Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A héber bibliában az „évkönyv” nevet viselik. Szent Jeromos az „üdvtörténet krónikája” elnevezést javasolta. Őt követték Luther és a későbbi bibliafordítások; így jutunk el a magyar Krónikák könyvei elnevezéshez.

Mivel a szerző ideális képet fest a dávidi és salamoni korról, valamint sok tényt megismétel Mózes első könyvéhez, Sámuel és a Királyok könyveihez képest, a bibliakutatók a többi történelmi könyvhöz képest sokáig lebecsülték a krónikákat, jóllehet sok olyan értékes információt hordoznak, amelyeket hiába keresnénk más bibliai könyvekben.

A „krónikás” arra vállalkozott, hogy Izráelnek a Királyok könyveiből korábban már megismert történetét a babiloni fogság utáni korszak nézőpontjából mutassa be. Meggyőződése szerint Dávid volt a jeruzsálemi kultusz újjászervezője és a kultuszhoz oly fontos zenei élet megteremtője: a Krónikák központi témája mindvégig a templom és a kultusz marad.

A jó királyok, Salamon, Jósáfát, Ezékiás és Jósiás Dávid szellemi örökösei voltak, akik továbbvitték elődjük művét. Életrajzaik szelektív életrajzok, csak a jót olvashatjuk róluk, mintha valamiféle „szent történetírással” lenne dolgunk. Az Ószövetség-tudós Gerhard von Rad szerint a Krónikák könyvei – a bölcsességirodalmat is megelőzve – Isten és az egyén kapcsolatát állítják Isten és a választott nép kapcsolatának a helyébe, megelőlegezve ezzel a későbbi generációk messiáshitét is.

A Krónikák könyveire jellemzőek a hosszú nemzetségtáblázatok, amelyek az elődökre való emlékezés fontosságát és a múlttal való folyamatosságot hirdetik. Valamely személynek a családi nemzetségtáblázatban való elhelyezkedése hűen tükrözi társadalmi helyzetét, kiváltságait vagy éppen kötelezettségeit. A politikai jellegű nemzetségtáblázatok alkalmasak arra, hogy egy tisztség, intézmény vagy hatalmi helyzet igazolásául vagy elítéléséül szolgáljanak. A vallási jellegű nemzetségtáblázatok ugyanakkor jórészt azt a célt szolgálták, hogy közelebbről meghatározzanak egyes papi, illetve lévita csoportokat. A bibliai nemzetségtáblázatoknak nem fogyatékosságuk, hanem lényeges jellemvonásuk a változékonyság. Amikor valaki kimarad a nemzetségtáblázatból, az csak azért történik, hogy valaki más ezáltal is közelebb kerülhessen a nemzetség köztiszteletben álló őséhez.

„Az emlékezet természeténél fogva sokféle és sokszorozódó, kollektív, többes számú, mégis individualizált. A történelem – épp ellenkezőleg – mindenkihez és senkihez sem tartozik, ez adja egyetemes elhivatottságát. Az emlékezet a konkrétban gyökerezik, a térben, a gesztusban, a képben és a tárgyban. (…) Az emlékezet abszolútum, míg a történelem csak a viszonylagost ismeri.” (Pierre Nora)

Magyar Bibliatársulat

::Nyomtatható változat::