretetet igényelnek. Ezzel kapcsolatban a nagy mesélő, Benedek Elek gondolata jut mindig az eszembe: „Jézus tanítványa voltam, / gyermekekhez lehajoltam, / A szívemhez felemeltem, / Szeretetre így neveltem.” A hitelesség mellett a szeretet az a másik fontos fundamentum, amelyre építeni kell és lehet. Hogy a nevelő-oktató munkánk valóban eredményes legyen, ahhoz mindezeken túl szükség van hivatástudatra, az együttműködés készségére, igényességre és nem utolsósorban szakmai felkészültségre is. Törekedni kell arra, hogy a gyerekek által érthető és elfogadható szabályokat állítsunk fel. Mert nem elég, ha egy diák a jogait tudja, a kötelességeivel is tisztában kell lennie.

– Ez, gondolom, sokszor a szülőkre vonatkoztatva is igaz lehet…

– A mai szülőknek sok nehézséggel kell megküzdeniük, s talán ezért is kénytelenek túl sok önállósággal felruházni gyermekeiket. Kevesebb idő jut a beszélgetésre, a gyermek gyakran szabad idejének döntő részét a televízió és a számítógép előtt tölti, így a szeretetigénye is kielégítetlen marad. Nálunk egy-egy édesanya vagy édesapa szerencsére nem „csupán” szülői értekezleteken kérhet segítséget, hanem akkor is, amikor az osztályfőnök – így én is – meglátogatja a családot, ahol megtapasztalhatja, hogy a szülőkhöz a gyermekeken, a gyermekekhez a szülőkön keresztül vezet az út. Ezek a találkozások módot adnak a közvetlen, személyes hangú, őszinte beszélgetésre, amely nagyon fontos, mert lehetővé teszi, hogy még jobban megismerhessem nemcsak a szülőket-szülőt, de a gondjaimra bízott gyermekeket is.

– Nemcsak a gyermekekkel és a szülőkkel alakított ki szeretetteljes viszonyt, hanem pedagógus kollégái is nagy elismeréssel beszélnek Önről. A tanítás mellett a szakmai tanácsadás területén is sikeresen tevékenykedik. Munkája elismeréseként 1986-ban Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítették.

– Évtizedek óta munkaközösség-vezető vagyok. 1985-től a szaktanácsadói rendszer megszűnéséig a Békés Megyei Pedagógiai Intézet alsó tagozatos szaktanácsadója voltam, jelenleg pedig tantárgygondozóként dolgozom: az evangélikus iskolák alsó tagozatának magyar tantárgycsoportjáért vagyok felelős. Ma egy szeretetteljes közösség tagjaként végzem munkám, olyanok között, akik bizalmukkal megtisztelve javasoltak a kitüntetésre.

GaZsu

::Nyomtatható változat::