On-line plusz

Hozzászólás a cikkhez

Mostani hatrészes sorozatunkban Ákossal és Matyival, a két jó baráttal képzeletben egy gyülekezeti rajzszakkörön vehettek részt, amelyet Szépdombi Zsolt festőművész tart. Zsolti bácsi minden alkalommal egy-egy bibliai személyről és a szüleiről mesél. A szakkörös gyerekek lefesthetik a családot, ti pedig megoldhatjátok a hozzájuk kapcsolódó feladatokat. A helyes megfejtéseket – akár a hatodik rész után összegyűjtve – küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok.

Ákos büszkén nézegette gyarapodó rajztömbjét. Barátja, Matyi épp akkor lépett a gyülekezeti terembe. Szemmel láthatóan valami bántotta őt.

– Mi a baj, Matyi? – kérdezte tőle Ákos.

– Annyira rossz volt, mert amikor elindultam otthonról, a szomszédunkban Márk és az öccse megint nagyon veszekedett. Emlékszel, a múltkor még te is hallottad, és mondtad is, hogy milyen csúnya szavakat vágnak egymás fejéhez. Hát ez ma sem volt másképp, még az utcán is hallani lehetett. Mi is szoktunk a bátyámmal vitatkozni, néha még birkózunk is egyet, de ilyen csúnyán sosem beszélünk egymással. Márkon szinte érezni lehet, hogy milyen irigy a testvérére.

– Nagyon érdekes, hogy idefele jövet ilyen élményed volt – mondta Zsolti bácsi. – Ugyanis ma mi is egy testvérpárról fogunk beszélgetni. Nagyon szomorú a történet, és nincs is jó vége. Kitaláltátok, hogy vajon kikre gondoltam?

– Talán Kainra és Ábelre? – kérdezték a gyerekek.

– Igen, rájuk. Mint tudjátok, az első emberpárt Ádámnak és Évának hívták. Az első fiukat Kainnak nevezték el, a másodikat Ábelnek. Amikor a testvérek felnőttek, Kain földműves lett, Ábel pedig juhpásztor.

Egyszer mindketten áldozatot mutattak be az Úrnak. Kain nagy gonddal kiválasztotta a legszebb terméseket, és Ábel is a legformásabb, legegészségesebb bárányokat vitte az oltárhoz. Az Úr azonban a fiatalabb testvér áldozatát fogadta el, annak a füstje szállt egyenesen az ég felé. Kain nagyon mérges lett, és látszott, hogy nagyon irigy a testvérére.

Később sem tudta megbocsátani Ábelnek ezt az esetet, ezért egy nap elhívta öccsét a mezőre. Ott rátámadt, és megölte őt. Az Úr, amikor ezt látta, megkérdezte Kaintól: „Hol van Ábel, a testvéred?” Ő pedig hazudott, amikor ezt válaszolta: „Nem tudom. Talán őrzője vagyok a testvéremnek?”

Az Úr azonban pontosan tudta, hogy mi történt, ezért megbüntette Kaint. Nem halálra, hanem „életre ítélte” őt. Vagyis megjelölte, hogy senki se ölhesse meg, de bujdosnia és kóborolnia kellett. Hiába akarta volna a földet művelni, többet már nem termett volna a számára. Ezért hazátlanul kellett szörnyű tettének az emlékét magával vinnie, amerre csak járt.

Zsolti bácsi a következő szavakkal fejezte be a történetet:

– Ha van testvéretek, nagyon becsüljétek és szeressétek egymást! Ha öröme van a másiknak, örüljetek vele, ha bajban van, segítsetek neki! Soha ne akarjatok rosszat egymásnak!

Melyik úton indult tovább Kain, miután megkapta büntetését az Úrtól?

::Nyomtatható változat::