Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róm 5,8)

Böjt 2. hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az Úr engedelmes Szolgáját állítják elénk. Az ő keresztáldozata érettünk, helyettünk és miattunk történt. „Az Úr Jézus tehát egyrészt a világ legnagyobb és egyetlen »bűnöse«, mert hiszen mindnyájunk bűne rajta van; másrészt pedig az egyetlen igaz és szent, mert hiszen senki sem lehet Isten előtt igaz és szent, hanem csak általa. Aki hiszi ezt, azé a bűnök bocsánata és az örök élet.” (Luther) – A gonosz szőlőművesek nem hittek a szeretett Fiúnak, hanem „megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre” (Mk 12,8). Így lett az örökség – a sarokkő Jézus – sokaké Isten megelőző szeretete által. „Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.” (Róm 5,10) Dávid önmaga benső lényegére „emlékezteti” Istent: „Emlékezzél meg, Uram, a te irgalmasságodról és a te jóvoltodról, melyek öröktől fogva vannak.” (GyLK 686,5) Vezérigénk szerint mi már múlt időben gondolhatunk arra, hogy „úgy szerette Isten a világot…” (Jn 3,16); így „hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg” (Zsolt 25,1.2; LK)! Isten ószövetségi szolgái tetteikkel s egész életükkel az Úr engedelmes Szolgájának előképei. Jeremiás szó szerint elmondta az Úr üzenetét, ezért elfogták és meg akarták ölni. „De tudjátok meg, hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket, ezt a várost és lakóit”, mint a gonosz szőlőműveseket! „Jeremiásnak azonban a pártját fogta Ahikám (…), és nem ölték meg” akkor (Jer 26,15.24). Jób a betegségében is istenfélő maradt – „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (Jób 2,10) –, pedig a sátán a saját felesége által kísértette meg! Mózes ivóvizet fakasztott a Hóreb sziklájából. „Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának (…), mert így kísértették az Urat: Közöttünk van-e az Úr vagy sem?” (2Móz 17,7) Mi vallhatjuk: itt az Isten köztünk, és Fiában ismerhetjük meg őt. „Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság…” (1Jn 2,4) Istennel csak bűnünk felismerése, megvallása által kerülhetünk közösségbe, mert „hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Böjt második péntekén Jézus másodszor szól haláláról s feltámadásáról: „…az Emberfia emberek kezébe adatik!” Az Úr Szolgája szerint „aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy” (Lk 9,44.48). Pál, Krisztus Jézus szolgája tudja, „hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által”. Azóta követőinek személyes vallomása: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (Gal 2,16.20) „Mily csodás szeretet! (…) Őt áldja megváltott életem. (…) Úr volt ég, föld felett, / És értem ő, az Úr szolga lett.” (EÉ 386,1.3.2)

Garai András

::Nyomtatható változat::